Tokió nem az én olimpiám

Ahogyan a ballagásról, bizonyítványosztásról, diplomaátadásról lemaradt diákokat, úgy most a sportolókat is sajnálom. Tokió, amellett, hogy résztvevők tekintetében is csonka olimpia lesz, nélkülözni fog néhány olyan feltételt, ami ahhoz szükségeltetne, hogy teljesértékűvé váljon. És nemcsak a szurkolók hiányára célzok, amikor ezt mondom.

***

Persze az olimpiák történetében volt már néhány cifra eset, gondolok itt a háborúk miatt elmaradt világjátékokra, vagy a két, szégyenteljes csonka olimpiára Moszkvában és Los Angelesben. S míg előbbieknél a világégések miatti elmaradás magától értetődő volt, a keleti és nyugati tömb hidegháborús versengésének begyűrűzése a sportba már előremutató volt bizonyos események felé. Hát, kérem! Mostanra érkeztünk ezeknek a bizonyos eseményeknek a kezdetéhez. És egyáltalán nem azért, mert a 2020-ra meghirdetett világjátékok a koronavírus-járvány miatt egy teljes évet csúsztak, hanem ennél kacifántosabb dolgok miatt. Kezdve azzal, hogy Tokióban július 12-én kihirdették a járványügyi szükségállapotot, ami egészen augusztus 22-ig tart, így a pandémia miatt bizonyos előkészületek igencsak tompítják az olimpia fényét. Nem lesznek például nézők, aztán elmaradnak az olimpiai falukban szokásos ismerkedő estek, a díjazottaknak pedig se kézfogás, se ölelés nem jár, sőt a kapott érmeket is maguk akasztják majd a saját nyakukba. Persze a tévékészülékek és monitorok előtt mindenki annyit izgul majd, amennyit akar. S véletlenül se akarnám elvitatni az így elért sportsikereket. Pláne nem azért, mert néhány sportág úgynevezett egyolimpiás, azaz ha a sportoló most nem indul, akkor a következő megmérettetésen már nem biztos, hogy teljesíteni tudja a kvótát, és befér a keretbe. De az mégiscsak nyomot hagy egy sportoló lelkében, ha üres lelátók előtt kell versenyeznie. Nick Kyrgios ausztrál teniszező például közölte: ha nem lesznek nézők, akkor felesleges indulnia. Ugyancsak nem indul Tokióban Serena és Venus Williams, Simona Halep, Rafa Nadal, Dominic Thiem, Stan Wawrinka, Gaël Monfils, így az itt elért tenisz-érmek nem feltétlenül a valós helyzetet mutatják majd.

*

*

De, hogy még mindig a koronavírus-járványnál tartsunk, Tokiónál a sportolók legnagyobb próbatétele nem a sportágakban való jártasságuk bebizonyítása lesz, hanem az, hogy negatívak-e? És ez rögtön a repülőjárattal kezdődik, aztán folytatódik a japán reptereken, hiszen csak úgy szállhat fel valaki az olimpiai gépre, és úgy hagyhatja el a japán repteret, ha mindkét tesztje negatív. Innentől kezdve pedig minden sportoló zárlat alatt lesz, senkivel nem érintkezhet, mi több, naponta tesztelik majd. Akinek a számára pedig befejeződik a játék (vagy úgy, hogy kiesik, vagy úgy, hogy nyer), azonnal el kell hagynia a helyszínt, és haza kell utaznia. Nincs tehát együtt örömködés, még akár a saját olimpiai csapattal sem.

***

Amiért pedig ez a világjáték nemcsak fura, de egyszerre kellemetlen és visszataszító is, az annak a ténye, hogy úgynevezett sporttörténelmet ír: először indul a játékokon transzszexuális sportoló. S igen, kitalálta a kedves olvasó, még csak véletlenül se olyan nő, aki férfinek érzi magát, és 100 méteres síkfutáson kíván indulni, de nem is férfiből nővé lett talajtornász. Hanem egy új-zélandi súlyemelő, bizonyos Laurel Hubbard, aki 2013-ig férfiként versenyzett, nem túl jó eredménnyel. Amikor aztán úgy döntött, hogy nő lesz, szépen érkeztek az eredmények is. 2019-ben például megnyerte a Csendes-óceáni Játékokat.

*

*

Hubbard máskülönben teljes joggal indulhat, hiszen a NOB 2015-ben hozott egy olyan szabályt, ami megengedi a transzszexuálisoknak, hogy bizonyos tesztoszteronszint alatt elinduljanak. Ez a küszöbérték hormonkezelt vagy átoperált nemváltók esetében ötször magasabb, mint a nőknél. Arról nem is beszélve, hogy a férfiként sportolni kezdett, majd időközben nemet váltott sportolónak mind az izomtömege, mind a csontsűrűsége a férfiakéra jellemző. Tehát ne egy kis Mauglit képzeljünk el, akit farkasok neveltek, így ő maga is felvette a farkasok életmódját, teste pedig alkalmazkodott az életmód megkövetelte kívánalmakhoz! Nem, itt egy echte férfiról van szó, akinek máskülönben senki sem a nemváltáshoz való jogát kérdőjelezi meg.

>Itt kell megemlítenem ötödikes osztálytársam, Laci esetét, aki röhögve teljesítette testnevelésen a szintfelmérőket, míg mi eléggé megizzadtunk bele. Mondjuk az is igaz, hogy mi 11-12 évesek voltunk, Laci viszont 16…<

Pedig amilyen kacifántosnak tűnik az ügy, annál kézenfekvőbb megoldást lehetne rá találni. Gondolok itt arra, hogy amennyiben a paralimpián külön szakaszt nyitnának a transz versenyzőknek, akkor, bánja a csuda, nyugodtan megmérkőzhetnének egymással. Vagy rendezhetnének a transzneműek akár külön világversenyt is, az általuk meghatározott szabályokkal. Talán ez utóbbi lenne a legtisztességesebb. Csak hát ez így, ebben a formában az esélyegyenlőségre hivatkozva teremt esélyegyenlőtlenséget. Ráadásul sem a tesztoszteronszint kiemelten magas értéke, sem pedig a nemváltáskor folyamatosan adagolandó hormonkészítmények teljesítménynövelő hatása nem érdekel senkit. Legkevésbé a mindenható WADA-t, amelynek bírái olykor teljesen értelmetlenül és felelőtlenül cselekedve döntenek, s döntésükkel nemzetközi karriereket képesek egyik pillanatról a másikra sárba tiporni. Így járt 2016-ban a szenegáli születésű brit focista, Mamadou Sakho is. A WADA szerint Sakho egy olyan zsírégetőt használt, amelynek Higenamin nevű összetevője szerepel az egyesület tiltólistáján. A szerről később kiderült, hogy mégsincs rajta a tiltólistán, a focista viszont időközben több nemzetközi jelentőségű mérkőzéstől is elesett, sőt a britek EB-keretébe se került be. Sovány vigasz, hogy milliókra perelte a szervezetet, hiszen egy igazi sportolónak nem a pénz, hanem az eredmény az elsődleges.

*

*

Ennek okán elképzelhetjük, mit éreznek majd azok a nőnek született nők, akiket Hubbard legyőz majd súlyemelésben…

***

Az olimpia minden versenyek legnagyobbika. Olyan verseny, ami sem politikáról, sem más érzékenyítő világjárványról nem kellene, hogy szóljon, s amelyen a versenyzők és szurkolók együtt harcolhatnak a sikerért. Ehhez képest a Puskás Arénában a franciák elleni EB-meccsünkön többen voltak, mint ahány néző Japánban az egész olimpia alatt lesz, s nem mellékesen azt is megmutattuk közben a világnak, hogy a sport az sport, nem valamiféle szivárványlobbi, BLM-őrület, vagy akármi más. A világ szépen, csendben megőrült. Bár kicsik vagyunk ahhoz, hogy orvosai lehessünk, de ahhoz épp elég nagyok, hogy ne csatlakozzunk őrületéhez.

Természetesen minden magyar olimpikonnak két hatalmas kalappal!

() VBT ()

Kiemelt kép: Scott Barbour/Getty Images