Mennyire érzékeny Magyar György lelkiismerete? Tizennyolc éve verték agyon Simon Tibort, az egyik vádlottat a baloldali ügyvéd védte
Április 21-án történt tizennyolc esztendeje, hogy Simon Tibort brutális kegyetlenséggel összeverték olyan, embernek nehezen nevezhető aljas lények, akik végül elképesztően enyhe ítélettel megúszták az életéért könyörgő ember lemészárolását. Simon Tibor két nappal az incidens után, április 23-án hunyt el. Sokan és sokszor feltették már a kérdést, hogy vajon miért kellett meghalnia a Fradi ikonjának, és azt is, hogy az elkövetők hogy úszhatták meg ilyen egyszerűen a tettüket? A rettenetes eseményt felidézve arról sem feledkezhetünk meg, hogy a harmadrendű vádlottnak Magyar György volt a védőügyvédje. Akár azt is mondhatnánk, hogy neki (illetve a többiek védőinek) ez a munkája, és el is van intézve. Más kérdés, hogy jóérzésű ember vállalna-e vajon egy ilyen ügyet, így tehát jogos a felvetés, hogy az ismert jogász lelkiismerete mennyire érzékeny és milyen védővastagsággal van felvértezve? Sok vitát lehetne erről folytatni, hiszen egy védőügyvéd számára az elsődleges az, hogy a vádlottat felmentse, vagy enyhítse az ítéletét, elvégre ezért fizetik. De hol van az a határ, amikor valaki nem vállal el egy esetet, mert a lelkiismerete tiltja? Magyar György rengeteg ügyet vitt élete során, és nem biztos, hogy erre lehet a legbüszkébb, még akkor sem, ha szinte nevetségesen enyhe ítéletet sikerült elérnie védence számára. Simon Tibort azonban senki sem adta vissza a feleségének, két gyermekének és családjának, örök álmát a Farkasréti temetőben alussza, miközben gyilkosai az eljárás végén egy kivételével nyugodtan távozhattak szeretteik körébe...
Hentesmunka a budai éjszakában
2002. április 21-én, a hajnali órákban Budapesten, a Café Allure előtt verték agyon Simon Tibort. A volt válogatott futballista, a fradisták nagy kedvence ekkor a Sopron vezetőedzője volt, és két nappal később, április 23-án belehalt súlyos koponya- és agysérüléseibe. A vádirat szerint 2002. április 21-én, a II. kerület Lövőház utcában található szórakozóhelyen az elsőrendű vádlott összeszólalkozott Simonnal. Ezután megütötte az edzőt, aki kimenekült az utcára, de a négy vádlott – köztük egy szabadnapos készenléti rendőr, aki a szórakozóhelyen biztonsági őrként dolgozott – utána szaladt, majd az utcán összeverték. Az ügyészség szerint az utolsó ütést, amelyet követően Simon már nem kelt fel a földről, Galambos János, az elsőrendű vádlott adta. Az ütések olyan koponyasérüléseket okoztak, amelyek két nappal később a sportoló halálát okozták.
Feldühödött farkasfalkaként verték agyon Simon Tibort
Az egyik szemtanú szerint a támadók feldühödött farkasfalka módjára követték az utcára menekülő Simont, ahol addig ütötték és rugdosták, amíg ők maguk ki nem fáradtak. Amikor "végeztek vele", még szidalmazták egy darabig, majd győzelmi mámortól hangosan visszavonultak az Allure-be.
A Fővárosi Főügyészség végül csak 2002 októberében emelt vádat a támadók ellen.
Új eljárás
2004 júliusában az ügyben az elsőfokú, nem jogerős ítélet szerint az elsőrendű vádlottat tizenkettő, a másod- és harmadrendűt tíz-tíz, a negyedrendűt pedig nyolc év börtönbüntetéssel sújtották emberölés miatt. Az ítélet azonban nem lett jogerős, mert a Fővárosi Ítélőtábla hiányosságokat állapított meg a döntéssel kapcsolatban és új eljárást írt elő 2005 februárjában. Magyar György, a harmadrendű vádlott védője nem értett egyet az ügyészség álláspontjával. Magyar egészen új perspektívába helyezte az eseményeket, és azt hangsúlyozta, hogy az új eljárásban előkerülnek majd azok a bizonyítékok, amelyek igazolják, hogy nem azok verték meg Simont, akik a bíróság előtt állnak. Ehhez az ügyvéd szerint újabb tanúkihallgatások is szükségesek voltak.
Halált okozó testi sértés, amikor a szándékos bántalmazás halálos eredményét tekintve "csak gondatlanság" állapítható meg. A büntető törvénykönyv utal arra, hogy a gyakorlatban problémát okozhat a befejezett emberölés és a halált okozó testi sértést elhatárolása. "A helyes minősítéshez elengedhetetlen a terhelt tudatállapotának beható vizsgálata, annak megállapítása, hogy a szándéka mire – az emberi élet akár eshetőleges szándékú kioltására, vagy csupán testi sérülés okozására – irányult" – áll a kommentárban. Előbbi büntetési tétele a törvény szerint 2–8 évig terjedő szabadságvesztés, míg emberölésért már 5–15 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki az akkori Btk. szerint.
Magyar György színre lép
A gátlástalan börtönbiznisszel is szóba hozott Magyar György amellett, hogy börtönnel fenyegeti a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettesét, Szarvas Szilvesztert, természetesen minden erejével és pénzével azon dolgozik, hogy keresztbe tegyen a kormánynak. Közismert, hogy a magát természetesen függetlennek valló Magyar az MSZP-Párbeszéd jelöltjeként indult a 2018-as országgyűlési választásokon, de az is világos üzenet, hogy fia volt az egyik szerzője a Magyarországot lejárató uniós jelentésnek, amit a brüsszeli boszorkánykonyháknak főztek rothadó alapanyagból.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy Magyar György védence, Hegyesi János a bántalmazás idején a Készenléti Rendőrség törzsőrmestere volt, és eközben dolgozott biztonsági őrként a szórakozóhelyen. A Készenléti Rendőrség etikai bizottságának az eset után néhány nappal lefolytatott eljárása nyomán a rendőr szolgálati viszonyát megszüntették, mert arra méltatlanná vált. A Magyar által védett Hegyesi sem volt az az elbújós fajta, hiszen munkaügyi pert indított, nyilván még neki állt feljebb. Végül, a megismételt elsőfokú ítélet szerint Galambos János 12 év 8 hónap helyett csupán 4 év 6 hónap börtönbüntetést kapott halált okozó testi sértésért, Országh Roland másodrendű vádlott 1 év 6 hónap, míg Hegyesi János, a harmadrendű vádlott – Magyar ügyfele – és a negyedrendű vádlott Hajnal Attila 1 év 4 hónap szabadságvesztés büntetést kapott, mindhárman garázdaság miatt.
Mintha csak barackot loptak volna
Közel tíz évet nyertek így a vádlottak, majdnem egy ejnye-bejnyével megúszták a kivégzést, amit a középkori lincselésekre emlékeztetően vittek véghez. A jogerős ítélet végül csak 2007-ben született meg, így öt évet kellett várni arra, hogy a legendás ferencvárosi labdarúgó halálának ügyében végre döntsenek. A jogerős ítélet szerint súlyosan bántalmazták a sportolót, így mindössze egyiküknek, Galambosnak kellett visszatérnie a börtönbe, közel hét hónapra. A többiek végleg elfelejthették az éveken át tartó eljárást és a hosszú idejű előzetes letartóztatást.
Természetesen Simon Tibor sem volt könnyű ember, a balhé idején sem viselkedett feltétlenül a legelfogadhatóbb módon, hiszen ittas állapotban locsolta a pezsgőt és összeszólalkozott egy másik társasággal, de joggal gondolhatja az ember, hogy ez nem ok valakinek a brutális levadászására. Semmi sem magyarázhatja meg azt, hogy valakit úgy űzzenek a budapesti éjszakában, mint prédájára leső vadállatok a kiszemelt áldozatot. Az állatok védelmében meg kell említeni, hogy őket ösztönük hajtja és nem a rosszindulat, ezen kívül a farkasok vélhetően nem iskolában szocializálódtak és nem élvezik a marcangolást, míg ezek a lények puszta szórakozásból vertek halálra egy menekülő, bocsánatot kérő és életéért könyörgő embert, majd ott hagyták saját vérében a flaszteren. Milyen lélek kell az ilyesmihez?
Legalább Magyar György büszke lehet magára
A hab a tortán – amit azóta sem fogadtak el nagyon sokan –, hogy a kivégzésben részt vevő alakok azóta sem rohadnak börtönben, hanem az eljárás végén az elsőrendű vádlott kivételével szabadon távozhattak. Még jó, hogy nem ők pereltek. Simon Tibor pedig a Farkasréti temetőben alussza örök álmát, gyermekeit nem nevelhette fel, feleségét, szüleit már sosem ölelhette meg, míg a gyilkosok a per lezárása után boldogan folytathatták életüket.
Magyar György pedig elégedetten csettinthetett, hiszen jól jött ki az ügyből: Hegyesi János, a harmadrendű vádlott 1 év 4 hónapot kapott az eredetileg első fokon megítélt tíz év helyett, ami az eljárás ideje alatt bőven letelt. A védőügyvéd pedig vette a kabátját és nagyobb célokat tűzött ki maga elé; ahogy az évek teltek, fel is ért arra az erkölcsi magaslatra, amit ennél a pillanatnál már sokan előre sejthettek.
Igaz, nem lehet összekeverni az ügyvédi pályafutást a politikai machinációkkal, de a következtetést azért mindenki le tudja vonni, akiben van józan belső mérce. Simon Tibort meg sohasem felejti el a Fradi-tábor.
Forrás: Origo, Magyar Nemzet, bama.hu, fradi.hu; Fotók: MTI
