Mától minden másképp volt!
A honi balliberalizmus Scharnhorstja, a 444.hu a BBC nyomán arról számolt be, hogy ledöntötték egy rabszolgakereskedő szobrát a demokrácia gyepét évszázadok óta ápolgató ködös Albionban. Ezt aztán az Index, a testvérlap (nevezzük egyszerűen Gneisenaunak) is átvette. Különös egybeesés, hogy az illető Colston nevű lord egy államférfi és szülővárosát, Bristolt féltőn ápolgató, pénzzel támogató honpolgár volt. Ezek után már csak egy kérdésünk marad: mi lesz a rablott szajréval? Bristol összes térkövét visszaadják-e mondjuk Ghánának?
Különös dolgok történnek mostanában a világ angolszász oldalán. Először megfojtanak egy feketét a fekete vezető által irányított minneapolisi rendőrök, majd rasszizmust kiált egész Amerika. (Eközben a fekete rendőrfőnökről nem szól a fáma, felelősség kizárva, ő ott se volt, balfenéken el...) Ez feljogosítja őket arra, hogy boltokat raboljanak ki, gyújtogassanak, meg lincseljenek, de semmi baj, ez olyan divatos lesz, hogy a világban mindenki a rasszizmus ellen lép fel. Magyarországon is, ahol ugye a négerek védelmében gyúlt lángra G Ras szelleme – csak ne lenne olyan nehéz megtalálni őket, mármint a megvédelmezendő négereket.
A jelek szerint a rablók bűnbánatot tartanak. Már csak a rablott holmi sorsa lesz a kérdés.
Úgy tűnik, a történelemtudás kisebb hézaga jellemzi a derék briteket és amerikaiakat, segítenünk kell nekik! Lássuk csak, vajon kiknek kellene még a szobrát ledönteni? Például rögtön itt lenne az amerikai „Alapító Atyák” egyik prominense, a Függetlenségi Nyilatkozat szerzője, az Egyesült Államok egyik korai elnöke, Thomas Jefferson. Az ő szobrát ugyanis azért kell ledönteni, merthogy álláspontja szerint a feketék alacsonyabbrendűek a fehéreknél.Továbbá több száz rabszolga tulajdonosa volt, akiket főképp az emberi jogok nagy védelmezése okán a földjein dolgoztatott. Az amerikai történetírás ugyanakkor leszögezi, hogy jószándékú volt. Ebben mi is biztosak vagyunk. De vajon fizetnek-e az egykor tulajdonában álló rabszolgák leszármazottainak kártérítést?
És mi lesz Winston Churchillel?
Van itt még pár ledöntendő szobor, már neki is kezdtek a derék britek. Például a Spencer lordok legkiemelkedőbbje, a Winston keresztnevet viselő Churchill nevű embert javasolták nekik, okkal.
Winston Churchill családja ugyanis évszázadokon keresztül háborúzott a gyarmatokon, vagy épp szerzett gyarmatot. Ám ne általánosítsunk, a szülők hibája ne hulljon szegény gyermek fejére! Vizsgáljuk az egyén felelősségét!
Winston Churchill részt vett számos hadjáratban, többek között Indiában, Afrikában, továbbá az arab területeken is. Példátlanul termékeny szerző volt, így tisztában lehetünk, miket gondolt. Például ilyen megjegyzései is voltak:„Aryan stock is bound to triumph...”, vagyis
az árja tömeg győzelemre ítéltetett.
De volt egy kicsit intenzívebb véleménye a vad törzsekről, így nyilatkozott róluk: „I am strongly in favour of using poison gas against uncivilised tribes.” Ezt magyarra így fordíthatjuk:
Határozottan támogatom a mérgező gáz használatát a civilizálatlan törzsek ellen.
A palesztinai arabokkal kapcsolatban is meglehetősen érdekes álláspontot vetett fel a nyugati demokrácia nagy védelmezője: „barbaric hordes who ate little but camel dung.” Magyarul:
barbár hordák, akik alig esznek mást, mint tevesz@rt.
Az indiaiakról sem volt különb véleménye: „I hate Indians. They are a beastly people with a beastly religion.”
Utálom az indiaiakat. Szörnyeteg emberek, szörnyeteg vallással.
Amikor pedig az indiai éhínség kitört, Churchill álláspontja a következő volt: az indiaiak felelősek érte, mivel „breeding like rabbits”, vagyis „tenyésznek, mint a nyulak”. Na, ennek a rasszista arisztokrata disznónak a családja mennyit tejel majd az indiaiaknak, dél-afrikaiaknak, araboknak?
Ki fog Spartacus örököseinek kártérítést fizetni?
De ne legyünk ennyire földhözragadt, fantáziátlan XX-XXI. századiak! Itt az ideje több szobor ledöntésének, így például a rabszolgakereskedő Crassus brüsztjét azonnal szét kellene törni, hiszen ő maga számtalan tekintetben az emberi jogok sárba tiprójaként lépett fel. Sőt, a Spartacus-féle rabszolgalázadást is ő törte le, megérdemli hát, hogy minden szobrot, brüsztöt, egyebet, ami fennmaradt, töröljük el, semmisítsük meg, robbantsuk fel. De vajon ki fog Spartacus örököseinek kártérítést fizetni?
Ebben a tekintetben példát vehetnénk tálib testvéreinktől, akik oly nagy szeretettel robbantották fel a másfél évezredes Buddha-szobrokat Afganisztánban. Ők elvették a kártérítési összeget, nemes egyszerűséggel – bár a jogállami eljárások tekintetében kissé talán szokatlanul kihagyták a bírói ítéletet.
Sőt!
Itt az ideje Nagy Sándor összes megmaradt szobrát ledönteni, megsemmisíteni! Miért? Hát kezdjük Thébával! Ellenálltak, majd letörte őket, s az egész várost eladta rabszolgának. A többi disznóságát most nem is sorolnám. Fognak a görögök fizetni a perzsáknak? Szóval mától minden másképp volt! A történelmet eddig a győzők írták, mostantól tehát a legyőzöttek igazsága kell, hogy érvényesüljön.
Akkor tehát feltesszük a kérdést: a szobrok ledöntése nagyon építő jellegű, de emellett fizet-e kárpótlást Amerika, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia (stb.) a sok szenvedésért? Vagy csak úgy egyszerűen visszaadja-e a rablott szajrét?
Na, ha majd ez megtörtént, akkor elkezdhetjük megvitatni a történelmi igazságtétel hitelességét. Például Trianonnal.
Kiemelt kép: MTI/AP/Steve Helber
