Merkelt nem a német jogállam érdekli, neki felhatalmazási törvényre sincs szüksége
Németország jogállam, de a Bundestag csak sóhivatal? Angela Merkel kreatív demokrácia-értelmezésről tett tanúbizonyságot, amikor tavasszal a koronajárvány okozta problémák megoldására a tizenhat tartományi miniszterelnökkel együtt létrehozott egy koronakabinetnek elnevezett grémiumot, amelynek sem a német alaptörvényben, sem egyéb törvényben sincs semmilyen legitimációja, az alaptörvény ugyanis nem ismer semmilyen, különleges felhatalmazási tényállást járványok vagy pandémiák esetére. Addig, amíg a vírust nem nyilvánítják fegyvernek, amellyel megtámadták az országot, addig a honvédelemre vonatkozó különleges vészhelyzeti rendelkezések sem alkalmazhatók – írta Carsten Bäcker professzor a verfassungsblog.de oldalán. Immár hatvan olyan tartományi közigazgatási törvényszéki és alkotmánybírósági döntés van érvényben, amelyekben – gyorsított eljárásban – az állami intézkedéseket alkotmányellenesnek nyilvánították.
Vida Ákos (München) írása
A hónapok óta működő koronakabinet mindennemű parlamenti ellenőrzés nélkül létrejött határozatait – amelyek az alapvető alkotmányos szabadságjogok masszív korlátozását tartalmazzák általában – egyre több neves politikus és jogász is megkérdőjelezi. A testület legújabb, 2020. október 28-i túlzottan kemény határozatait már egy kétszázezer orvost és tudóst tömörítő egyesület is erősen kritizálta. Nem lenne meglepő, ha utólag a szövetségi alkotmánybíróság is arra a következtetésre jutna, hogy a végrehajtó hatalomnak a lakosság alapjogait nagymértékben korlátozó határozatait törvénybe kellett volna foglalnia. A jogállamiság szempontjából ennek óriási jelentősége van.
A német szükségmegoldással szemben a magyar kormány csak azután hirdette ki 2020. március 11-ei hatállyal Magyarország egész területére a különleges jogrendet és veszélyhelyzetet, miután az Országgyűlés elfogadta a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvényt. Ezzel a jogállamiság szempontjából Magyarország teljes mértékben eleget tett az Alkotmány 53. cikk. (2) bekezdésének is, majd a hatályának lejárta után nem hozott újat és teljes mértékben betartotta egy jogállamtól elvárható viselkedési normákat.
A németeknél más a helyzet: a több német alkotmányjogász által kritizált koronakabinet a tartományi hatáskörbe tartozó egészségügy és rendfenntartás területén, a szövetségi járványvédelmi törvényre hivatkozva számos olyan korlátozó határozatot és ajánlást fogalmazott meg, amelyeket a tartományoknak – immáron szakminiszteri rendeletekbe foglalva – saját hatáskörükben kellett beiktatniuk. Ezek egy részét viszont több tartományban a helyi közigazgatási és alkotmánybíróságok rendre hatálytalanították, ami persze nem tetszik a berlini uralkodó kasztnak.
Angela Merkel már május elején összehúzta szemöldökét, amikor német tartományi miniszterelnökök a koronavírus-járvány visszaszorítására hozott intézkedések enyhítését követelték a központi kormánytól és merészelték a közös irányvonaltól eltérő ötleteiket is közzétenni, és attól eltérően cselekedni. Merkel akkor úgy reagált: nincs szükség nyitási vitaorgiákra. Ezt a merkeli demokráciafelfogást jól tükrözi az is, hogy a kancelláriahivatalának vezetője, Helge Braun a Welt am Sonntag újságnak adott interjújában egy jogállammal nehezen összeegyeztethető kijelentést tett, amikor azokat a tartományi alkotmány- és közigazgatási bírósági ítéleteket kihívásként kritizálta, amelyek a koronakabinet egyes határozatai alapján született rendeleteket hatályon kívül helyezték, illetve megváltoztatták.
Egy alkotmányjogász kétségbe is vonta, hogy a kancelláriaminiszternek fogalma van a végrehajtó és igazságszolgáltató hatalmi ágak szétválasztásáról, és a bírói függetlenségről. Vajon Angela Merkel úgy gondolja, hogy udvartartásának tagjaként jogában állna a bírói döntések megkérdőjelezése? A Szövetségi Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Hans-Jürgen Papier a kormány korlátozó intézkedéseit a Spiegel magazinban egy mondatban így jellemezte: az egészségvédelem nem jogosít fel a szabadságjogok megcsorbítására. A minap a rajna-pfalzi alkotmánybíróság elnöke, Lars Brocke is megsemmisítő bizonyítványt állított ki a merkeli járványvédelmi politikának. A neves jogász nyíltan alkotmányellenesnek nevezte a miniszterelnöki konferenciának átkeresztelt politikusi gittegylet rendeleteit.
A fentieken kívül a német kormány, illetve jogilag kétségbevonható grémiumok – mint például a koalíciós bizottság is, amelyről az alaptörvény szintén nem tesz említést – az adófizetők pénzéből eurómilliárdokat ajándékoznak el parlamenti ellenőrzés és felhatalmazás nélkül az EU-nak gazdaságélénkítő programokra vagy az oltóanyag-kutatás támogatására. Szánalmas, hogy a hétszázkilenc parlamenti képviselő közül alig van olyan, aki fel mer szólalni az ilyen nyilvánvaló jogsértések ellen. Ez pedig annak a következménye, hogy eltűnt a különbség a képviselői mandátumok és a végrehajtó hatalom között, ugyanis a képviselők a legtöbb esetben nem dönthetnek csak lelkiismeretükre hivatkozva, szabadon, hanem a koalíciós és frakciókényszer értelmében kell szavazniuk, különben politikai karrierjüknek gyorsan vége lenne.
A szövetségi parlament elnökhelyettese és a szabad demokraták (FDP) elnökségi tagja, Wolfgang Kubicki a Welt televízió műsorában aggodalmát fejezte ki a német demokráciáért, mert a korona-pandémia ellen hozott fontos döntéseket a szövetségi parlament megkérdezése nélkül hozzák meg.
Engem tényleg az idegesít, hogy már hatvan olyan tartományi közigazgatási törvényszéki és alkotmánybírósági döntés van, amelyek gyorsított eljárás keretében az állami intézkedéseket alkotmányellenesnek nyilvánították
– hangsúlyozta Kubicki. Az FDP pártelnöke, Christian Lindner is kétségbe vonta a koronakabinet október 28-i korona-intézkedéseinek jogosságát: a vendéglátóipar teljes lezárását szükségtelennek és alkotmányellenesnek nevezte.
A kancellári székre sandító és law-and-order-sheriffet játszó bajor miniszterelnök, Markus Söder, aki a koronakabinet döntéseire mindig rátesz egy lapáttal, Kubickinak mérgesen azt morogta vissza, hogy
Nemcsak az AfD, hanem más politikai erők is vannak, amelyek naponta megkísérlik az összes intézkedést relativizálni, és arra hívják fel a lakosságot, hogy ne kövessék azokat. Kimondottam felhívom az FDP figyelmét arra, gondolják meg, hogy az az irány, amelyet az AfD-vel közösen mutatnak, valóban megfelelő-e?
A német államhatalom némely szereplői mellett a kormány szócsöveként szolgáló média képviselői is néha furcsán értelmezik az alkotmány garantálta szólásszabadság jogát. A lakosság pénzéből finanszírozott, kormányhű ARD televízió főszerkesztője, Rainald Becker mindazokat, akik a koronajárvány után a korábbi életükre vágynak, a milliós televíziós nyilvánosság előtt megtévelyedetteknek és őrülteknek nevezte. Egy ilyen kijelentés után egy normális világban a nem kevés fizetését finanszírozó nézőket ily mértékben lekicsinylő főszerkesztőnek útilapu járna. Nem így a merkeli világban. A kommunista időkre emlékeztető vélt erkölcsi felsőbbrendűség álláspontjából kommentáló főszerkesztő fényévekre eltávolodott a közmédiától elvárható ideológiamentes, kiegyenlített és tárgyilagos újságírás parancsolatától. Véleményét meg nem engedhető stílusban fröcsögte a nézők szemébe. A karrierlétrán már sandíthat is felfelé a következő fokra.
Összefoglalva azt lehet mondani, hogy a német jogállam a koronajárvány elleni jogalkotásában egyre inkább a korábbi NDK totalitárius rendszerére emlékeztet. A Német Szocialista Egységpárt kegyeinek köszönhetően Moszkvában fizikus doktorátust szerző, egyeduralkodó Mutti ellentmondást nem tűrő habitusa eddig minden kritikát elfojtott, és a járvány elleni intézkedésekhez egy törvénytelen vegyeskórust hívott életre. Lassacskán felébrednek azonban a józan ész megmaradt képviselői, és egyre határozottabban követelik az alkotmányos rend és a törvények betartását. Persze a brüsszeli gittegylettől nem lehet elvárni, hogy a jogállamiság nyilvánvaló megsértései miatt kötelezettségszegési eljárást indítson a legnagyobb befizető Németország ellen. Hogy is írta Orwell? Némelyek egyenlőbbek.
Vezető kép: MTI/EPA/Clemens Bilan
