Pesti Srácok

Megjavult a Facebook? Ugyan! Hitler is jófej volt néha

Megjavult a Facebook? Ugyan! Hitler is jófej volt néha

Úgy látszik, ideológiailag még mindig nem elég képzett a Facebook kiszervezett cenzúrája, mert nem képes eldönteni egy tartalomról, hogy veszélyes-e és tiltandó, vagy átengedhető. A kékség előszeretettel óvja meg felhasználóit, azaz minket attól, hogy felnőttkori személyiségfejlődésünket, illetve véleményünket káros irányba befolyásoló meztelenséget, szexualitást, erőszakot, vagy ami a lehető legrosszabb: konzervativizmust megjelenítő tartalmakkal kelljen szembesülnünk. Emiatt biztonságban érezhetjük magunkat. Azaz csak érezhetnénk, ha néha nem lógna ki a lóláb, és nem derülne ki, hogy a Facebook-cenzúra is bizonytalanul támolyog az információk tengerén. Vagy csak eljátssza a jófiút, hiszen arra még a leggusztustalanabb rosszfiúk is képesek időnként.

Alig egy hete írtuk meg, hogy a Zuckerberg-rezsim letiltotta a Nyugat.hu cikkét, amely Székely János szombathelyi megyéspüspök nyílt levelét közölte. A püspök ebben az Egyházat ért alaptalan és történelmietlen vádaskodásokra reagált. Kifejtette, hogy a boszorkányperek halálos ítéleteit elsöprő többségét nem egyházi, hanem világi bíróságok hozták, és a közbeszédben vérszomjas tömeggyilkos szervezetként emlegetett inkvizíció ítéletei nyomán összesen körülbelül háromezer embert végeztek ki az évszázadok során. (Összehasonlításként, a liberalizmus első hatalomra jutása a francia forradalom idején, néhány év alatt százezrek kivégzésével, illetve lemészárlásával járt.) Székely János ugyancsak cáfolta a kereszténység amerikai népirtását, sőt felhívta a figyelmet, hogy a katolikus Spanyolország és Portugália által gyarmatosított térségben máig nagy indián népek maradtak fenn – nem egy esetben pont a klérus védelmének köszönhetően. Mint írta, a huszadik század sok tízmillió áldozatot követelő vérzivatarai viszont az istentagadó, vallásgyűlölő ideológiák, a nácizmus és a kommunizmus következményei.

Az iszlámot csak dicsérni, a kereszténységet csak gyalázni szabad

A püspök kitért a keresztes háborúk témakörére is, és feltehetően ezzel gázolt bele legjobban a progresszió lelkébe. Itt ugyanis leírta, hogy a keresztes hadjáratok nem zsákmányszerző-gyarmatosító akciók voltak, hanem a keresztény világ kétségbeesett önvédelmi harcai a közel-keleti kereszténységet akkor már évszázadok óta a föld színéről eltörölni igyekvő muzulmán hódítással szemben. Az iszlám könyörtelen hódító mivoltának leleplezése simán kimeríti a gondolatbűn fogalmát manapság, amikor a kereszténygyűlölő haladó média és olyan véleményformáló világcégek, mint például a Facebook, éppen a muzulmán bevándorlók tömegeinek jóhiszemű befogadására próbálják ránevelni az embereket. Hamarosan tiltólistára is került a cikk, nemhogy nyilvános bejegyzésben nem lehetett megosztani a közösségi oldalon, de még magánüzenetben sem engedte elküldeni a rá mutató hivatkozást a rendszer.

PestiSracok facebook image
fotó: David Paul Morris/Bloomberg

Elhallgatással épül a véleménydiktatúra

Miután felhívtuk a figyelmet a leplezetlen cenzúrára, az eset szélesebb nyilvánosságot kapott, és csodák csodájára ismét megoszthatóvá vált a cikk a Facebookon. Az okokat csak találgathatjuk. A Facebooktól kérdezni teljesen fölösleges, hiszen a vélemények és felhasználók tiltásának perverz örömében alámerült cég cenzorainak nem szokásuk szóba állni egyszerű halandókkal, és ha mégis megtennék, nyilván lenne valami előre elkészített hablatyuk műszaki hibáról, gyorsan korrigált tévedésről, rossz beállításról. Ettől magunkat és az olvasókat is megkímélnénk.

Így viszont két lehetőség merül fel a furcsa esettel kapcsolatban. Elképzelhető, hogy a Facebook-cenzúra Pelikán elvtárshoz hasonlóan nem elég képzett ideológiailag, és bizonytalankodik ahelyett, hogy határozott, végleges mozdulatokkal kigyomlálná a „civil” nyílt társadalommal és annak politikai céljaival ellentétes gondolatokat. Ha így áll a helyzet, akkor igazán aggódhatunk, mert fennáll a veszélye, hogy a nézetek és vélemények széles spektruma juthat el hozzánk, és akár még egyedi saját vélemény kialakítására is vetemedhetünk a progresszió dicsőségének egyoldalú zengése helyett. Sajnos a másik, valószínű eshetőség sem megnyugtatóbb. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a monopóliumot szerzett, és monopóliumában a hivatalos szervek által sem zargatott közösségi oldal gátlástalanul cenzúráz világnézeti, vallási, politikai alapon, véleményeket tüntet el az embere szeme elől – ami a mai korban egyenlő az elhallgattatással – ha pedig rajtakapják a véleménydiktatúra építésén, akkor gyorsan úgy tesz, mintha a kék mezőbe rakott fehér f betű nem hasonlítana kísértetiesen a fehér mezőbe rakott fekete horogkereszthez.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.