Minden libsi azt szeretné: Szakács Árpád, ne írj többé!
E sorok kalapálásakor már kerek 490-en adták nevüket ahhoz a petícióhoz, amely Szakács Árpád Magyar Idők-beli, kulturkampfos cikksorozatának azonnali leállítását, beszüntetését, sóval történő behintését követeli. A szignálóknak – egyebek között Alföldi Róbertnek, Ascher Tamásnak, Babarczy Eszternek, György Péternek, Radnóti Sándornak, Závada Pálnak, Vágvölgyi B. Andrásnak, Kálmán C. Györgynek (képünkön) – ugyanis nem tetszik Árpád barátunk munkálkodása, ezért fölszólítják őt, haladéktalanul hagyja abba, ne írjon többet. (Főként ne róluk, sztárlibsikről.)
Egyébként is, Szakács szégyellje magát, mert cikkei a Rákosi-kor pártsajtóját idézik – alulírottak nem is értik, az irományok egyáltalán hogyan jelenhettek meg. Mindenesetre több ne jelenjen meg, ez most a legfontosabb! Személyes kedvencem a petíció ezen mondata: „Megdöbbentőnek és rendkívül károsnak tartjuk, hogy Szakács írásait egyes olvasók »tényfeltárónak« minősíthessék.”
Tehát nem elég, hogy Szakács kezéből ki kell csavarni a pennát (éljen a sajtó- és a véleményszabadság!), de azok az olvasók is szégyelljék magukat, akik tényfeltárónak merik tekinteni a szilenciumra érett szerző műveit (gondolatbűn)! Igazi toleráns, hamisítatlanul liberális tempó. Liberálnáci.
A tiltakozványból megtudhatjuk azt is, hogy Szakács Árpád egy két lábon járó métely, aki rágalmaival hétről-hétre „mérgezi” szegény Magyar Idők-olvasók szellemét, illetve lelkét. Hogy melyek ezek a mérgező rágalmak, annak fölsorolásával a petíciózók nem fárasztják az olvasókat. Ámbátor: a tavaly novemberben indult, immár tizenegy részes Kinek a kulturális diktatúrája?-sorozat miatt idáig egyetlen helyreigazítást sem láttunk a Magyar Időkben. Meglehet, az érintetteknek (sztárlibsi művészkéknek és az őket közpénzzel kitömő „konzervatív” intézményvezetőknek) áldozatos munkálkodásuk közepette nincs idejük pereskedésre. Aztán az is előfordulhat, a hónapok óta tartó hiszticunami, nyugati lapokba íratott segédcikkek és petíciózás dacára azért nem volt még helyreigazítás, mert Árpád szóról-szóra igazat írt. Jómagam ez utóbbit valószínűsítem.
Ha innen nézzük, vagyis hogy a petíciózás ürügye humbug, a körülbelül ötszáz aláírás pont ötszázzal több, mint amennyi elfogadható lenne. Ha pedig onnan, hogy a tiltakozvány kiagyalói (Nagy Gergely, Horányi Attila) és aláírói a szó szoros értelmében elhallgattatnának egy újságírót, akkor egyéb kérdések is adódnak. Például:
- Ezek hallottak már a sajtószabadságról?
- Van halvány segédfogalmuk a véleménynyilvánítás szabadságáról?
- Olyankor miért nem fontos a közpénzek átláthatósága, amikor balliberálisok (vagy például Soros-civilek) a kedvezményezettek?
- És úgy egyáltalán: mi a francot képzel magáról ez a belterjes, túltenyésztett liberális kultúrmaffia?
Petíciózás ide vagy oda: nem tűnik úgy, hogy Szakács Árpádot mélyebben meghatotta volna az ötszáz aláíró ökölrázása. Amennyire ismerem, Szakács Árpi annál tovább folytatja leleplező cikksorozatát, minél jobban le akarják fogni a kezét. Szóval csak így tovább, cenzorok! Sorozatának egyébként most hétfőn jelent meg a tizenegyedik része Ki olvassa Esterházy Pétert?címmel. És jön majd a folytatás is. Közben, mint arról néhány napja beszámoltunk, a cikksorozat keltette botrány miatt menesztették a Balassi Intézet vezetőjét, Hammerstein Juditot.
Nyilasozás és trollkodás
Végül, hogy a petíció komolyságát szemléltessük, s egyúttal jobb kedvre derüljünk, íme néhány jeles aláíró:
Itt van mindjárt Kálmán C. György irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tudományos főmunkatársa, Szakács-ellenes aláírogató, aki egy általunk eddig nem ismert magyar településen, „Buakeszin” él és alkot. Róla azt érdemes tudni, hogy személyes sértésnek vette, amiért a Bajnai-féle Együtt-PM (kevés tisztességes lépéseinek egyikeként) 2013-ban kiállt a Székelyek Nagy Menetelése mellett. Kálmán – tudóshoz méltó „eleganciával” – akkor így horgadt föl: „Kiafaszt akarnak ezek nyalogatni? Na, viszlát, Együtt-PM, elment a maradék eszetek.”
Egy bizonyos Mátrai Mariann azért írta alá, mert elege van. Hogy miből? Valószínűleg mindenből, ilyenkor pedig a legjobb feszültséglevezetés mindent aláírni, amit a képünkbe tolnak.
Aztán megérkezett a széllibsi Vágvölgyi B. András, a Magyar Narancs egykori főszerkesztője, aki gyakorlatilag lekomcsi-nyilasozta Szakácsot. Ennek pikantériája, hogy Szakács cikksorozatának megszületésében kulcsszerepe volt Vágvölgyi tavaly szeptemberi Népszava-beli ámokfutásának. „A NER-nek egyszer vége lesz, jövőre vagy hetven év múlva, számon kell tartani kik és miként segítették a katamarán külső támasztékaként siklani a pusztító és pokoli hajót” – közölte akkor Vágvölgyi annak örvén, hogy Stohl András – a liberálisok hisztijétől kísérve – leszerződött (le mert szerződni!) a TV2-höz. Vágvölgyi pedig bejelentette, listázni kell azokat, akik kollaborálnak az Orbán-rezsimmel, egyúttal azt sugallta, alkalmas időpontban el kell majd számoltatni ezeket a tévelygőket. És most ugyanez a Vágvölgyi komcsizza, nyilasozza, házmesterezi a Magyar Idők újságíróját. Micsoda egy pimasz félnótás ez!
Ambrózy Áron kollégánk szerencsére mindig hord magánál néhány humorbogyót, és viccesen megtrollkodta az antiszakácsista petíciót. Ha példája nyomán olvasóink is kedvet kaptak, itt aláírhatják a kezdeményezést, amelyhez tréfás megjegyzést is mellékelhetnek. Ismerve a libsik legendás humorérzékét, nekik föl sem tűnik majd a fricska...
Frissítés!
Néhány olvasónk máris akcióba lendült, ennek gyümölcsét láthatják az alábbi képen. :)
Frissítés 2.!
Vezető képünkön Kálmán C. György látható; forrás: litera.hu
