liberális kultúrterroristák
Fikakultúra és kirekesztés, libsi módra
Borzasztó látni, bántó hallani, hogy a magyar, s úgy általában véve az európai közélet milyen kulturálatlanná vált. Mert ami a politikusok szájából néhanap „kiömlik”; ahogy egyik-másik viselkedik; amiképp a közösség színe előtt megjelenik – mindennek nevezhető, csak éppen az egymást tisztelő, az emberi méltóságot szem előtt tartó, kulturált viselkedésnek nem. Amint a tömegtársadalom fogyasztói igényeit kielégítő médiumok kulturálatlansága, az agyonnézett kereskedelmi televíziók és gyűröttre hajtogatott pletykalapok igénytelen látnivalója, tartalmatlansága, úgy a politikai közbeszéd is szép lassan a „csúnya zöld, varangyos béka” feneke alá került. És ezzel párhuzamosan megjelent, majd egyfajta sznob divattá vált az úgynevezett fikakultúra, melynek lényege az, hogy minden – nem-liberális – létrehozott értéket ócskának, maradinak, nevetnivalónak kell tartanunk, ha kellően okosnak akarjuk magunkat mutatni. E szerint minden teremtő cselekvés gúnyos megvetéssel alázható; minden cél, ami nem illeszkedik a globális, uniformizálódásra törekvő egyenlőségbe vagy a végtelen, korlátok nélküli abszolút szabadságba (azaz nem a modern liberális toposz része), azt gőgösen szemlélve le kell szólni és ki kell rekeszteni a normalitás világából. Minden libsi azt szeretné: Szakács Árpád, ne írj többé!
E sorok kalapálásakor már kerek 490-en adták nevüket ahhoz a petícióhoz, amely Szakács Árpád Magyar Idők-beli, kulturkampfos cikksorozatának azonnali leállítását, beszüntetését, sóval történő behintését követeli. A szignálóknak – egyebek között Alföldi Róbertnek, Ascher Tamásnak, Babarczy Eszternek, György Péternek, Radnóti Sándornak, Závada Pálnak, Vágvölgyi B. Andrásnak, Kálmán C. Györgynek (képünkön) – ugyanis nem tetszik Árpád barátunk munkálkodása, ezért fölszólítják őt, haladéktalanul hagyja abba, ne írjon többet. (Főként ne róluk, sztárlibsikről.) 
