Magyar zászló, kokárda, kereszt – ezekkel garantált dührohamot okozhat a liberálisoknak

Már augusztus 20. előtt elkezdték az öklendezést. Először a költségekkel volt bajuk, s ilyen címekkel sikították tele a magyar rónát:

• 222 millió forintot visz el a szűk félórás tűzijáték (24.hu);
• 222 millióba kerül az alig félórás augusztus 20-i tűzijáték (hvg.hu);
• 222 millió forintot lövünk fel az égbe augusztus 20-án (Alfahír);
• 222 millióba fáj az idei tűzijáték (168 óra).

Alig félórás és fáj – ezt jelenti a honi ellenzéknek az államalapításunk ünnepe, az „ország születésnapja”. A fájdalmat, hogy sokba kerül az ünneplés. De még inkább: a fájdalmat, hogy április 8-án belezuhantak a pottyantósba, és azóta sem sikerült a felszínre úszniuk... Amúgy el kell keserítsem őket: ez a bruttó 222 millió igencsak konszolidált összeg a 2008-as 362 millióhoz, vagy például a 2009-es 299 milliós tűzijátékköltséghez képest. Pláne, hogy tíz év alatt még infláció is volt... Mindegy, lépjünk túl azon, hogy nekik az ünneplés (is) a piszkos anyagiakról szól. Ők ilyenek. (Inkább köszönjük meg nekik, hogy most kivételesen nem számolták ki, hány lélegeztetőgépre futná ennyi pénzből!)

Ám még innen is volt hová aláereszkedniük! Mindig van lejjebb. Sermer Ádám, a Liberálisok ügyvivője kedden azt írta a Facebookon: undort érez a Parlamentre kifüggesztett keresztes zászlók láttán, és helyettük az Európai Unió zászlajának kellene ott lobognia. Augusztus 20-án, István király szentté avatásának évfordulóján, amikor a keresztény magyar állam megszületését ünnepeljük, Sermer Ádámot zavarja két keresztes zászló a Parlament épületén. Undort érez. Inkább uniós zászlót szeretne ott látni. Szegény hülye Sermernek ezek szerint nem szóltak, hogy az uniós zászló is keresztény ihletettségű képződmény, s mint ilyen, attól is nyugodtan elkezdhetne undorodni. Arsene Heitz maga ismerte el, hogy a zászló tervezéséhez az ihletet az Újszövetségből A jelenések könyve adta számára. Egyébként nagy valószínűséggel a zászló tizenkét csillagának és kék színének alapjául Szűz Mária tizenkét ágú csillagkoronája és kék palástja szolgált. Ha ezt a Sermer megtudja, talán mégsem lobogtatni, hanem lángra lobbantani akarja majd az uniós zászlókat...

Nincs is kereszt, azaz mégis

Sermer után egy másik liberális társulat, az Index érkezett, amely tegnap ezzel a címmel emelte a tétet: Nem létezik az a keresztes zászló, amelyet a Parlamentre raktak. Nocsak! Akkor mi a fenétől undorodik Sermer? A cikkből végül kiderül. Eszerint „A dolog azért szúrt szemet , mert eddig – az állam és az egyház szétválasztásának elvét szigorúan követve – nem raktak ki semmilyen vallási jelképet állami intézményekre, például a törvényhozás épületére”. Ráadásul – és ez lenne a lényeg az iromány szerint – Szent István zászlaján valószínűleg nem is volt kereszt. Ám ahogy tovább evezünk a cikkben, Indexék végül csak kibökik: ugyan a Szent István-féle zászló „lapján” nem volt kereszt, annak csúcsán igen...

• Puff! Tehát: Orbánéknak a zászló csúcsára kellett volna tenniük a keresztet, nem a „lapjára”. Ám a kekeckedő libsimédia zászlóshajója ezúttal is zátonyra futott: ugyanis az égvilágon senki sem állította, hogy ezek a zászlók autentikus Szent István-lobogók. Ennyit erről.

Néha azért jól jön a kereszt

Ám van, amikor a libsiknek kapóra jön Szent István meg a kereszténység. Három éve a kétfarkúak például egy Szent István-idézettel plakátolták körbe az országot (lásd a fönti képet), azt sugallva, mintha államalapító királyunk a migránsok befogadására intelmezte volna fiát, Imre herceget. Frászkarikát! István nem migránsoknak, hanem a kor elitjének (például külföldi tudósoknak) a befogadásáról beszélt, és nem úgy általában az országba, hanem egészen konkrétan a királyi udvarba. Gyanítom, a muszlim migránsokat nagyjából hasonló „szívélyességgel” fogadta volna, mint négyszáz évvel később Hunyadi János...

De az is tipikus volt, amikor kedves ellenzékünk kioktatott mindenkit: „egy igazi keresztény minden embertársát szereti, ergo Európának és Magyarországnak kötelessége befogadnia Afrika és Ázsia teljes muszlim lakosságát”. – Egy jó kereszténynek így kell tennie, ez a minimum, hisz Jézus is ezt akarná! Lám, Ferenc pápa és Beer Miklós püspök is befogadásra buzdít! – hirdették álszent képpel liberrált-ateista polgártársaink az elmúlt három évben, és a hatás kedvért tán még keresztet is vetettek szónoklataik után.

• És ugyanők most rángógörcsöt kapnak két darab keresztes zászló látványától... Képmutatásban nincs nekik párjuk. Ha kell, „kiirtanák az összes keresztényt”, és „a pap ne politizáljon” – ha meg úgy alakul, elmagyarázzák, hogyan kell egy jó kereszténynek viselkednie.

Nagy, közös ünnepeinken viszont rendre lehull róluk az álca, kitör belőlük a „tetemcafatozó”, „micisapkázó” énjük. Ilyenkor képtelenek szájkosárba bújni. Ezért szerveztek füttykoncerteket a március 15-ei nemzeti megemlékezésekre. Ezért lelkesedtek, mikor Gergényi pribékjei 2006. október 23-án szemeket lőttek ki, kiverték az ünneplők kezéből a nemzeti zászlót és megtaposták. És igen, ugyanezen lelki defektusra vezethető vissza, hogy 2002-ben provokációnak tekintették a kokárda viselését, 2004. december 5-én pedig (és azóta is) a határon túli magyarok létezését. Ők ilyenek. Semmi emelkedettség, semmi lélek nincs bennük.