Orbán Viktor már most megnyerte a ma délutáni csatát a brüsszeli idióták ellen
Hiába térdepelteti kukoricára Magyarországot a sok félkegyelmű liberális ma délután Strasbourgban, nem veszik észre, hogy Orbán Viktor erkölcsileg már most megnyerte a Sargentini elleni párviadalt. A magyar miniszterelnök beszédidejének korlátozása és a tartózkodó szavazatokkal való pitiáner trükközés mind azt mutatja: Junckeréknél tele a gatya. Sargentininek egyvalamiben igaza van. Ha azok az „európai alapértékek”, amiket ő testesít meg, akkor azokat Magyarország valóban nem tartja tiszteletben: az ostobaság, a hazudozás, a fölkészületlenség és a liberális hiszti olyasmi, amit nem lehet tisztelni, legfeljebb elviselni. Reméljük, csak jövő májusig.
„Mosolyogj nekem, testvér!” – súgta Commodus római császár a vasra vert Maximus fülébe, majd tőrrel hátba szúrta az északi seregek egykori parancsnokát. Ezután megparancsolta szolgáinak, adják rá a vértet a sérült férfira, nehogy a Colosseum nézői észrevegyék a sebét. A császárnak csak így volt mersze kiállni párviadalra a hadvezér ellen, hogy előtte halálosan megsebesítette. Ám hiába volt a trükközés: Maximus Decimus Meridius félholtan is legyőzte az elmebeteg császárt...
Röstellem, de számomra a Gladiátor című zseniális film e jelenetét idézi mindaz, ami ma Strasbourgban, az Európai Parlamentben történni fog. Például az: Orbán Viktornak alig pár percet engedélyeztek az Európai Unió urai arra, hogy megvédje magát, kormányát és Magyarországot Sargentini tőrdöfései ellen. A megrendelésre íródott Sargentini-jelentésben benne van mindaz a sok sületlenség, pimasz hazugság és lelki nyomorúság, amelyet honi ellenzékünk évek óta papagájként ismételget. E vádakat a magyar választók is rendkívül komolyan veszik: olyannyira, hogy harmadszor is alkotmányozó többséghez juttatták a megvádolt pártszövetséget, a Fidesz-KDNP-t.
A Sargentini-fogalmazvány 68 oldalas, tele ezerszer fölhánytorgatott és ezerszer megcáfolt állításokkal. Köztük olyan témákkal, amelyeket az unió brüsszeli vezetése korábban már megcsócsált, és kegyesen kiköpött. Most e régmúlt köpeteket Sargentini asszony föltunkolta, hogy az egészet új, gyöngyházfényű péppé rágalmazza. Így született meg a JELENTÉS.
Egy dologban igaza van
Az irat „komolyságát” jelzi, hogy az Európa több országában létező közigazgatási bíráskodás bevezetését a jogállamiságra leselkedő veszélyek közé sorolta. Aztán korlátozottnak nevezte a magyar emberek információhoz való hozzáférését. (Mintha az RTL Klub, a Klubrádió vagy az internet nem jutna el mindenkihez. Ez azért is különös, mert Sargentini egyik ihletadója épp az RTL-csoport volt...) De például az egyházügyi törvény miatt is aggódott egy sort, amely megvonta az egyházi státust a boszorkányegyletektől, távgyógyító szektáktól. Drámai! És ugyanez a holland liberális hölgy, akinek állítólag annyira szívügye a demokrácia, meg az „európai alapértékek”, Orbán Viktor harmadszori, elsöprő választási győzelmét ezzel a szöveggel hessegette el a HVG-ben:
A demokrácia szempontjából a választás olyan, mint a hab a tortán. A demokráciának lényeges eleme, de önmagában nem egyenlő a demokráciával.
Tehát tök mindegy, kit választ a nép – demokrácia az, amit Sargentini és a senki által meg nem választott brüsszeli haverjai annak tartanak. Egyvalamiben azért igaza van ennek a hollandusnak.
Ha azok az „európai alapértékek”, amiket ő testesít meg, akkor azokat Magyarország valóban nem tartja tiszteletben. Az ostobaság, a hazudozás, a fölkészületlenség és a liberális hiszti olyasmi, amit nem lehet tisztelni, legfeljebb elviselni. Reméljük, csak jövő májusig.
Orbán már most győzött
A vádiratot olyan „elfogulatlan” források ihlették, mint a TASZ, az Amnesty International, a CEU, az RTL-csoport, a 444, a már nem létező Népszabadság és valami transzgenderes alakulat. Ha Sargentininek lenne jogi diplomája (ami egy ország jogállamiságáról ítéletet mondó embernél nem ártana), tudná: olyanok vallomása, duzzogása fabatkát sem ér, akik perben, haragban állnak a vádlottal. Sargentini és a vele smúzoló lakájcsapat már a látszatra sem ad. Az Európai Parlamentben (még) többségben lévő liberális, kommunista, szocialista, zöld, genderista és sorosista gyászhuszárok ma órákig köpködhetik majd a magyar nemzeti kormányt. Orbán Viktor minderre 7 (azaz hét) percben reagálhat. És arra most ki se térjünk, hogy a liberális brüsszeli kamarilla Sargentini hazugsággyűjteményét a tartózkodó szavazatokkal trükközve fogadtatná el.
Ám hiába szavazza meg, aztán veregeti egymást hátba a sok félkegyelmű, föl sem mérik ésszel, hogy a magyar miniszterelnök ezt a csatát erkölcsi értelemben már most megnyerte. Akik ilyen alávaló módszerekkel, csúszómászó praktikákkal próbálják ellenfelüket béklyóba kötni a párviadal előtt, azok nem párbajképesek. Azok pont olyan gyávák, becstelenek és alávalók, mint a megkötözött foglyot hátbaszúró Commodus császár.
Mivel Juncker, Sargentini és Európa többi sírásója nem párbajképesek, miniszterelnökünknek – a megadatott hét percben – szerintem nem ezekkel a züllött bábfigurákkal és zagyvaságaikkal kellene foglalkoznia. Érdemes lenne inkább az európai emberekhez fordulnia. Azoknak a választóknak a szívéhez szólni, akik jövő tavasszal egy-egy jól irányzott szavazattal kiakolbólíthatják a népvándorlásipart működtető politikai maffiát Brüsszelből. Huszonkilenc évvel ezelőtt Orbán Viktor egyszer már megmutatta, egy hétperces beszéd is lehet történelmi.
Az utolsó öntetszelgés
„Aki nem áll be a sorba, annak el kell vágni a torkát” – mondta egy tanúvallomás szerint Hagyó Miklós, az MSZP bukott főpolgármester-helyettese valamikor a daliás Demszky-érában. Azért kiváló ez a mondat, mert benne van minden tudnivaló, ami egy budapestnyi, vagy akár kontinensnyi méretű bűnszervezet működtetéséhez kell. Magyarországnak azért kell elvágni a torkát, mert lezárta déli zöldhatárát, nem fogad be illegális migránsokat, nem kér a multikultiból, s ezzel nehezíti a népességcserés emberkereskedelmet, ami sokmilliárdos üzlet. Ezért hisztiznek, ezért zsarolnak és fenyegetnek minket. Egyszer a Velencei Bizottságot küldik ránk, máskor az emberi joginak mondott strasbourgi bíróság szab ki tízmilliós büntetéseket a vörös csillag, rablógyilkosok és nemi erőszaktevők védelmében. Hol külföldről ideejtőernyőzött politikusokat, gyanús hátterű pártokat akarnak hatalomra juttatni, máskor idegen titkosszolgálati segédlettel zavargásokat próbálnak szítani. Legutóbb Tavares elvtárssal írattak jelentést, most Sargentinivel. Ha Európa jövő májusban föllázad a liberális diktatúra ellen, egy ideig nélkülöznünk kell majd ezeknek az eszelősöknek az országértékelő buzgalmát...
„Azt mondják, a fiad visított, mint egy kislány, mikor felszögezték a keresztre, és a nejed nyögött, mint egy szajha, amikor meggyalázták újra és újra és újra” – így gyötörte a császár Maximust a Gladiátorban. A hadvezér azt felelte: „Már nem sokáig tetszeleghetsz önmagadnak, felség”. Ezt üzenjük mi is Brüsszelnek, bár úgysem fogják megérteni.
