Részeg embert nehéz kiütni, de ez az Orbán-saller hazavágta Junckert
Már most látszik: kár volt leszedetni az útmenti Isiászos-plakátokat. Pohár Úr ugyanis hálálkodás helyett úgy rázza az öklét, mint szomjas uniós vezető a kiürült vodkaautomatát. Idegengyűlölettel vádolta meg Orbán Viktort, aki viszont egyetlen válaszmondatával kiütötte őt. Nem mintha Juncker magától nem lenne folyton kiütve... A történet nem tanulságok nélküli.
A Soros–Juncker-plakátok leszedetése és a Fidesz néppárti tagságának önkéntes felfüggesztése után azt hihettük, most majd szépen az uniós kampányra összpontosít a szivárványfrakció apraja-nagyja, leszállnak végre Magyarországról és annak vezetőjéről. Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna!
Néhány napja Manfred Weber, a néppárt frakcióvezetője szállt bele a Fideszbe és annak szavazóiba, jelezve: ha a magyar kormánypárt voksain múlik, akkor ő inkább nem is akar az Európai Bizottság elnöke lenni. Amúgy abban egyetértünk vele: ne is legyen, Isten mentsen tőle, hiszen egy csigagerincű alak, akinek még annyi mentsége sincs a jellemtelenségére, mint elődjének, Pohár Úrnak. Vasárnap este aztán az emlegetett Jean-Claude Juncker is szükségét érezte, hogy belerúgjon egyet a miniszterelnökünkbe. Az olasz köztelevíziónak úgy nyilatkozott:
A túlzott nacionalizmus lejtőjén halad, másokkal szemben politizál, elutasít másokat, nem enged be szerencsétleneket, mivel a menekültek mindenekelőtt szerencsétlenek (…), és én az idegengyűlölet minden formáját ellenzem.
Orbán Viktor egyetlen mondattal válaszolt neki, de annyi éppen elég is volt:
Aki Marx-szobrot koszorúz, az idegengyűlöletből ne oktasson ki senkit, mert az idegengyűlölet nagymesterét Karl Marxnak hívták.
K.O!
Juncker ismét padlót fogott. Ennek tán nincs is nagy jelentősége, hiszen emberünk hamarosan lelép a süllyedő Atlantisz bohóc-trónusáról, és végre minden percét kedvenc időtöltésének szentelheti. (Ahhoz legalább ért.) És talán már nem oszt, nem szoroz egy olyan pali, akinek az isiásza miatt bármelyik pillanatban leállhat a mája...
Mondhatnánk: „Lefőtt a kávé, Jean-Claude!” De nem mondjuk. Azért nem, mert amit Jean-Claude kinyilatkoztat, azt valójában rajta keresztül az Európai Unió bábmesterei nyilatkoztatják ki. Pohár Úr elmúltával pedig az utód – Weber? – is ugyanebből a kottából játszik majd. A kotta pedig változatlan: az Európára zúdított muszlim népvándorlók, az új honfoglalók „szegény, szerencsétlen menekültek”, az illegális migrációt megállító Orbán Viktor és követői viszont sanda „idegengyűlölők”. Ezt mantrázzák egytől-egyig a nyugat-európai zöldek, kommunisták, liberálisok, szocdemek és az ottani „kereszténydemokraták” is. Egyedül a lepopulistázott, leszélsőjobboldalizott pártok állnak ellent – de félő, május után sem lesz elég erejük, hogy megakadályozzák a migránspárti szivárványkoalíció ámokfutását...
Ha az agresszív szomszédot nem engedem be a nappalimba, nem „szomszédgyűlölő” vagyok, csupán helyén van az eszem. Ugyanígy: aki egy hódító vallás erőszakkal ránk törő százezreit nem engedi a hazájába, az nem idegengyűlölő, hanem józan államférfi. Csigagerinccel, Pohár Úrral és a többi nyugat-európai „demokratával” mégsem az a fő probléma, hogy hazugok és agyhalottak. Nem is az, hogy szeretnek mindent, ami idegen; mindent, ami a vesztünkre tör.
Az a fő baj velük, hogy az európai nemzeteket, a ma még sokszínű kultúránkat szívből gyűlölik.
Minden mozdulatuk, fenyegetésük, zsarolásuk, figyelmeztetőleg magasba emelt mutatóujjuk azt célozza, hogy a ma még tényleg sokszínű Európa, a nemzetek Európája örökre eltűnjön, és átadja a helyét az Európai Iszlám Államnak. Nem sokszínűség, nem multikulti lesz itt, hanem kalifátus liszteszsákba bújtatott hívekkel. Öröm az ürömben: annak a birodalomnak biztosan nem egy alkoholista félnótás vagy egy puhatestű karrierista lesz a vezetője. A transzklotyókat megszüntetik, az óvodai, iskolai gender-propagandát betiltják, Marx tavaly fölavatott trieri szobrát ledöntik... Hm, nem is hangzik rosszul.
Talán Nyugat-Európán már tényleg csak a népességcsere segíthet. Mi viszont köszönjük, megleszünk nélkülük!
