A terjeszkedő iszlám felfalja Európát?
Mikor Európa hagyományairól beszélünk, voltaképp két, egymással is vitában álló filozófiaiskolát jelölünk meg. Az egyik a keresztény kultúra, a másik pedig a felvilágosodás eszmeisége, szűkebben értelmezve az abban megerősödött individualizmus és közösség-ellenesség. Más dimenzióból szemlélve: a közösségi értékek és az egyén szabadságjogainak végtelen kiterjesztése, vagy a hit és a materialista ráció szembenállása áll előttünk. Így igaz lesz az is, hogy a mai politikai viták jelentős részében – ahol az európai értékekre hivatkoznak a szembeállók – ugyanez a két világkép kerül konfliktusba. Ez az antagonisztikus ellentét látszik a legégetőbb aktuális politikai vita, a bevándorlás esetében is. A „belső csatározás” azonban nem kedvez a kontinensnek, hisz bárki is lesz az intellektuális marakodás győztese, az iszlám terjeszkedés szép lassan felfalhatja Európát.
Új kulturális törésvonal Európában
Az utóbbi években az európai politika színpadán elmosódott a klasszikus bal-, illetve jobboldali törésvonal. A kontinenst elérő népvándorlás súlya alatt megroppant a több évtizedes status quo, helyette pedig új politikai szembenállások éleződtek ki.
Leegyszerűsítve két, egymással küzdő politikai tábor alakult ki a migráció tapasztalatai, a gazdasági és szociális érdekek, illetve az elfogadott hagyomány értékei mentén. Az egyik politikai tömb a bevándorlók befogadása, integrálása és olcsó munkaerőként való „hasznosítása” mellett érvel. Nem mellékesen üdvösnek tartja a demográfiai problémák megoldására is a folyamatot. (Arra az égető kérdésre, hogy Európában kevés gyermek születik, így a társadalmak egyre inkább „elöregednek”, ami komoly gazdasági és szociális problémákat vet fel.) A másik politikai tábor vezetői, akik nem támogatják az ész nélküli befogadást, s különbséget tesznek a „menekült”, illetve a „gazdasági bevándorló” között, azt állítják, hogy az erőszakos iszlamizáció több kárt okoz mind gazdaságilag, mind pedig a közösségi együttélés szempontjából, mint amennyi gazdasági hasznot hoz az esetleges tanításuk és munkába állításuk.
A multikulturális társadalom ideája csak illúzió, mert a különböző kultúrájú népek együttélése több feszültséghez vezet, így csak azoknak menekülteknek kell segítséget nyújtani, akik tényleg az életükért futnak, és csupán addig, amíg arra szükségük van; a meggazdagodás céljából Afrikából és Ázsiából érkező milliókat pedig fel kell tartóztatni, mert integrációjuk lehetetlen politikai küldetés.
Sőt: a legtöbb bevándorló nem is motivált az integrációban. Így ez utóbbi politikai tábor inkább véli úgy, hogy a demográfiai problémákra adott helyes válasz az „európai őslakosok” család- és gyermektámogatásának növelése.
Vége a klasszikus jobb- és baloldali szembenállásnak
A két szembenálló politikai cél felülírja a klasszikus jobb- és baloldalt. Csak néhány példát említve! Befogadáspárti politikát hirdet a jobboldali német és a baloldali francia, vagy most már az átalakuló, értelmezhetetlen olasz kormány. A korlátlan befogadás ellen, a határok és Európa keresztény hagyományainak védelme mellett pedig a jobboldali magyar, lengyel, vagy a baloldali dán kormány kardoskodik leghangosabban. De ha végigvennénk az összes európai országot, akkor is nagyon vegyes képet kapnánk, hisz az említettek nem csupán kevés kivételnek számítanak.
De hogy még nagyobb legyen a keszekuszaság, a befogadáspárti Németország vezetése is keresztény értékekre hivatkozik, akár a kereszténységet valóban védő, befogadásellenes jobboldali politikusok. És minden jó szándéka ellenére a katolikus egyház feje, a pápa is ennek a politikailag korrekt irányvonalnak kíván megfelelni. (Bár fontos, sokszor agyonhallgatott momentum az, hogy Ferenc pápa nem „gazdasági bevándorlókról”, hanem „menekültekről” beszél, ami között mind motivációban, mind pedig a hozzájuk való viszonyulásban óriási különbség van!)
Befogadáspárti kontra nemzeti politika
A két történelmi hagyomány szembenállása a politikai közbeszéd szintjén egyértelmű. A befogadáspártiak az egyén szabadsága mellett állnak ki, szemben minden közösségi értékkel, ezáltal a liberális iskolákban megerősödött individualizmust követik. Ezen kívül a rációra, a haladásra és folyamatos megújuló társadalmak hasznos működésének utópiájára esküsznek, melyek mind-mind a Felvilágosodás korában megszületett ideák. A korlátlan befogadással szemben állók pedig a keresztény Európát féltik, mert úgy látják, hogy az általuk preferált közösségi értékek kerülnek veszélybe az iszlám emberáradat miatt.
Európa lakossága – leginkább a mindennapi negatív tapasztalatok, a terrorizmus fellángolása miatt, illetve a bevándorlók erőszakos cselekményeitől szenvedve – egyre inkább a bevándorlás megállítása mellé áll. Egyre inkább a határok lezárását és a végtelen, ész nélküli, ellenőrizhetetlen befogadás megállítását követeli. A saját szempontjából és a tapasztalataiból következően jogosan. Így egyfajta demokratikus deficit van kialakulóban az unió vezetői, illetve az unió lakosai között.
De az unió nem egyenlő Európával. Így igaz az is, hogy azok a nem uniós európai országok, melyek szintén küszködnek a migráció okozta problémákkal, szintén sarkosan beállnak az egyik vagy a másik politikai tömb mögé. És igaz az is, hogy ezekben az országokban is egyre nagyobb mértékű a migrációval szembeni polgári ellenállás.
A vita közben folyik az iszlamizáció
A legnagyobb probléma mindezzel az, hogy míg Európa belegabalyodik egy filozófiai, teoretikus kérdés vitájába, amit politikai szinten is artikulál, illetve egy nagyon komoly gazdasági, szociális és társadalmi érdekellentétbe kerül önmagával, addig az ellenőrizhetetlen bevándorlók milliói egyre csak jönnek és jönnek.
Az a vita pedig, hogy melyik is a nyugati kultúra igazi hagyománya, még tovább gyengíti az egyébként is erkölcsi züllésbe, a jólét okozta restségbe süllyedt Európát.
Így voltaképp, ha egységesen is az integrációt választanák a kontinens sokszínű népei, akkor is fennállna annak veszélye, hogy az erőszakosan terjeszkedő iszlám felfalja Európát. Ráadásul a befogadáspártiak abban is tévednek (mondhatni, naivak abban), hogy az érkező milliók képesek és hajlandóak a békés együttélésre. Nem beszélve arról, hogy a migránsok jelentős hányada a felvilágosodás kori hagyományokat, az emberi jogokat, a liberalizmus értékeit, de a demokráciát is semmibe veszi. És így ahhoz integrálódni, bármennyire is akarják a befogadáspártiak, nem kíván.
Vezető kép: eunews.it
