Üzenet Donáth Annának: Lehetsz büszke akármi, de a külhoni magyarok ügyét láthatóan nem éred fel

(Cseh)szlovákia az a hely, ahol az I. világháború után összevertek a rendőrök, ha piros-fehér-zöld szalag volt a gomblyukadban vagy ha magyar himnuszt énekeltél. (Cseh)szlovákia az a hely, ahonnan a II. világháború után magyar családokat kergettek át a határon puskával a hátukban, magyar családokat telepítettek át Kis-Magyarországra vagonokban, kényszerrel, ahol magyar családokat deportáltak az otthonaikból kényszermunkára marhavagonokban, magyar családokat fosztottak meg minden vagyonuktól. És (Cseh)szlovákia az a hely, ahol mindezt megúszhattad, ha hivatalosan szlováknak vallottad magad. A többség mégsem tette ezt meg, hanem kitartott a legkeményebb években is, mert ők büszke magyarok voltak. Erre idejössz te a rákosista nagyapád (igen, tudom, hogy a saját elvtársai leültették 3+2 évre, de Rajk Lászlót meg Nagy Imrét például föl is akasztották, és ettől még az ő bűneik se foszlottak szét) meg az MSZP-s apád által puhára bélelt kommunista almodból, ahol a határon túli magyarokról csak annyit tudnak, hogy valamiféle probléma, ami miatt kicsit bonyolultabb smúzolni a szomszédos államok elvtársaival, és kioktatsz minket, hogyan lehetünk büszke szlovákok. Persze tudjuk, hogy ti könnyedén vagytok büszke amerikaiak, kanadaiak, németek és főleg franciák, miközben elvileg, papíron magyarok (is) vagytok. Ti, akik a Momentumot vezetitek, hülyítve a tizen-huszonéveseket európaiságról meg szabadságról.

Soproni Tamás belehazudta a szemembe 2017. március 3-án Balassagyarmaton, hogy a Momentum Mozgalom nem liberális, azt állítva, hogy kicsit konzervatív, kicsit liberális, sőt nemzeti, és ez utóbbira azt a további hazugságot is felfűzte, hogy fontosak a mozgalom számára a határon túli magyarok. Aztán most látjuk, hogy akkora hévvel toljátok az ultraliberális ügyet, hogy az még az ALDE patetikus nevű Renew Europe frakciójából is szabad szemmel kilátszik. Látjuk, ahogy az Európai Parlamentben a magyargyűlölő náciból liberálissá átvedlett Dacian Cioloş-sal pajtáskodtok. Látjuk, ahogy Fekete-Győr András és Cseh Katalin a románoknál árulja a hazát (aztán az elnökötök még az átlátszó mentegetőzésétől sem kímél meg minket, amelyben ráadásul hazudozott is), majd rögtön csatlakozol te, hogy a szlovákoknál tedd ugyanezt. Mert ahogy régebben a világ proletárjait, most a világ haladóit kell egyesítenetek, s ezért sokkal fontosabb mindenütt egymás nyakába borulni a helyi ultraliberális elvtársaitokkal, semmint azonosulni holmi ott élő magyarok érdekeivel.

Üres közhelyek, steril nemzetköziség, flegma kozmopoliták

Úgy terjesztitek ezt a szellemtelen, steril nemzetköziséget, mintha valakik fizetnének érte – ezt vitte Cseh Katalin elvtársnőd Nagyszebenbe, ahol előadta a röhejes, semmit nem jelentő közhelyeit a magyar-román viszonyról, és ugyanezt hoztad te is Észak-Komáromba (ahogy a magadfajta flegma kozmopoliták mondják: Komárnóba), hogy kioktasd a felvidékieket. Tudtad, hogy a felvidéki magyarok 1990 és 2010 között 110 ezerrel kevesebben lettek? A 2020-as népszámláláson már várhatóan 150 ezer körüli lesz a hiány. Ezeknek az embereknek a nagy része felvidéki magyarból büszke szlovák lett, mert a kettő együtt nem megy. Ez persze nem érdekel titeket, mert ezzel nem lehet orbánozni. A nyugatra kivándorolt magyar fiatalok után szomorkodó szülők, nagyszülők drámája fontos, arról mindig beszéltek, de annak a felvidéki magyar nagyszülőnek a drámája, akihez már csak szlovákul tud szólni az unokája, az már nem számít, mert azzal se lehet orbánozni.

Láthatóan halvány fogalmad sincs, milyen magyarnak lenni Szlovákiában. Elmagyarázom úgy, hogy számodra is érthető legyen. A pártokon felül álló, hétköznapi szlovák nemzetpolitika – minden korábbi szép ígéret és biztatás ellenére – lényegében ugyanazt csinálja a felvidéki magyarokkal, amit ti az Európai Parlamentben Magyarországgal szemben. Minden megmozdulásuk, minden kis stiklijük, nemtelen támadásuk és bürokratikus packázásuk arról szól, hogy faragjanak valamit a magyar önrendelkezésből és öntudatból, hogy magyarnak lenni körülményesebb, nehezebb és lehetőség szerint szégyenteljesebb legyen, mint felolvadni a többségben. Te pedig azoknak a magyaroknak okoskodsz arról, hogyan lehetnek büszke szlovákok, akik még nem olvadtak be a szlovákok közé.

A szerző felvidéki magyar.