Az igazi renegátok: Donáth Anna és Dobrev Klára legújabb károkozása
A magyar ellenzék szélsőséges része megint nagyot alkotott az európai parlament LIBE-szakbizottságának jogállamiságot féltő, még az év vége előtt a finn uniós elnökség részéről sebtében összegründolt ülésén. Hétfőn, a hónapok óta a saját hazugságspiráljába belegabalyodó, egyre inkább trágár módon mocskolódó gyurcsányista-momentumos tandem ismét az országra támadt. Mára nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy amikor valódi ügyeket figyelmen kívül hagyva, megfoghatatlanul általánosított elvekre hivatkozva féltik Brüsszelben vagy Strasbourgban a magyar demokráciát, gyalázzák az országot és egyre nagyobb büntetési mechanizmusért könyörögnek, akár az uniós pénzek befagyasztását követelik, akkor a nemzet és minden magyar állampolgár érdekeit árulják el. Csak most már arra lenne szükségünk, hogy Donáth Anna és Gyurcsányné Dobrev Klára morálisan elítélendő cselekedeteinek súlyára rámutassunk azok körében is, akiknek köszönhetően ma egyáltalán uniós képviselők lehetnek. Mert látni és láttatni kell azt, hogy olyan világpolgárok kaptak képviselői széket, akik minden órában azon agyalnak, hogy miképp lehetséges még nagyobbat belerúgni Magyarországba – csöppnyi politikai hasznot remélve a megtévesztett polgárok részéről.
Valaki magyarázza végre el nekünk azt, hogy mik azok a konkrét jogállamiságot sértő kormányzati lépések, amelyek miatt Gy.-né Dobrev Klára és Donáth Anna is mocskolta az országot és mind szigorúbb eljárásokat követelt a LIBE-bizottság hétfői ülésén? Egyáltalán: mi az a kézzel fogható rendelkezés vagy törvény, amely szerint az Orbán-kormány megsérti és szerintük egyre jobban megsérti a jogállamiságot? Mert voltaképp csak általános lózungokat, üres politikai vádakat hallhattunk, illetve a jogállamiság gumicsontként is létező fogalmán rágódtak órákig, nem pedig valódi törvényeket, rendeleteket jelöltek meg. Ártva ezzel az országnak, ártva minden magyar embernek!
Sajtószabadság, oktatási jogok?
Van egy általános tézis, miszerint a hazai sajtószabadság egyre szűkül. Ez a politikai vád egyébként a kölcsönös párbeszédnek köszönhetően már régen lezárt médiatörvény – ami talán az utolsó valódi jogi vita volt – többszöri módosítása óta napirenden van. Voltaképp bármi is történik azóta, amihez a kormánynak semmi köze (pl. tulajdonviszonyok alakulása), újra és újra megfogalmazódik a vád Magyarországgal szemben. De akkor is, ha éppen nem történik semmi, hisz általában véve a jogok sérülése – minden valós jogi lépés hiányában is – politikai alapon kimondható (mert a politikában tényleg mindent lehet...). A magyar ellenzék pedig ki is mondja, az elvtársaik pedig megismétlik az unióban, hogy azután visszhangként újra hallható legyen – mint az „általános nemzetközi vélekedés” – a magyar politikai vitatérben.
Még akkor is így történik, ha a megnyugtatóan végződött médiatörvénnyel kapcsolatos jogi vita óta bizonyítani nem a szabadságot, hanem annak ellenkezőjét kellene, ha már mindenféle jelentésben és bizottsági hozzászólásban féltik az alapvető jogot. Leginkább addig igaz ez, míg azt tapasztaljuk, hogy a legnézettebb kereskedelmi televízió (RTL Klub) és a relatíve legolvasottabb hír- és más tematikájú portálok (pl. Index.hu), voltaképp az objektivitás mítoszában bemutatott ellenzéki sajtótermékek működésében a létező véleménynyilvánítás szabadságának minden elképzelhető formájával találkozhatunk nap, mint nap. Emellett pedig feleleveníthető az is, hogy az a Klub Rádió szintén „remekül” működik, amely néhány éve még árulkodni járt az unióba, hogy őket bizony betiltották. Holott Magyarországon csupán az ellenzéki összefogás főpolgármestere, Karácsony Gergely tiltott be ténylegesen egy médiaterméket, a Lokált, de ez – úgy látszik – nem zavarja a demokrácia-rettegők érvrendszerét. Ahogy Gyurcsányné Dobrev Klárát és Donáth Annát sem abban, hogy ismét nagy általánosságban elmondják, hogy bizony minálunk félnek az objektív (ellenzéki) médiamunkások, ami egyébként úgy hülyeség, ahogy van.
Mint ahogy az oktatási és kutatási szabadság is köszöni szépen, jól működik, és érdekes módon még az sem tűnik fel a jogállamiság gumicsontját rágcsáló képviselőknek, hogy a CEU is egész pofásan ki van stafírozva és senki el nem zavarta őket. (Jé, tényleg!)
A hazaárulás, mint mérföldkő
Az ülésen a LIBE képviselői közül a nemzetközi vonal mellett Donáth Anna és Gy.-né Dobrev Klára is igen szélsőséges véleményt fogalmaztak meg az Orbán-kormánnyal szemben, majd mind nagyobb büntetésért – akár az uniós pénzek megvonásáért – kezdtek el könyörögni. Mindezt úgy, hogy őket (is) magyar választópolgárok juttatták oda, ahová; azért, hogy az országot és egy értékrendszert képviseljenek, ami felvet egy-két húsbavágó kérdést.
A momentumos Donáth Anna szerint az elmúlt év jogállamisági eljárásai csak tovább rontottak a helyzeten, és „felbátorították” Orbán Viktor kormányát a jogsértések egyre súlyosabb elkövetésére. Habár semmi konkrétum nem hagyta el Donáth száját, csak az, hogy egyre rosszabb a helyzet, és jó lenne, ha a mechanizmusba végre belekerülne a támogatások megvonásának lehetősége – mert az tényleg ártana az országnak –, mégis el merte ezt mondani. Mindezt minden világos érvelés hiányában – ami nagyfokú bátorságról, érthetetlen magabiztosságról és voltaképp pofátlanságról is tanúskodik. Hacsak nem az volt a magabiztosság oka, hogy nagyon hazai pályán érezte magát a lelkész-lány.
Ahogy Gyurcsány Ferenc felesége is teljesen alaptalanul merte az állítani, hogy az elmúlt egy évben „Orbán Viktor radikalizálódott”, különösképp az önkormányzati választások után, ami teljesen megalapozatlan kijelentés. Már csak azért is, mert a harmadik nagy vitatott ügy, az elkülönült közigazgatási bíróság tervét éppen az önkormányzati választások után – a nemzetközi vitáknak is köszönhetően – a kormánypárt az ellenzékkel közösen visszavonta. Így teljesen érthetetlenek, jogilag értelmezhetetlenek Gy.-né Dobrev Klára politikailag motivált mondatai.
Mi lesz még?
Az unió soros elnökségét még két hétig betöltő Finnország európai ügyekért felelős minisztere, Tytti Tuppurainen azt szeretné, ha jövőre a horvátok folytatnák a jogállamiság témájában a lengyelek és a magyarok elleni eljárásokat. És nagyon úgy tűnik, hogy ebben továbbra is számít a Magyarországról érkező ellenzéki képviselők támogatására, akik ezt némi politikai hátszél biztosítása miatt meg is fogják adni.
A kérdés csupán az, hogy meddig lehet még az általánosság szintjén tovább hazudozni az ország helyzetéről, illetve az, hogy annak milyen egyéb politikai következményei lehetnek. Gondolhatunk itt a Fidesz EPP-tagságára, amely esetében Gy.-né Dobrev Klára el is szólta magát a hétfői meghallgatáson, amikor célzott rá, hogy a kormánypártot egy ilyen vita (?) után nem lehet visszavenni a pártcsaládba. Azaz a képviselő asszony kimutatta a foga fehérjét azzal, hogy tovább ütve a vasat, most már az elvileg ellentétes politikai pártcsaládot is gyengítené – ami voltaképp fel sem ér addig, ami kárt az országnak, és közvetve a saját szavazópolgáraiknak is okoznak ezzel vamzerkodó magatartással.
Ez pedig az utolsó kérdés. Mit tehetünk azért, hogy azok a szavazópolgárok is felismerjék a képviselők mindannyiunk számára káros tevékenységét, akik rájuk szavaztak? Mert egyedül abban bízhatunk, hogy csak a saját támogatóik nyomására hagyják abba ezt a bántó, megmagyarázhatatlanul ártalmas, mindannyiunk számára káros pocskondiázást.
A szerző a XXI. Század Intézet kutatója.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
