Az összegyurcsányozódás hordaléka

Van itt egy tegnapi hírecske, miszerint két újpesti MSZP-s önkormányzati képviselő (Farkas István és Szabó Gábor) átültek a Gyurcsány-párt helyi frakciójába. Így a DK-nak már hat képviselője van, a szocialistáknak viszont csak egy maradt – nyilván azért, hogy legyen, aki utolsóként lekapcsolja a villanyt. Október végén az újpesti MSZP elnöke, Trippon Norbert írta le ugyanezt a röppályát. Pár napja pedig az érthetetlen okból többes számot használó párt, a Liberálisok független képviselője, Bősz Anett ült be Gyurcsányék parlamenti frakciójába melegedni, noha korábban még ki nem állhatta a Szemkilövetőt, az ellenzéki oldal rombolójának, viszályt szító alaknak nevezte. Hát mi folyik itt? Hogyhogy egyre többen odakuckóznak Ferihez?

(Zárójelben: ez az átülősdi újabb nyomós érv rá, hogy gátat kell szabni a frakció-prostitúciónak, ennek az ideülök-odaülök trógerkodásnak! És nemcsak a parlamentben – miként a napokban megismert törvény-tervezet tartalmazza –, hanem a helyi önkormányzatokban is. Ez a választók teljes semmibe vétele. Ha egyszer a tisztelt állampolgár Trippon Norbertre, Farkas Istvánra és Szabó Gáborra szocialista jelöltként szavazott, akkor az érintettek öt évig maradjanak csak szépen nyugton az MSZP-frakcióban – ugyanis „oda szól a jegyük”.)

Nem is oly rég még ellenzéki körökben is Gyurcsány volt a leprás, akinek kerülni kellett az érintését (meg a nézését meg a járását), nehogy elkapják tőle a kórságot. Egy-két éve a szocialisták, a jobbikosok és a reszelék is azt vallotta: ez az ember az őszödi rém, a Szemkilövető, az országot csődbe taszító Cipolla, akinél még Orbán is jobb. Ehhez képest ma úgy hajlonganak előtte, mint keljfeljancsi a passzátszélben. A momentumos Soproni Tamás két éve még arról magyarázott: nem szeretné összegyurcsányozni magát, a Jobbik pedig ordító Facebook-üzenetben jelentette ki, hogy soha, semmilyen körülmények között nem fogna össze baloldali pártokkal. És mégis: most októberben az egész banda összeköltözött...

Hogy mi változott mostanra? Gyurcsány biztosan nem: az utóbbi hónapokban nem tette jóvá korábbi bűneit, bocsánatot sem kért értük, sőt ha alkalma nyílna rá (értsd: a hülye nép pajzsra emelné őt), saját bevallása szerint büszkén elkövetné azokat újra. Ami változott, az legfeljebb a Ferencünk orcáján nyílt kajtai lángrózsák, ám – fölteszem – nem emiatt lobbantak iránta szerelemre eddigi kikosarazói. Netán változtatott rossz szokásán, és már az ellenzékieket is megkínálja a cefréből? (Az LMP-s Vágó Gábor tavaly fölháborodva mesélte a sajtónak, hogy Gyurcsány matt részegen tárgyalt velük, ráadásul pofátlan módon nem töltött nekik a viszkiből...) A magam részéről kétlem, hogy poharazási téren változott volna a helyzet – ahhoz túl szomjas típus a Feri.

Ami viszont változott kilenc év alatt: ellenzékünk hatalom- és pénzéhsége. A végstádiumos megvonási tünetektől kábán tizenkilencre lapot húztak, összeálltak a DK-val – s ez október 13-án itt-ott bejött. A jelenségre létezik egy igen bölcs mondás:

E tűzoltási módszer hordalékát láthatjuk azóta imitt-amott az országban, de leginkább fővárosunkban. Visszataszító, a nemzet szervezetéből már kiürítettnek hitt figurák tünedeznek föl újra önkormányzati cégek igazgatóságaiban, felügyelő-bizottságaiban, sok százezres stallumért. Itt egy Vágó István, ott egy Vásárhelyi Mária, imitt egy Draskovics Tibor, amott egy Havas Szófia. Mint szikkadt répadarabkák a flaszteron...

A tanulság tehát kézenfekvő: hiába volt hányingere az ellenzéknek is Gyurcsánytól, végső kétségbeesésükben vele fogják csillapítani égő hataloméhségüket a jövőben. Ő az utolsó reményük. Már mindannyian bekerültek a Ferenc Halálcsillagának vonónyalábjába, a találkozás, a végső nagy cuppanás immár elkerülhetetlen.

E szentségtelen frigyből mi, kétkezi honpolgárok – a répadarabkákon kívül – annyit fogunk látni, hogy az ellenzéki hűbérbirtokká lett önkormányzatokból szépen eltünedezik majd a pénz. S nemcsak azért, mert ezernyi éhes Vágó István-szájat kell betömni, s e célra csupán néhány pénzcsap áll rendelkezésre. Hanem mert az elmúlt 29 év tapasztalata alapján a balliberálisok alkatilag képtelenek bármit is épkézláb módon üzemeltetni, eladósodás és megszorítások nélkül országot, városokat irányítani. Hiába vették át tele kasszával az önkormányzatokat, már most hápognak, hogy kevés a pénz, megszorítások kellenek... Elég csak figyelni a híreket (nem az RTL Klubot!): máris kezdik az emberek pofátlan megsarcolását, az adóemeléseket, új adók bevezetését. Képesek még a kilátást is megadóztatni (panorámaadó) ezek az elmeroggyantak...

Emlékeznek? „Nem kell félni, nem fog fájni. Legalábbis nem nagyon.”