Megint eldőlt egy régi vita: nem volt igazuk a liberálisoknak
Nem vették jó néven az ellenzéki polgármesterek, hogy a katasztrófavédelemről szóló törvényt a múlt heti igényeikhez igazodva módosította volna a parlamenti többség, mert az ellenzéki demokrácia felfogás alfája és ómegája nem a törvények sorai és a jogszabályok betűiben rejlik, hanem abban, hogy ki gyakorolja a hatalmat. Ha ellenzéki, akkor jár neki a TEJHATALOM, ha kormánypárti, akkor nem. Ennyi erővel utólag el lehetne ismerni, hogy megint a reakciósoknak volt igazuk (mint általában mindenben), nem az intézmények papíralapú tökéletessége, hanem a választott vezetők erényessége fontos.
A módosítás ugyan lekerült a napirendről, de érdemes szemezgetni, milyen érveket húztak elő a fiókból azok a politikusok, akik eddig az intézményrendszer szupremáciáját hirdették a választott vezetők választások útján szerzett legitimációjával szemben. Budapest főpolgármestere, aki nemrég még úgy gondolta, jó ötlet minél szűkebb helyre szorítani a buszokon és a villamosokon azokat, akik még nem betegedtek meg és még munkájuk is van, úgy fogalmazott, hogy „Most nem napok, hanem órák, néha percek alatt kell reagálni. Ezt a felelősséget a választók októberben a polgármesterekre bízták.” Értsd: a választók abban a tudatban döntöttek mellette a tavaly őszi önkormányzati választáson, hogy tisztában voltak az alaptörvény vonatkozó szövegrészletével, tudták, amint járvány lesz az országban, a képviselő-testületek által havi szinten hozott 2-3 ezer határozatát ezentúl Karácsony Gergely főhatalom hozza meg.
A veszélyhelyzet nem lehet ürügy a választói akarat leradírozására
– emelkedett a főpolgármester államférfiúi magasságokba, és milyen igaza van. A rendkívüli helyzet rendkívüli jogrendet igényel, a „felhatalmazás” forrása pedig az az általános választásokon szerzett parlamenti többség mögött meglévő választói akarat, amit korábban oly' gyakran akartak fékre, ellensúlyra, morál parancsára, nyugati intelemre hivatkozva figyelmen kívül hagyni, de legalábbis korlátozni.
Ez most nem egy katonai, hanem egészségügyi, szociális és gazdasági válság, amelynek kezelésében a választói legitimációval, egyben helyismerettel rendelkező önkormányzatok és polgármesterek kiemelt szerepet kell kapjanak. Mi pont azt akarjuk, amit éjjel-nappal minden csatornán a polgároktól kérünk: együttműködést. Ha a mindennél fontosabból, a ránk bízott településeken élők egészségének és életének védelméből indulunk ki, nem lehet más út, csakis ennek a kormányjavaslatnak a visszavonása
– írja Karácsony Gergely, és e helyütt most nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy az ő politizálásának helye nem a Budapest nevű földrajzi egység, hanem a közösségi média. Inkább tegyük az utolsó mondatát egy időgépbe, és kicsit módosítva olvassuk el újra!
Mi pont azt akarjuk, amit éjjel-nappal minden csatornán a polgároktól kérünk: együttműködést. Ha a mindennél fontosabból, a ránk bízott országban élők egészségének és életének védelméből indulunk ki, nem lehet más út, csakis ennek a kormányjavaslatnak a megszavazása.
A másik sokat és sokszor megszólaló (posztoló) ellenzéki városvezető, Soproni Tamás meg is nevezi, hogy neki azzal van problémája, hogy a választói felhatalmazásából eredő mozgásterét gyengítik azzal, ha a „fideszes kormányhivatal-vezető Sára Botond és csapata veszi át a hatalmat a kerületekben”. Soproni (jogosan) írja, hogy az ő legitimációja erősebb, mivel a választói akarat hozta létre, mint a törvény által mellé- vagy fölérendelt, nem választott testület. Felmerül viszont a kérdés, a fékek és ellensúlyok oly' gyakran hangoztatott kívánalmai hova bújtak ilyenkor? Az olyan szintén nem választott hivatásrendek, mint a bíróság, vagy a választói akaratot még közvetetten sem, csak a pártok és országok közötti alkukat reprezentáló intézmények, mint például az Európai Bizottság, máskor miért annyira fontos nekik? Miért érvelnek még ma is mellettük a tagállamok választói aktusából létrejött kormányzataival szemben?
A jogkörök, vagy a rendkívüli jogköröket korlátozó speciális intézmények megfelelően beállított egyensúlya tökéletesen érdektelenné válik, amint létező, élő emberek töltik be a pozíciókat. Az egyik jól sáfárkodik a kezébe került jogkörökkel, a másik rombol – ezen semmilyen törvény nem tud változtatni. Úgy néz ki, Karácsony és Soproni ezt felfogta, már nem követelik fideszes polgármesterek jogköreinek sem korlátozását, noha – mint általában a politikusok – magukat erényesebbnek, jobb vezetőnek gondolják, mint vetélytársaikat. A jogi fundamentalisták tettek egy apró lépést az emberré válás hosszú, rögös útján.
Ha a kormány elveszi a demokratikusan megválasztott vezetők döntési jogát, ha rákényszeríti őket, hogy fideszes kinevezetteknél kuncsorogjanak, újabb lépést teszünk a rossz irányba a demokrácia-diktatúra tengelyen.
– zárja Sopron a nap felismeréseit tartalmazó posztját. Igen, ha bárki elveszi a demokratikusan megválasztott vezetők döntési jogát, ha rákényszeríti őket, hogy európai bürokratáknál kuncsorogjanak, akkor újabb lépést teszünk a rossz irányba a demokrácia-diktatúra tengelyen. Jó lenne, ha ezekről tájékoztatnák a párttársaikat, akik mintha félreértésben lennének, mint EU-képviselők. Ugyanis az EU-képviselőknek nem az Európai Uniót kell képviselni itthon, hanem Magyarországot Európában, ahol mással sem foglalkoznak, minthogy az Egyesült Európai Államok szürreális álmára hivatkozva, megválasztott vezetők döntési jogköreit nyirbálgatják.
