Pesti Srácok

Mit tegyünk, ha Kabul Rózsája nem szereti a magyarokat?

Mit tegyünk, ha Kabul Rózsája nem szereti a magyarokat?

Gondolom, önöknek is föltűnt: a balliberális oldal meghatározó politikusai nem igazán szeretik a magyar nemzetet. Pőrébben is fogalmazhatnék: gyűlölnek minket. Ahhoz, hogy hatalomra vergődhessenek, érzéseiket kénytelenek elfojtani, ám e folyton fortyogó gyűlölet – a túlnyomás miatt – gyakran kirobban a fedő alól. Az egyik ilyen gyűlöletcunamit láthattuk hétfőn Szabó Tímea veszett tekintetében. Kérdés: hogyan védekezzünk azok ellen, akiknek a létezésünk is fáj?

Hogy gyűlölnek minket, az nem vélemény – szikár ténymegállapítás a részemről. Ez az elmúlt évtizedek balliberális buzgálkodásainak esszenciája. Minden mondatukban, gesztusukban, sóhajukban, pislogásukban benne van a magyar nemzet mélységes megvetése, kultúránk, történelmünk, nagyjaink lesajnálása, elmúlt ötszáz éves szakadatlan szabadságküzdelmünk kiröhögése. Minden, ami nem magyar, az nekik szuper, modern, haladó, attól el vannak alélva – minden, ami magyar, az büdös, mucsai szar, amit el kell törölni, meg kell haladni. Hallani sem akarnak a szuverén, erős, magabízó, újra nagy Magyarországról, az egy és oszthatatlan, tizenötmilliós magyar nemzetről. Ők Európai Egyesült Államokat akarnak, ahonnan gyökerestül kiirtanák a „veszedelmes, hagymázas nemzeti” gondolatot, s amelynek egyik megtűrt, lábtörlőnek használt helytartósága lenne Magyarország. Annyi önálló minisztériumunk sem maradna, mint a monarchia idején.

A balliberálisok magyargyűlölete kiapadhatatlan. Szerintük ostoba „bőgagyások” vagyunk. „Disznók”. Meg „krokodilagyúak”. „Patkányok”. Aztán „büdös magyar migránsok”, akikbe szerencsére „seggtől szájig beleállították a pallost” a haladó nyugatiak. „Rémisztő képződmények” is. Aztán románok, ukránok, szlovákok és szerbek is vagyunk, ha éppen a határon túli magyar testvéreinket kell vérig sérteni. Amúgy a Kempinskiben és a Nemzeti Színházban is lehet ám ünnepelni Erdély elszakítását, bizony! Időnként pedig parlamenti szónoklatban, Népszava-publicisztikában a sok sudri bunkó magyar orra alá lehet dörgölni, hogy Trianon végülis igazságos volt, levágták rólunk az elmaradott részeket, jobb ez így nekünk, és amúgy is: elég volt a „magyarkodásból”. Végül ott van a Böszme és 2004. december 5. A példákat sorolhatnám órákig, de minek?

Most pedig itt van nekünk Szabó Tímea... Alias „Kabul Rózsája”. Akinek csodálatos életútjából elég, ha csupán ennyit idézünk:

PestiSracok facebook image

Jó, mi? Tímea egy ország szanaszét bombázása és a törvényes kormány likvidálása után egy amerikai bábkormány fölállításában segédkezett. Ehhez ért, erre szól a jogsija.

Szabónak soha nem jutna eszébe másokba belefojtani a szót... (Forrás: Facebook)

Tímea most éppen Magyarországon állomásozik, és ha már itt van, akkor a magyar Országgyűlésben gyűlölettől habzó szájjal rikácsolja:

És övéi közül egy sem határolódik el tőle. Egy sem áll föl s küldi el őt a nénikéjébe. Például valahogy így:

Nem. Övéi lapítanak, mint ürülék a fűben. Sőt, még nekik áll följebb, amiért szerintük Szabót a Magyar Nemzet „megtámadta” egy véleménycikkben. Tehát Kabul Rózsája nem elkövető, hanem áldozat, aki mellett teljes mellszélességgel ki kell állni. Ha nem lenne rettenetesen elszomorító, akár kacaghatnánk is azon, hogy az egyik petíciózó maga Bunkóné, a patkányszakértő. Meg azon is, hogy az O1G-ző, bajszosszarozó, patkányozó, rettenetes képződményező, Orbán-bábukat rugdosó, Áder-bábukkal játszadozó (lásd a vezető képet!) senkik most a „dehumanizálás” miatt aggódnak... A balliberálisoknál gátlástalanabb hazudozókat még nem hordott hátán a föld.

  • Az a tény, hogy Szabó Tímea (és Neandermüller, Gyurcsány meg a többi magyargyűlölő) még a magyar közéletben ficánkolhat, az ellenzék megbecsült, féltőn oltalmazott tagja, vezetője lehet, azt jelenti: az Egyesült Ellenzék egyetért vele. Amit Tímea mond, azt ők is mondhatták volna. Ők is ugyanilyen gyűlölettel tekintenek ránk, magyarokra. Ők egyek!

Nekünk két dolgunk van. Türelmesen kivárni, hogy Tímea és társai belefulladjanak saját, fortyogó gyűlöletükbe. A másik: megjegyezni, följegyezni minden ilyen ámokfutásukat, és ha eljön az idő, emlékeztetni azokra minden magyart a Kárpát-medencében.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.