Mit tegyünk, ha Kabul Rózsája nem szereti a magyarokat?
Gondolom, önöknek is föltűnt: a balliberális oldal meghatározó politikusai nem igazán szeretik a magyar nemzetet. Pőrébben is fogalmazhatnék: gyűlölnek minket. Ahhoz, hogy hatalomra vergődhessenek, érzéseiket kénytelenek elfojtani, ám e folyton fortyogó gyűlölet – a túlnyomás miatt – gyakran kirobban a fedő alól. Az egyik ilyen gyűlöletcunamit láthattuk hétfőn Szabó Tímea veszett tekintetében. Kérdés: hogyan védekezzünk azok ellen, akiknek a létezésünk is fáj?
Hogy gyűlölnek minket, az nem vélemény – szikár ténymegállapítás a részemről. Ez az elmúlt évtizedek balliberális buzgálkodásainak esszenciája. Minden mondatukban, gesztusukban, sóhajukban, pislogásukban benne van a magyar nemzet mélységes megvetése, kultúránk, történelmünk, nagyjaink lesajnálása, elmúlt ötszáz éves szakadatlan szabadságküzdelmünk kiröhögése. Minden, ami nem magyar, az nekik szuper, modern, haladó, attól el vannak alélva – minden, ami magyar, az büdös, mucsai szar, amit el kell törölni, meg kell haladni. Hallani sem akarnak a szuverén, erős, magabízó, újra nagy Magyarországról, az egy és oszthatatlan, tizenötmilliós magyar nemzetről. Ők Európai Egyesült Államokat akarnak, ahonnan gyökerestül kiirtanák a „veszedelmes, hagymázas nemzeti” gondolatot, s amelynek egyik megtűrt, lábtörlőnek használt helytartósága lenne Magyarország. Annyi önálló minisztériumunk sem maradna, mint a monarchia idején.
A balliberálisok magyargyűlölete kiapadhatatlan. Szerintük ostoba „bőgagyások” vagyunk. „Disznók”. Meg „krokodilagyúak”. „Patkányok”. Aztán „büdös magyar migránsok”, akikbe szerencsére „seggtől szájig beleállították a pallost” a haladó nyugatiak. „Rémisztő képződmények” is. Aztán románok, ukránok, szlovákok és szerbek is vagyunk, ha éppen a határon túli magyar testvéreinket kell vérig sérteni. Amúgy a Kempinskiben és a Nemzeti Színházban is lehet ám ünnepelni Erdély elszakítását, bizony! Időnként pedig parlamenti szónoklatban, Népszava-publicisztikában a sok sudri bunkó magyar orra alá lehet dörgölni, hogy Trianon végülis igazságos volt, levágták rólunk az elmaradott részeket, jobb ez így nekünk, és amúgy is: elég volt a „magyarkodásból”. Végül ott van a Böszme és 2004. december 5. A példákat sorolhatnám órákig, de minek?
Most pedig itt van nekünk Szabó Tímea... Alias „Kabul Rózsája”. Akinek csodálatos életútjából elég, ha csupán ennyit idézünk:
Az amerikai bombázások befejeztével Kabulba költözött, ahol először az ENSZ missziójának segített az afgán kormány felállításában.
Jó, mi? Tímea egy ország szanaszét bombázása és a törvényes kormány likvidálása után egy amerikai bábkormány fölállításában segédkezett. Ehhez ért, erre szól a jogsija.
Tímea most éppen Magyarországon állomásozik, és ha már itt van, akkor a magyar Országgyűlésben gyűlölettől habzó szájjal rikácsolja:
„Azt halljuk, hogy Kolozs megyében kaptak 21 ezer maszkot, Maros megyében 60 ezret, Beregszászban, Csíkszeredában, Kovászna megyében, Zilahon, Horvátországban, Macedóniában… Tapsoljanak!”
És övéi közül egy sem határolódik el tőle. Egy sem áll föl s küldi el őt a nénikéjébe. Például valahogy így:
„Figyelj, Timi, hogy lehetsz ilyen rettenetes, magyargyűlölő boszorkány? Magyar testvéreinknek küldött adománymaszkok miatt mocskolódsz? Nem szégyelled magad?! Add vissza azonnal a mandátumodat, takarodj a Házból, sőt, a Kárpát-medencéből, húzzál vissza oda, ahonnan szalajtottak, többet színedet se lássuk!”
Nem. Övéi lapítanak, mint ürülék a fűben. Sőt, még nekik áll följebb, amiért szerintük Szabót a Magyar Nemzet „megtámadta” egy véleménycikkben. Tehát Kabul Rózsája nem elkövető, hanem áldozat, aki mellett teljes mellszélességgel ki kell állni. Ha nem lenne rettenetesen elszomorító, akár kacaghatnánk is azon, hogy az egyik petíciózó maga Bunkóné, a patkányszakértő. Meg azon is, hogy az O1G-ző, bajszosszarozó, patkányozó, rettenetes képződményező, Orbán-bábukat rugdosó, Áder-bábukkal játszadozó (lásd a vezető képet!) senkik most a „dehumanizálás” miatt aggódnak... A balliberálisoknál gátlástalanabb hazudozókat még nem hordott hátán a föld.
- Az a tény, hogy Szabó Tímea (és Neandermüller, Gyurcsány meg a többi magyargyűlölő) még a magyar közéletben ficánkolhat, az ellenzék megbecsült, féltőn oltalmazott tagja, vezetője lehet, azt jelenti: az Egyesült Ellenzék egyetért vele. Amit Tímea mond, azt ők is mondhatták volna. Ők is ugyanilyen gyűlölettel tekintenek ránk, magyarokra. Ők egyek!
Nekünk két dolgunk van. Türelmesen kivárni, hogy Tímea és társai belefulladjanak saját, fortyogó gyűlöletükbe. A másik: megjegyezni, följegyezni minden ilyen ámokfutásukat, és ha eljön az idő, emlékeztetni azokra minden magyart a Kárpát-medencében.
