Hol lennénk most, ha nem lenne karácsony?

A XX. és a XXI. század elkoptatta azokat a szavakat, fogalmakat, amelyekben a Karácsony eredeti értelme rejlett. Nem sok embert találhatunk manapság, aki érti, mi is az a kereszténység, mi volt és mi ma a megváltás, mi a bűn, az eredendő bűn, mi a jóság és mi is a jóakarat. Félreértés ne essék, nem a hitet kérem számon, hanem csak azon csodálkozom, hogy hová lett annyi emberből a mindenség értelmének keresésre irányuló vágya? Amely annyi évszázadon át hajtotta előre az embert és keretezte az életét. A keresztény a teremtett világ részének tekinti magát, teremtménynek, és tudja: hiába van szabad akarata, hiába övé ez a világ, az egész része csupán. A keresztények Istene sok minden más mellett arra tanít bennünket, hogy nem vagyunk tökéletesek. Az életünk küzdés azért, hogy jobbak legyünk, és a legnagyobb győzelmünk az lehet, hogy megbékélünk a tökéletlenségünkkel és megtanulunk nem vágyni a tökéletesség unalmára. Amikor a modernitás és az ateista ideológiák elkezdték eljelentékteleníteni a Karácsony értelmét, mert semmit nem értettek és éreztek meg belőle, a korszellem egyre inkább abba az irányba terelte az embereket, hogy a családi összetartozás ünnepeként éljék meg azt.

Magyarországon a kommunizmus, a háború családokat romboló tombolása után a magyar falu elpusztításával, a családok és a generációk szétszakításával erőszakosan és gyorsan hajtotta végre az ország "modernizációját". A Karácsony maradt azon kevés alkalmak egyike, amikor a falun maradt öregek találkozhattak a gyermekeikkel és az unokáikkal, amikor a karácsonyi hagyományokat folytatva még összejöhetett a család. Fokozatosan, de egyre gyorsabban veszett el a karácsony minden értelme, jelképrendszere, az Advent, a számtalan egyes falvakhoz, tájegységekhez kapcsolódó karácsonyi hagyomány. Megváltozott a készülődés formája, szakrális tartalmai helyett egyre inkább a külsőségek és az ajándékozás kezdett el számítani. Új, de üres hagyományok jöttek létre. Legvégül már nem azért ajándékoztunk, mert ajándékozni jó, hanem mert ajándékozni kell. Egész iparág épült az eltűnő karácsonyi hangulat felébresztésére, a gyertyagyújtásból az egész világra kiterjedő díszkivilágítás lett, filmek és reklámok erőltették rá az emberre a fogyasztói és tulajdonképpen egoista nézőpontot. Egyre többen nem az otthonukban karácsonyoztak, hanem szállodába mentek, külföldre, nem a családjukkal, hanem a "barátaikkal" töltötték az ünnepet. Egyre többen lettek, akik csak túl akarták élni a Karácsonyt, mintha a család elviselése már évente egyszer is lehetetlen küldetés lenne. Külföldön élő hazánkfiai egyre gyakrabban "nem jöttek" haza, nagypapák és nagymamák egyre többször már évente egyszer sem látták az unokáikat. És egyre többen maradtak végleg és végképp egyedül.

Furcsa, mindenki emlékszik arra, hogy milyen volt régen a karácsonyi hangulat, de egyre kevesebben tudják azt, hogy miként lehet megteremteni ezt a varázslatot. Külsőségekben, fényfüzérekben, lakomákban, ajándékokban és nem asztali beszélgetésben keresik ezt sokan. Pedig a Karácsony ez is, annak a megtapasztalása, hogy nem vagyunk egyedül. Régen a családok tulajdonképpen Jézust is "meghívták" a karácsonyi asztalukhoz, hiszen azt gondolták, nélküle és az ő szeretete nélkül egyedül lennének. Aztán egyre kevesebben lettünk ennél az asztalnál, pedig a Karácsony lényege az, hogy mindenki eljön és mindenkit szívesen látunk. Talán már láthatjuk is, hogy mivé is leszünk igazi Karácsony nélkül. Ha nem lenne Karácsony, ma is csak egy szürke hétköznap lenne, amikor nem állunk meg és nem nézünk körül. Nem lenne asztal, amit körbeülünk, nem örülhetnénk egymásnak, olyanoknak, akikkel szinte sohasem találkozunk. Nem emlékezhetnénk azokra, akik már nincsenek velünk és akik hiányoznak. Nem emlékezhetnénk gyermekkorunk csodáira, azokra a dolgokra, amikre annyira vágytunk és megkaptuk őket és azokra, amiket nem kaptunk meg sohasem. Ahogy azokra a pillanatokra sem, amikor már mi ajándékoztunk és tettünk boldoggá másokat. Na persze nemcsak az ajándékkal, hanem azzal is, hogy tényleg gondoltunk rájuk, úgy, ahogy csak mi tudunk. Karácsony csodája persze Jézusé és Istené, de mi éljük át és tennünk kell azért, hogy meglehessen. A család már önmagában egy csoda, ahogy gyereknek lenni és átélni a karácsonyestét, amikor tényleg megáll a világ, az is maga a csoda. És ehhez a csodához elég csak jóakaratúnak lennünk.

Adjon az Isten Boldog, Békés, Áldott Karácsonyt minden jóakaratú embernek!

Vezető kép: MTI/Varga György