Pesti Srácok

Minden kornak megvannak a maga moslékkoalíciói

Minden kornak megvannak a maga moslékkoalíciói

Ahogyan pszichiáter néz a gyógyíthatatlan hülyére: ugyanazzal a türelemmel és megértéssel kéne nekünk is Gyurcsány nevű embertársunk napi vergődését figyelnünk, tanulmányoznunk. Ha segíteni nem is tudunk rajta, legalább ne dúljuk föl magunkat. Nem mindig sikerül.

A második világháború és a magyarországi moslékkoalíció összefüggésein merengett egy sort a delíriumos ember a Facebookon. Bizonyos szempontból szórakoztatóra sikerült. Azt írta:

És milyen jól tenné a házelnök úr, ha mosléknak nevezné a szövetségeseket is. Tudniillik azok voltak: moslékok. Előtte és utána is a fél világot elfoglaló, kifosztó, emberek millióit legyilkoló és rabszolgasorba kényszerítő moslékok.

PestiSracok facebook image

  • Az atombombáival civilek százezreit elpusztító Egyesült Államok, amely azóta is országok sorát foglalta el, tette tönkre. Vietnámtól Irakon át Afganisztánig bezárólag ártatlanok millióit bombázták bele a földbe nagy jóságukban.
  • Nagy-Britannia, amely már a világháborúk előtt föltalálta a koncentrációs tábort és az iparosított népirtást. S amely a második világháborúban szőnyegbombázások sorát hajtotta végre polgári lakosság ellen, kizárólag a tömegpusztítás szándékával.
  • És az a Szovjetunió, amelynek generalisszimuszához képest Adolf Hitler „ipari tanuló” volt (idézet Hofitól). Sztálin is milliószámra irtotta az embereket, de ő – valami különös hóbortból – leginkább a sajátjait.

Churchill, Truman és Sztálin 1945-ben, Potsdamban (Fotó: AP)

Ahogy az lenni szokott: a történelmet a győztesek írják. Így hát nem túl meglepő módon a szövetségesek saját propagandájuk szerint (amelyet '45 óta nézetnek-olvastatnak velünk) ők voltak a „jók”, a túloldal meg a „rosszak”. A valóság viszont az, hogy a második világháborúban elvetemült, gonosz tömeggyilkosok néztek egymással farkasszemet. Két rossz oldal volt. A két oldal nagyhatalmai egyaránt emberiség és emberiesség elleni bűnök sorát követték el, s ezért valamennyi vezetőjüket (nemcsak Hitlert, hanem Sztálint, Churchillt, Rooseveltet és Trumant is!) az utókor örök megvetése kéne, hogy sújtsa. Ha már az igazságszolgáltatás sajnos nem érhette utol őket...

Ha volt jó oldal a második világháborúban, az például Lengyelország volt, amelyet a németek és a szovjetek is lerohantak, s ezért a háború után ugyanazt kapták „jutalmul”, amit mi büntetésként: negyvenöt évnyi szovjet rabigát. Milyen érdekes: a szövetséges hatalmak, az állítólagos „jók” csak a németeknek üzentek hadat Lengyelország megtámadása után – a Szovjetuniónak nem. Inkább összefogtak vele. Pedig Sztálin elvtárs a finneket is ok nélkül lerohanta, elfoglalta a balti államokat.

Ez lenne a jó oldal, ugye?

Nagy az öröm: megszületett a Molotov-Ribbentrop-paktum! Lengyelországnak annyi... (Fotó: AFP)

  • Ha tehát nem a győztesek nyolcvan évnyi propagandája, hanem a valóság felől vizsgáljuk Gyurcsány agymenését, be kell lássuk: végülis egészen helytálló a hasonlata. Moslékkoalíció ez is, meg az is. Züllött tömeggyilkosok alkalmi frigye a hatalomért. Annyiban azonban a magyarországi ellenzék tovább lépett a szövetségeseknél, hogy ők a cipőköpködő, zsidólistázó nácikat is bevették az összefogásba. Ez kétségtelen nóvum. Hungarikum.

A történelemmel ismerkedő Gyurcsány végezetül az alábbi gondolatokkal zárja elmélkedését: „Egymással sokáig farkasszemet néző, vetélkedő, megbélyegző pártok álltak össze, hogy új Magyarországot teremtsenek. Ahogy az egykori szövetséges hatalmak, most a szövetséges pártok teszik félre másodrangúvá lett korábbi vitáikat. Mert a közös haza fontosabb, mint a különálló pártok. Mert ahhoz, hogy visszatérjünk a normális világba, megéri túllépni a régi konfliktusokon. Hiszen színes országot kell majd vezetnünk. Akkor az se baj, ha színes a koalíció. Így fogunk győzni! Ahogy a szövetséges hatalmak is győztek.”

Megéri túllépni a konfliktusokon, hogyne: a hatalomért bármit! Így ment ez mindig, minden korban. Aztán ha sikerül, ki lehet forgatni sarkaiból a világot. Például meg lehet nyitni a déli határt, be lehet vezetni hetvennyolc gendert, kötelezővé lehet tenni gyerekeknek a nemváltó műtétet. Vagy a hagyományok okán újra lehet rajzolni Magyarország, Lengyelország, Közép-Európa, a világ térképét. Ahogy a szövetségesek, a „jók” szokták. Akik Feriéket pórázon tartják. A lehetőségek korlátlanok. Csupán egyetlen bökkenő van: mi, magyarok is itt vagyunk, és nem ülünk majd ölbe tett kézzel!

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.