Gyurcsány, az undor maga
Van annak egy sajátos bája, amikor Gyurcsány Ferenc beszél rombolásról. És tudom, tudom, lassan nincs semmi sportértéke annak, ha az ember Ferivel hozakodik elő. Hiszen mindannyian látjuk, hogy ott áll a cselekvések hátterében, alakít, befolyásol, üzérkedik. De komolyan, mi a szenzációérték abban, ha megállapítjuk, a Nap süt?
Mindegy is, talán látták páran, Feri kitett egy posztot a Facebook-oldalára. Egy fotót, ami Szelényi Zsuzsát, Stumpf Istvánt és Orbán Viktort ábrázolja. Illetve odaszerkesztve Ferit, amiről szintén lehetne polemizálni, de ezt a részét most hagyjuk. Szar meló, ennyit elég róla tudni. És Feri dicsérget, hogy milyen okosak, majd megjegyzi, hogy minden politikus elmegy egyszer, az örökségét meg majd lerombolják. Leromboljuk, ahogy Feri mondja.
Egyrészt nem minden politikus megy el, erre példa Gyurcsány is, akivel idestova évtizedek óta szívunk. Bár elmenne! Mit lehet tenni, nincs ilyen szerencsénk. De a rombolás, mint szó, mint megjegyzés egészen elképesztő dühöt váltott ki belőlem. Engem – főleg mostanság – már nehéz felidegesíteni. Tényleg ritka az olyan politikai folyamat, ami őszinte, mély felhorgadást kelt bennem. Tudják, amitől elkezd viszketni az ember tenyere és szíve szerint csak úgy odacsapna. Nem old meg semmit, hát nyilván nem, de némi felüdülést nyújt. Mint az a régi Bikini-szám, a Megüssem, vagy ne üssem.
Zárójeles megjegyzés, de ilyen nóta ma már az életben nem mehetne ki. Az erőszak idealizálása, lehetséges megoldásnak történő beállítása? Vagy megvan Tom Jones-től a Delilah? Egy kéjgyilkosságról danolászik kedélyesen. Hihetetlen, hogy annak idején ezek megjelenhettek.
Szóval ritkaság az, hogy engem politikai események úgy frankón feldühítenek. De Feri, hát Feri mindig képes rá. Ért hozzá a csávó. Sokszor elmondtam már, de önmagában a jelenség is idegesítő volna, még úgy is, ha nem tudnánk róla semmit sem, meg nem lenne mögötte egy közéleti karrier. Mert itt van nekünk a prototípusa a karrierkomcsinak, aki mindent annak köszönhet, hogy jókor volt jó elvtárs. Különben egy senki lenne. Ma is az, nyilván, de egzisztenciálisan értve. Gyurcsánynak kizárólag abból van pénze, hogy a hozzá hasonló komcsik kifolyatták neki a megfelelő módokon a lóvét. Ferinek a világon semmije nem lenne egy pápai panelen kívül, ha nem komcsiskodik. Így pedig mindazt megkaphatta, amit a te és az én családomtól anno elvettek az elvtársak. Jó, ha ezt sokszor rögzítjük. Feri a világon nem tett semmit azon kívül az üzleti életben, hogy rohadt sok pénzzel az egyik pillanatról a másikra elkezdett ügyeskedni. Hú, de nehéz dolga volt az első milliárdokkal. És milyen ügyes, hogy nem kúrta el legalább a pénzét!
Jó, tehát adott egy ilyen ember, aki ezzel a háttérrel – és akkor a villáját meg se említsük – oktatgat, meg fenyegetőzik. A senki, akiből úgy lett valaki, hogy a zabrált vagyont ráíratták. Ez Gyurcsány. És ez ugyanaz az ember, aki földönfutózik, levegőtlen világról beszél meg teljesen nyíltan fenyegetőzik. Értsük jól: Feri valódi veszélyt jelent? Mindenképpen. Feri tényleg elnyomna? Persze, tett erre kísérleteket a 2000-es években is. Feri ugyanakkor nevetséges bohóc? Igen. Személy szerint is elővenné a komcsi reflexeket, nem kérdés, de ha komolyan vesszük a vadóckodásait, akkor neki teszünk jót. Mert akkor azt hiszi, hogy értékén kezelik, ami persze oximoron, mert a csávónak semmilyen értéke sincs. Ezért érdemes tisztázni bizonyos axiómákat: Feri veszélyt jelent, miközben egy bohóc. Istenem, Rigoletto is veszélyt jelentett. Különben – és itt visszatérve a kiinduló gondolatomhoz – magam is kutatom, hogy miért pont Gyurcsány tud mélységesen felidegesíteni, aki eléri, hogy a bennem élő Prónayt hívnám segítségül, hadd mondja el ő, mit is gondolok egészen pontosan. Valószínűleg ez a mélységes cinizmus, ocsmány önteltség és totális kétszínűség, hazug alávalóság, ami kiváltja belőlem. Egy Jakab a közelében sincs annak az érzésnek, amit Gyurcsány, meg csicskája, Márki-Zay jelent nekem. Lássuk be, valamilyen módon ez is tehetség!
Ezek után mi a teendőnk? Mi a feladatunk? Azon túl, hogy minél több ember figyelmét ráirányítjuk arra, ki ez az ember, mit akar, mit gondol, mik a céljai? Elsőként is az a szomorú hírem, hogy veszteg kell maradni. És ugyanazt tenni, mint Márki-Zay esetében: beszéltetni, beszéltetni és beszéltetni. Így hozza messze a legtöbb hasznot számunkra. Hadd lássák minél többen és többet, milyen kategória ez a csávó. Ossza csak meg a gondolatait, értesüljünk róla minél gyakrabban. Közben viszket a tenyerünk? Utáljuk? Megvetjük? Ez a dolog természetéből fakad. A kommunistánál ugyanis nincs kártékonyabb és ez még igazabb, ha ez a komcsi varázsütésre kapitalista lesz, aztán a tőled ellopott pénzzel a zsebében mondja, hogy változz meg. Lehetőleg legyél olyan komcsi, mint ő, ez a minimum. Ha ezzel esetleg nem értesz egyet, akkor pedig jöhet a levegőtlen világ meg a szétzúzás. Ők ebből értenek, ebben szocializálódtak.
Gyurcsány Ferenc ritka undorító figurája a magyar közéletnek, de legalább megtestesít mindent, amik nem vagyunk. Ránézel és tudod, hogyan néz ki, ami ellen minden egyes nap küzdenünk kell. És Feri, jó, ha egy dologgal tisztában vagy: soha nem fogunk abban elfáradni, hogy téged meg az elvtársaid minél több helyről eltakarítsuk. Végül sikerülni fog.
Vezető kép: MTI/Rózsahegyi Tibor
