Ellenzék, felelőtlenség a neved! - Márki-Zayék a biztonságos Budapestről csörtetik a kardot
Oltásellenes kampány, uniós feljelentések, háborús retorika… Tényleg sehol nincs még egy ilyen ellenzék, senkit nem vert meg a sors hasonló felelőtlen társasággal! (Nem is beszélve arról, hogy tele vannak korrupciós ügyekkel – ahol megkaparintották a helyhatósági hatalmat, ott láthatjuk valódi orcájukat.) Most Márki-Zay hozott ránk ijedtséget és – valljuk be – némi szégyent, mikor kétszer is azt találta mondani, hogy ha ő lenne a miniszterelnök, és kérnék, akkor (természetesen) küldene magyar katonákat a frontra. Pedig még az amerikaiak sem mondtak ilyet, még a NATO sem kért semmi hasonlót. Szereptévesztés vagy éppen ostoba, destruktív politika? Sietős szolgai magatartás vagy szemellenzős Orbán-ellenesség? Kit érdekel az ok, kit izgat a miért, ha emberélet a tét.
Persze, a következő napokban érkezik majd a kontextuselemző csapat, a szövegkörnyezetet értelmező stáb, és a baloldali sajtó is menetrendszerűen megtesz majd mindent azért, hogy elmagyarázza, miszerint nem azt, és nem úgy mondta. Meg különben is…
Azután ránk mordulnak majd: szövegértelmezés!
Ostoba, tudatlan, aberrált, keresztrejvényt megfejteni nem tudó, vidéki részegesek egyébként sem jók szövegértelmezésben - szerintük. Hát még a sötétben tartott gombák!
Ám most vitának helye nincs, nehéz ezt kimagyarázni. Márki-Zay nem egyszer, és nem egy helyen mondta azt, hogy ha ő lenne a miniszterelnök, akkor katonákat küldene az ukrán frontra.
Gulyás Márton és Rónai Egon is visszakérdezett, Márki-Zay pedig megismételte: ő bizony katonákat küldene.
Nincs itt szövegértelmezési probléma, csak értelmezhetetlen miniszterelnök-jelölt, akit totális felelőtlenség ezek után is támogatni. Az ellenzék nem "csak" magát, hanem Magyarországot is lejáratja, nem mellékesen veszélybe sodorja. Emberéletekről van szó!
Orbán Viktor: Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból.
A plurális verseny kezd letisztulni. Tudjuk mit várhatunk a kormánytól és most már több kérdésben azt is, hogy mit a baloldaltól. Habár utóbbiban még bőven akad ismeretlen tényező, ami a választásokig vélhetően így is marad, ám sorskérdésekben már látjuk a különbséget.
Ha az orosz–ukrán háborút tekintjük, ami most sorsdöntő helyzet elé állít mindnyájunkat, akkor a két miniszterelnök-jelölt viselkedése és nyilatkozatai között egyértelműen kitapintható ez a különbözőség. Mint körte és alma.
Orbán Viktor idehaza, majd Brüsszelben az uniós értekezleten, végül péntek este a NATO-csúcson is határozottan kijelentette, hogy Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, hogy magyar katonákat nem küldhetünk a frontra.
Kifejtettem és világossá tettem, hogy Magyarország egy nehéz helyzetben lévő ország, van százharminc-egynéhány kilométer határunk Ukrajnával. Magyarország biztonságát ebben a helyzetben is garantálni kell, hiszen az a legfontosabb. Világossá tettem, hogy Magyarország nem vesz részt ebben a háborúban, és nem is engedi, hogy belesodorják ebbe a háborúba. A Magyarországra érkező menekültek számára pedig a megfelelő ellátást biztosítani fogjuk
- mondta a magyar miniszterelnök Jens Stoltenberggel, a NATO-főtitkárával folytatott megbeszélése után.
Amerika még nem, de Márki-Zay már katonákat küldene Ukrajnába, mert gyűlöli Orbánt
Az az ellenzék baja, hogy semmi komolyan vehető önálló ötlete nincs, hogy nulla a hozzáadott politikai–kulturális érték. Csak a kritikát, a gyűlölködést, és minduntalan a rombolás szándékát látjuk. Gyurcsány évértékelőjén nyíltan meg is vallotta a kizárólagos célt: az április 3-i választások számukra nem más, mint népszavazás arról, hogy Orbán vagy nem-Orbán.
És ezzel kész, más mondanivaló nincs.
Ebből a zárvány-szerű szellemi állapotból nem is eredhet más, mint amit az elmúlt két évben tapasztaltunk. Mióta összefogott a szélsőbal a szélsőjobbal, és a mindig mindenre kész liberálisokkal.
Mikor háború tör ki a szomszédunkban Márki-Zay Péter azt mondja, hogy magyar katonákat küldene a frontra. Gyurcsányék minden kereskedelmi szerződést felmondanának, Karácsonyék pedig – a szokásos csipetcsapattal együtt – a biztonságos Budapesten, a Bajza utcában, az orosz nagykövetség előtt csörgetik a kardot, pengetik a sarkantyút. (PS fotógaléria ITT!)
Értjük ezt?
Igen, a zárvány-szerű szellemiség nem éppen termőtalaja a gondolatnak. Csak a tagadás az, ami ott megterem.
Az ellenzék attribútuma minden demokráciában a fennálló hatalom kritikájában és az eltérő alternatívák képzésében keresendő. Ez idáig érthető. Nálunk előbbi bőven akad, utóbbi viszont az elmúlt években sem volt… Ezt is el kell fogadnunk, ilyen ellenzék jutott.
De a kritikának is van határa! Az ellenzéki álláspont számára is létezik vörösvonal, amit morálisan nem szabad átlépnie. Vannak olyan politikai ügyek, amelyek felül kell, hogy írják a politikai szembenállást.
A háború ilyen.
Márki-Zay Péter viszont notórius politikai szédelgő, aki újra és újra átlépi ezt a vörösvonalat.
Most azzal, hogy miközben még az Egyesült Államok vagy a NATO sem nyilatkozott arról, hogy tervez-e katonai beavatkozást az ukrán-orosz háborúba, ő már kétszer is megtette.
Tényleg párját ritkító politikus!
Először Gulyás Mártonnál, a Partizán műsorában, majd Rónai Egonnál az ATV-ben.
Beszédes, hogy mindkét műsorvezető kétszer is visszakérdezett. Muszáj volt, mert érthetővé kellett tenni a zagyva beszédet, mert – becsületükre legyen mondva! – kíváncsiak vagyunk mi is arra, hogy tényleg magyar katonákat küldene-e Márki-Zay Péter a frontra, ha bármelyik nagyhatalom ezt kérné tőlünk? Vagy csak "rossz mondat" volt megint?
Ezt a kíváncsiságot igyekezett Rónai Egon és Gulyás Márton is kielégíteni, mikor visszakérdezett.
És Márki-Zay kétszer is azt mondta, hogy ha kérik, akkor IGEN. Nem egyszer, nem egy alkalommal, amit még hibás mondatnak lehetne vélelmezni (ebben a magyarázkodásban már van rutin!), hanem kétszer és két helyen.
Kapcsolt a Facebook-team, és megpróbálták elkenni Márki-Zay vállalhatatlan mondatait
Vajon felfogta Márki-Zay, hogy itt nincs helye a politikai cicaharcnak, az állandó feleselésnek és az ellentmondásnak?
Nem úgy tűnik. Sok jellemhibája van a baloldal miniszterelnök-jelöltjének, de a legrosszabb az, hogy nincs önreflexiója. Nincs belátás, nincs alázat, az arrogancia és felsőbbrendűségtudat mindent elnyom.
A totális önreflexió hiányát érzékelték Márki-Zay stábjában és kiírták a miniszterelnök-jelölt Facebook oldalára, hogy ki kell maradnunk a fegyveres konfliktusból…
De nem sokkal rá érkezett egy Der Tagesspiegel interjú, ahol Márki-Zay csak elmondta még egyszer… nem egyszer, nem egy helyen, hanem sokszor és sok helyen.
Most majd menetrend szerint érkezik a magyarázó kampánystáb, a kontextust védelmező csapat és el fogja mondani, hogy nem úgy volt az.
Magyarországnak nem ideológiai vitái, hanem érdekei vannak
A helyzet az, hogy az ukrán–orosz a konfliktusban nincsenek „barátaink”. Magyarországnak érdekei vannak, a legfontosabb érdekünk pedig a béke és a stabilitás helyreállításának segítése.
A háborús retorika és a tüntetés csak és kizárólag az ellenzék érdeke.
Nincs az a kiélezett kampányhelyzet, ami indokolná Márki-Zay Péter felelőtlen háborús retorikáját, védhetetlen az a kijelentése, miszerint magyar katonákat kell küldenünk a frontra.
Érdekeink mellett ne feledkezzünk meg erkölcsi kötelességünkről sem: a kárpátaljai magyarok biztonságát szavatolni.
A képlet meglehetősen bonyolult, ám a fő irány egyszerű. Nincs helye a zavarkeltésnek, az álhírterjesztésnek, a hirtelen ötlettől vezérelt tüntetéseknek, de legfőképpen a háborús retorikát kell elkerülni.
Márki-Zaynak ezúttal sem sikerült. De biztos megmagyarázzák majd ezt is a kontextuskutatók.
