Ha fegyver van a közelben, jobb, ha a mi kezünkben van – És úgy tűnik, ott van

A 2014-es tusnádfürdői beszéd óta van egy olyan elvárás Orbán Viktor hagyományos beszédeivel kapcsolatban, hogy mond valami nagyot, megdöbbentőt, amin majd évekig rágódhatnak szorongva a progresszívok, mint például az illiberális demokrácián. Azt még egy korábbi szakaszban lévő, a csődtől és a nyugati gyámkodástól éppen megmenekült Magyarország miniszterelnöke mondta, azóta viszont megváltoztak a dolgok. Ma már nem Orbán szavai a megdöbbentőek, hanem az, ahol Magyarország külpolitikai jelentősége tart. A gazdasági is úgy áll, hogy arról a mindenkori baloldal csak álmodhatna kormányon, mert ha tudnának is ilyen eredményeket hozni, úgyis ellopnák a különbözetet, ahogy szokták. De a külpolitikai jelentőségünk ezt is felülmúlja.

Az, hogy a magyar kormány nem fogad szót Brüsszelnek, sőt pimaszkodik vele, amikor a Fényességes Nyugat ránk akarja erőltetni a saját klíma-, bevándoroltatási és gendermegfontolásait, már nem újdonság. A tendenciákat elnézve az sem váratlan fejlemény, hogy miközben a legfejlettebb EU-tagállamok államadóssága kilőtt az égbe a járvány alatt, és Ausztria is rosszabbul áll már nálunk ilyen téren, mi 80% alatt megfogtuk a miénket, és megint indul a csökkentés. Több, mint egymillióval többen dolgoznak a 2010-es szintnél – vélhetően ez se lep meg sokakat, még azokat a balos propagandistákat sem, akik egy idő után inkább csendben eltüntették a korábban nagy rössel kirakott újmunkahely-számlálót. Az, hogy míg unió-szerte megbukó kormányok, a covid-diktatúra elleni sokezres tüntetések és azok karhatalmi leverése látszik, addig nálunk nyugalom, egyensúly és működőképesség tapasztalható, bizonyára fáj a hatalomra törő baloldalnak, de ez is ismert helyzet. Ezekről beszélt Orbán Viktor, aki értelemszerűen meg akarja győzni a magyarokat a választások előtt, hogy vele, a „barázdált arcú, érdes kézfogású, nem mindig az udvari etikettet követő modorú”, de a hullámokat jól ismerő és a hajóját szenvedélyesen szerető tengerésszel érdemes folytatni.

„Van pénz, és lesz is”

Elmondta, hogy Budapesten hosszú ellenzéki lét után bizonyíthatott a baloldal, amiből alig két év alatt káosz, kosz, hajléktalanok, dugók, korrupció, jutalékosztogatás, nagyképűsködés és lustaság domborodott ki az inkompetens vezetők keze alatt. A baloldali kormányzás mindig adósságspirálba, a nép és a vállalkozások agyonadóztatásába, továbbá elszegényedésbe és növekvő munkanélküliségbe torkollik, és az a vége, hogy nincs pénz – ezt is mondta a miniszterelnök. Kampányszövegnek tűnhet, nyilván az is, de tegyük próbára! Keressünk olyan baloldali kormányokat Magyarországon, amelyek idején nem adósodott el az ország és népe, továbbá nem növekedett a szegénység! Írja ide a kedves olvasó!

.........................................................................................................................

Elismerem, ezek is mind kampányszövegnek tűnhetnek, nyilván azok is, de ezeket is próbára lehet tenni. Aki képes visszaemlékezni akár sok évet is a saját életében, az idézze fel, milyen munkalehetőségek és milyen anyagi körülmények között próbált egyről a kettőre jutni a dicsőséges MSZP–SZDSZ-kormányok idején! Volt-e rendes bérezés? Volt-e hasító vállalkozás? Volt-e szép nagy (és akár tehermentes) családi ház, a garázsban terebélyes SUV-val? Volt-e olcsó rezsi? Volt-e rendszeres vendéglőzés vagy készételrendelés? Volt-e részben prémium termékekkel csordultig megrakott bevásárlókocsi az áruházban?

Ez a nap se a német külügynek megfelelésről szólt

De ez mind-mind csak a kevésbé meghökkentő oldala annak, ahova eljutott Magyarország. A meghökkentőbb, hogy Orbánnak már nem kell nagyot mondania, elég csak elmondania, hogy Magyarország erős. A mai beszédében valószínűleg nem sokan döbbentek meg, amikor azt mondta:

Abban biztosak lehetünk, hogy Brüsszelben és Berlinben kikerekedett szemekkel néztek, amikor lefordították nekik ezt a két mondatot erről a furcsa félázsiai nyelvről. Az hagyján, hogy szűk körben nyilván hallották már ezt Orbán Viktortól, de ekkora nyilvánosság előtt azért mégiscsak erős dolog volt közölni, hogy Németország, illetve az Euroreich nem fog itt semmit intézkedni a Balkánon Magyarország nélkül. Márpedig a magyar miniszterelnök mégiscsak közölte, azt pedig nem nagyon lehet elmondani róla, hogy ne tudná, mit miért csinál.

Blöfföl, vagy tényleg erős?

Orbán egyébként is nagy kedvvel és hosszasan időzött az erő kérdésénél. Megtudtuk, hogy a fellendülő magyar hadiipari termelés csak a kezdet, mert a kutatóintézetek, innovációs parkok, valamint a nem muciológiai képzést adó egyetemek bevonásával nem áll meg a fejlődés ott, ahol a licenceket megvásároltuk. Ezen felül az üzleti lehetőséget is látjuk a hadiiparban.

– mondta annak az országnak a vezetője, amelyet a szövetségesei sokszor elárultak már a történelemben, és csak akkor volt sikeres, amikor saját erőt mutatott fel.

– idézte a miniszterelnök Clint Eastwoodot, és ezek így együtt már világos jelzései annak, hogy Magyarország nem csupán szövegel az érdekeiről, hanem elég erős is szándékozik lenni ahhoz, hogy érvényesítse azokat. Slusszpoénként Orbán reconquistát ígért a „jogállamisági dzsihádot” folytató Brüsszelnek, ami Európa számára jó hír, az Euroreichnak viszont kétségkívül nem az.

Persze lehet, hogy Orbán csak blöfföl, és valójában ő, illetve Magyarország nem is olyan erős. De akkor az EU progresszív magállamai vajon miért nem tudják 2010 óta az egyre agresszívebb kísérletek ellenére sem a saját képükre fegyelmezni ezt a szájhősködő, pici és gyenge közép-kelet-európai országocskát?