Pesti Srácok

Az utolsó „európai”

Az utolsó „európai”

Robert C. Castel meghatározta egy előadása során, hogy ki volt szerinte az az utolsó európai vezető, aki reális eséllyel, illetve annak a látszatával tört világuralomra. Természetesen azonnal akadt néhány okos, aki ebből Hitler dicsőítését vélte kiolvasni.

Pszichológiai értelemben persze nehéz mit kezdeni azzal, hogy az egykor a világ közepeként funkcionáló Európa, amely ezt a tulajdonságát az első világháború után elvesztette, egy rövid időre a náci Németország révén szerezte vissza. Az utolsó nagy ideológiai hatás pedig, amit a régi Európa hátrahagy a világban, az a kommunizmus és a liberalizmus bolsevista jellegű elegye.

Hát, európaiként egyikre sem lehetünk büszkék. A Castel által tett erősen tényközlésre hajazó megállapítás félreértelmezése önmagában megmutatja, hogy mi a baja Európának: az érzelmek, az ideológiák és a tények állandó értelmetlen összemixelésére való hajlam. Teljesen értelmetlen beszélgetések sülnek ki az olyan zavaros fejű emberek felbukkanásából, akik egyrészt minden borzalmat el akarnak felejteni, amit Európa tett a világgal és saját magával, viszont mindenki másról készek elhinni (Európán belül), hogy ugyanezeket megtenné, ha alkalma lenne rá.

Valószínűleg a mi életünkben, valamikor az ezredforduló környékén történhetett meg az, hogy a világ általánosan rádöbbent: Európa nem számít többé. Mi, európaiak nem nagyon fogtuk még ezt fel, legfeljebb itt, a periférián, mi, magyarok például igen, ugyanis ismerjük és megszoktuk már ezt a „nem számítunk” állapotot az elmúlt 500 évben minimum. A csodálatosan gazdag és árnyalt magyar nyelv pedig különösen képes érzékletesen leírni mások hülyeségét.

PestiSracok facebook image

Tehát nem volt olyan régen, hogy Európa az egész bolygót uralta vagy meghatározó erővel volt jelen mindenütt. Balszerencsénkre ebben a tekintetben nem olyan rövid az emberi emlékezet: négy-öt nemzedékkel később is emlékeznek rá a világon mindenütt, hogy az európaiak miket műveltek velük. Miután az amerikaiak is alapvetően fehérek voltak sokáig, a fehér emberrel, mint gyarmatosítóval és rablóval szembeni bizalmatlanság még a legutóbbi időkben is érzékelhető a világ számtalan helyén. És egy így is marad még sokáig.

Castelnek igaza van sajnos: Hitler volt az utolsó igazi európai, mert Sztálin inkább ázsiainak tekinthető, a hódítás iránya pont az ellenkezője, mint Hitleré. Németországra, az 1870 utánira van az a mondás, hogy Németország túl nagy Európának, viszont túl kicsi a világnak. A világ szerencséjére, persze. Ha az emberiség balszerencséjére a harmadik birodalom fennmarad – és bármennyire kényelmetlen is, Hitler próbálkozása nem volt eleve esélytelen, elég gonosz és brutális volt hozzá, ellenfelei pedig elég hibát elkövettek ahhoz, hogy veszítsenek –, esetleg akkor Európa ma is a világ egyik közepe. Az USA a második világháborúban játszott szerepével lett szuperhatalom, Európa nyugati felének birtoklásával.

Hitler dicsőítése paradox módon Európa utolsó világhatalmi pillanatának a dicsőítése is lenne, ahogy a német dominancia segítségével összetákolni akart föderális EU is Hitler szándékainak megismétlése lenne a nemzetiszocializmus néhány jellegzetessége nélkül. Egy európai birodalom vonzó cél mindenki számára, aki a világ tetejére akarja pozícionálni magát, ahogy (Nyugat- és Közép-) Európa irányítása és birtoklása a világuralom elengedhetetlen feltétele bárki számára. Amerikának nagyrészt megvan ez a képessége 1945 óta, és attól is volt a csúcsponton az amerikai birodalom, hogy a befolyási övezete az összezsugorodott Oroszország határáig jutott. A szuperhatalmi státuszhoz azonban az oroszoknak is szükségük van legalább Közép-Európára, ez a jelenlegi vita alapja.

A történelmi újdonság az, hogy ebben a történetben hosszú évszázadok után először egyetlen európai hatalom sem szerepel: nemcsak a németek tűntek el a térképről, hanem az angolok és a franciák is. Formálisan egy német–francia–angol összefogás majdnem világpolitikai méretű játékos lehetne, mégis érezzük, hogy ez lehetetlen. Ezek az országok számtalan okból képtelenek összefogni, például mert az elmúlt sok száz évben alapvetően egymás elleni háborúkkal voltak elfoglalva. Az meg most derült ki végleg, hogy Oroszország nem Európa része. És inkább a nyugat miatt nem az, mint a saját döntéséből.

Hitler egykori világpolitikai jelentősége megmutatja Európa jelenkori jelentéktelenségét. Európa országainak valóban össze kellene fogniuk, de ez lehetetlen, mert mindenki olyan nagyságról álmodik, amiben más országok nem nagyon szerepelnek és aminek egyébként ma semmiféle realitása nincsen. A mindenki alatt persze a Hitlerhez nagyon is hasonló, csak fényévekkel tehetségtelenebb és kisebb karizmájú alakokat értjük, akikkel kapcsolatban csak azt remélhetjük, hogy a Hitlerhez mérhető vérszomjasságuknak nem lesz alkalma kiderülni.

A világ nem kedveli Európát és már nem is rettegi. Pacifikáltak vagyunk, egy gyarmatosítható terület, aminek a tulajdonjogán az igazi nagyhatalmak vitatkoznak. A legháborúskodóbb kontinens voltunk; nem túlléptünk a háborún, hanem annyira meggyengültünk, hogy már nem vagyunk képesek rá. De azért mindenki nagyon harcias, ha alkalom adódik ilyesmire, feltéve, hogy neki magának nem nagyon kell kimennie a frontra. Attól tartok, hogy Hitler életműve – a müncheni sörtől a bunkerig – jobban kifejezi a mindenkori Európát, mint szeretnénk.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)