Tehát mégiscsak jó a numerus clausus?
Össze vagyok zavarodva, sőt, becsapva érzem magam. Amióta az eszemet tudom, úgy hallottam, hogy a numerus clausus micsoda elfogadhatatlan eljárás volt, erre a haladó világban, a progresszió köldökében mégiscsak kiderül, hogy ez egy teljesen korszerű és helyes, mi több, barátságos és befogadó dolog. Merthogy amit a BBC-nél, a kiegyensúlyozottság és függetlenobjektivitás templomában csinálnak éppen, annak az a valódi neve, hogy numerus clausus – azok kedvéért mondom, akik lelkesednek az ilyesmiért.
A brit közszolgálati média olyan gyártásvezetői gyakornoki programot hirdetett, ahova nem lehet bejutni fehér bőrrel; a 17810 font díjazású állás „csak fekete, ázsiai és etnikailag különböző jelöltek számára nyitott”. A sikerrel pályázó gyakornokok olyan népszerű BBC-műsorok elkészítésén dolgozhatnak, mint a Springwatch, a The One Show és a The Truth About sorozat, és esélyt kapnak a televíziós karrierépítésre. Nemrégiben a BBC természettudományi osztályán a közelmúltban egy kutatói gyakornokpozíciót is meghirdettek, amelyen kizárólag etnikai kisebbségek vehettek részt. Ők így harcolnak az esélyegyenlőségért. Természetesen más fontos szereplők sem akarnak lemaradni a fehéreket diszkrimináló, nemes presztízsversenyben, így a Sadiq Khan londoni főpolgármester által elnökölt Transport for London, a londoni közlekedésszervező hivatal is csak színesbőrűeket vesz fel szakmai gyakorlatra.
Természetesen Nagy-Britanniában is többek szemét szúrja ez a nyílt, fehérellenes rasszizmus, és felszólaltak ellene, a BBC pedig válaszul rájuk öntötte a jóemberkedő cukrozott nyáltengert:
„A BBC egy barátságos, befogadó szervezet, amely elkötelezett a közönség megtartásában és a sokszínűség biztosításában.”
Ha kitöröltük a szemünkből a meghatottság könnyeit, folytassuk! A közszolgálati média közlése szerint büszkén segítik az alulreprezentált csoportokhoz tartozó embereket abban, hogy ismert médiaszakemberré váljanak. Ez rendben is lenne, csak hát azért mások is élnek az országban, de ahogy látszik, az arányok nem okvetlenül számítanak.
A BBC közleménye alapján, noha hatszázalékos bérnövekedést valósítottak meg az elmúlt négy évben, továbbra is zavarja a cég rendkívül haladó vezetését, hogy a legmagasabb fizetéssel rendelkező szakemberei közül még mindig csupán 18 százalék fekete vagy etnikai kisebbséghez tartozó munkavállaló.
Mindössze annyi a bökkenő, hogy Nagy-Britannia afrikai és karibi fekete, indiai, dél-ázsiai és kelet-ázsiai, azaz nem fehér bőrű lakossága a népszámlálások és becslések alapján valószínűleg a 15 százalékot sem éri el az összlakosságból.
Tehát a nem fehérek máris felülreprezentáltak a BBC legjobban kereső alkalmazottai között, de ez nem elég a cégnek: ők úgy ítélik meg, hogy még több tennivalójuk van e téren.
„Néhány nagy fejlesztést hajtottunk végre, de tovább akarunk és tovább kell mennünk. Ez a terv biztosítja, hogy egy modern, progresszív, barátságos szervezet legyünk”
– mondta Tim Davie, a BBC főigazgatója.
Esetleg ő maga is lemondhatna, hiszen rettentően visszamaradott és bűnös módon fehér bőrű, és átadhatná a helyét egy, a fejlődést és jövőt képviselő színesbőrű kollégájának.
Nem könnyíti meg ugyanakkor a függetlenség és objektivitás élő szobraként ünnepelt, progresszív, barátságos és befogadó BBC dolgát a valóság. A brit progresszívek nagy bánatára, az összes bevándorló közt egyre növekvő arányú európai bevándorlók – retrográd módon – csak a fehér bőrszínt gyarapítják a szigetországban, ami már-már fasizmus. Így aztán valóban nem lehet könnyű ilyen fokozott iramban kiszorítani a fehéreket a cég működtetéséből.
Jóemberesítve tér vissza a kirekesztő múlt
Érdekes, hogy ez a lenyűgözően haladó és szívbemarkolóan barátságos hozzáállás mennyire emlékeztet a numerus claususra, amikor a zsidókat próbálták törvényi úton kiszorítani azokból az ágazatokból, például az orvosok, ügyvédek, jogászok, újságírók, laptulajdonosok közül, ahol az összlakossági hányaduknál lényegesen nagyobb arányban képviseltették magukat. Ez az eljárás az 1920–30-as években nem volt kirívó, ma azonban már elítéli a közmegegyezés. Persze hozzá kell tenni, hogy például a koncentrációs táborok is nagyszerű, haladó fejlesztésként kezdték meg a létezésüket a britek értő kezei között a XIX. században, és csak akkor váltak szörnyűséggé, amikor mások, jelen esetben a németek is alkalmazni kezdték azokat. A lényeg, hogy a progresszió mindig ártatlan.
Ám addig nácizták a progresszívek a tőlük eltérő véleményen levőket, ha volt rá ok, ha nem, hogy alaposan megtanultuk, milyenek voltak a nácik, miket és hogyan csináltak, mik voltak a módszereik.
És most akárhonnan nézzük, sehogy sem sikerül a progressziónak olyan arcát mutatnia, amely nem emlékeztet valamilyen szempontból a nácizmusra.
De hát ez a fránya forradalmi modernitás már csak ilyen. Az egy tőről fakadó liberalizmus, kommunizmus, fasizmus és nácizmus közül bármelyik gorombul be, az eredmény ugyanaz lesz: egyes csoportok kipécézése ellenségnek veleszületett tulajdonságok vagy társadalmi helyzet alapján, emberek kirekesztése, elnyomása, aztán ki tudja, akár elpusztítása. Az elv tehát a jakobinusoktól a kommunistákon és nácikon át nem változott, de újdonság benne a bátorság. Az összes eddigi forradalmi rendszer ügyelt rá, hogy lélekszám tekintetében társadalmi kisebbségeknek rontson neki, legyenek azok a nemesek és papok, kulákok és polgárok, vagy a zsidók.
Befogadó, barátságos hódítás
Az, hogy a woke-ideológia a fehér őslakosságot akarja kirekeszteni a saját hazájában, egy újfajta minőséget jelent, és a BBC első titkára által emlegetett bátorságot tényleg nem lehet elvitatni tőle. De mi lehet a cél? Nézzünk rá az egész folyamatra, hátha kiderül!
Egyrészt az EU-s politikai fősodor és a nyílttársadalmi soft-power szervezeteinek odaadó támogatásával, sőt, szervezésével zajlik Európa feltöltése harmadik világbéli, legfőképpen afrikai migránsokkal. Ez egy kifogyhatatlan forrás, mert miközben már szinte a teljes világban leállt a népességrobbanás, beleértve Afganisztánon kívül Kelet- és Dél-Ázsiát, Fekete-Afrikában változatlanul átlagosan 5–7 gyereket szülnek a nők. Afrikára az elkövetkező évtizedekben is olyan népességnövekedés vár, hogy öt Európa is kevés lenne annak elnyelésére.
A folyamatot mégis szítják, tehát nem az afrikaiak megmentése a cél, hanem Európa elveszejtése.
Első lépésként „legyél érző szívű ember”, és támogasd a szegény bevándorlók befogadását az európai országodba! Második lépésként „nálunk nincsenek no-go zónák”, úgyhogy ezek az európai országok elképesztő pénzeket költenek a sem dolgozni, sem társadalmilag beilleszkedni nem igazán akaró jövevények segélyezésére – mindezt az őslakosok által összedolgozott anyagi forrásokból. Harmadik lépésként „mi egy befogadó, barátságos szervezet vagyunk”, úgyhogy elkezdik kiszorítani a fehéreket a magasabb presztízsű munkahelyekről. Ez persze még csak a BBC, nem az egész ország, de ha sikerül ezt az eljárásrendet elfogadtatni és megszoktatni az emberekkel (magukkal az érintett fehérekkel is), akkor majd jöhet a többi.
Hát így kell lerohasztani Európát. Mert akármi lesz a sorsa, ha elveszik az európaiaktól, és másoknak adják, akkor az már nem Európa lesz, hanem valami más, és nem is úgy fog működni, mint Európa, hanem mint valami más.
