Az elfelejtett háború
Melyik? Hát bármelyik, amelyiknél van újabb. Ne adja Isten, ha a kínaiak megtámadják Tajvant, úgy el fogjuk felejteni az izraeli–palesztin háborút, bárhol tartson is, ahogy most eltűnt a semmibe az orosz–ukrán háború. Az ukrán nagy áttörés talán felférne még a nyugati lapok címoldalára, de a szokásos pár százas napi veszteség, és a néhány száz méternyi vérrel szerzett föld nem. Az esetleges orosz áttörés kommunikációjáról pedig majd dönt a cenzori hivatal, az algoritmus.
Végül is kit érdekel egy állóháború. Keleten a helyzet változatlan, nem kell az ilyesmit túlírni. Ugye azt már tudjuk, hogy nyugaton háborúja válogatja, hogy mikor követelnek béketárgyalásokat és mikor harcoltatnának egy országot a végső győzelemig. Engem lenyűgöz a nyugati kedvesség, ahogy kétségbe vonják Izrael jogát a végső győzelemhez. Nehogy már Izrael túlságosan megerősödjön, az ottani jobboldali kormányzat esetleg még megerősödve kerülne ki a háborúból, ami eleve nem humánus dolog.
Olyan jó dolog az, amikor az ember jól titkolt antiszemitizmusának gyakorlására még van pár nagyon jó oka: lehet hivatkozni az általános emberszeretetre, arányosságra, a mindig élvezetesen homályos nemzetközi jogra, a palesztin nép szenvedésére, a Közel-Kelet békéjére és az élő pajzsként használ palesztin lakosság azon alapvető emberi jogára, hogy ne bánjanak velük úgy az izraeliek, mint a zsidó polgári lakossággal a Hamász.
A geopolitikai racionalitás érdekes módon sokkal kevésbé érdekes, különösen az európai vezetők fejecskéjében. Az USA legalább rendes csapásmérő erőt küldött a tengeren a környékre, mert azokat a forgatókönyveket még jól megtanították az amerikai katonai akadémiákon, amelyek Izrael bukásából pár lépésben világháborúkat vezetnek le. Ez persze nem jelent többet, mint azt, hogy az amerikai hadsereg és haditengerészet nagyon megcsapná Iránt és azokat az arab országokat, amelyek összehangolt támadást indítanának Izrael ellen. De a szárazföldi háborút Izraelnek kell megnyernie. Az ugye kiderült, hogy a Gázai övezet határa egy aktív frontvonal. Akkor is az, ha nincs mögötte olyan erő, amely területfoglalásra, átfogó támadásra, stratégiai áttörésre képes lenne. Elég az is, ha az izraeli hadsereg nem foglalhatja el politikai okokból a mögöttes területeket, és el kell tűrnie, hogy onnan időnként diverzáns egységek jöjjenek át gyilkolni.
De mi lesz akkor, ha az izraeliek elérik, hogy a Gázai övezet lakosságának nagy része elmeneküljön – praktikusan Egyiptomba, most éppen ezen vannak láthatóan, és ahogy elnézem, a Hamász is megtesz mindent, hogy mindenki elmeneküljön, hiszen mindent megtesz azért, hogy a pajzsként használt gyerekek, nők, öregek, betegek ne tudjanak elmenekülni. Ez nem ellentmondás: akiben bármilyen csekély életösztön is maradt még az agymosás ellenére, az rájön, hogy a Hamász neki nem sok jót akar. Persze nem fogjuk megtudni, hogy azt a kórházat ki robbantotta fel, szándékos volt-e vagy csak a szokásos járulékos veszteség, de az arra adott reakciók tökéletesen megmutatták, hogy kinek is volt az érdeke ez az ötszáz halott. Ha Gáza kiürül, akkor Egyiptomba sikerült telepíteni a válsággócot.
A Hamász legjobb védelmi fegyvere a polgári áldozatok minél magasabb száma. A halott nők kettőt, a halott gyerekek hármat érnek. Most lehet látni, hogy ez a konfliktus az évtizedek során mennyivel jobban be lett járatva nyugaton, mint az orosz–ukrán háború. A halott palesztin gyerekek hatalmas indulatokat korbácsoltak, attól a lényegtelen ténytől függetlenül, hogy szinte bizonyosan nem az izraeliek voltak. Persze ha nem is így volt és ha nem is szándékosan, de mondjuk az izraeli hadsereg nézett el valamit, az USA egyszerűen ezt nem ismerhetné el, amíg a védekezés tartható, mert neki valahogy fenn kell tartania Izrael támogatása közben az arab szövetségeseivel is a kapcsolatot.
Persze nem mintha ne lenne mindegy. Nyugat-Európa integrálódott muszlim és palesztin őslakossága ettől még szétveri a nyugati nagyvárosok egy részét. Nem tudom, melyik európai ország tűrné el, hogy a saját fehér bőrű, heteroszexuális lakossága egy másik ország elpusztítása, egy nép kiirtása mellett tüntessen úgy általában. Az állítólagos áldozati csoportokra azonban már semmilyen szabály nem vonatkozik.
Vajon hány háborút lehet még kirobbantani Európa környezetében? A líbiai polgárháborúra emlékszik még valaki? Szíriára? Irakra? Ezek mindegyikében gyakorlatilag jelenleg is polgárháború van, amelyeket kívülről nemcsak egyes szomszédos országok támogatnak, hanem az összes szokásos szereplő is, aki benne van az izraeli–palesztin aktuális háború finanszírozásában is. Kérem, valaki külön szóljon, ha valamelyik háború véletlenül befejeződik! Szeretnék örülni.
Ja, és melyik háborút is felejtettük el? Itt van a számon...
Vezető kép: Joáv Galant izraeli védelmi miniszter beszédét hallgatják a Gázai övezet határában állomásozó izraeli katonák 2023. október 19-én. Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan
