Orbán Viktor a lényeges kérdésben "vétózott" és nem támogatott egy rossz, de csak jelképes döntést
A magyar kormánynak és Orbán Viktornak még számos alkalma lesz a jövőben arra, hogy megakadályozza az ukrán csatlakozást, ha Ukrajna nem mutat radikális javulást a lényeges kérdésekben a következő években. Ennek ellenére az Európai Unió azon tagállamai, akik valóban támogatták az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését, vagy nem merték kifejezni az ellenérveiket, illetve egyszerűen meghajoltak a nyomásgyakorlás előtt, nagyon csúszós lejtőre vitték az EU-t.
Amikor az EU Ukrajnával megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat, gesztust gyakorol egy olyan hadban álló ország felé, amely a háború előtt teljesen alkalmatlan lett volna, nemhogy az EU-tagságra, hanem arra is, hogy egyáltalán bármilyen a csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokon konkrétumokról tárgyaljanak vele. A 26 gesztust gyakorló ország most kimondta, hogy az EU-t olyan politikai célokra használja, amelyek kívül esnek minden racionalitáson. Arról nem is beszélve, hogy ennek a folyamatnak senki sem látja a végét, nemcsak időben, hanem tényleges következmények tekintetében sem.
A törökök évtizedek óta tárgyalnak az EU-tagságról, és sohasem tudtak olyan nyomásgyakorló pozícióba kerülni, az első migránsinvázió idején sem, hogy arra bármiféle esélyük legyen. Ukrajna most úgy került a látszólagos sor látszólagos elejére, hogy az EU a balkáni bővítési problémára szokás szerint semmiféle érdemi választ nem adott. Az EU vezetői és Zelenszkij most egy kicsit ünneplik magukat - vagy inkább nagyon -, aztán meglátjuk, milyen előnyük származik mindebből az ukránoknak középtávon. Zelenszkijnek és legalább annyira neki, mint az országának, szüksége van minden olyan segítségre is, ami bizonyítja a rezsim továbbra is töretlen nyugati támogatását. Ezt most megkapta, de egyre inkább valószínű, hogy ezeknek a tárgyalásoknak az érdemi részét, ha valaha eljutunk oda, már nem az ő idején fogják lefolytatni. Az ötvenmilliárd dollárt azonban nem kapják meg, ott volt "vétó", Orbán Viktor, a magyar álláspont ott "bent maradt a teremben".
Most is, mint mindig felettébb tanulságos, hogy az ideológiai álláspont képviselői minden racionális érv ellenére gyakorlatilag minden ország képviselőit rá tudják kényszeríteni, hogy álljanak be a "közös akarat" mellé. Az Orbán Viktor által megfogalmazott őszinte álláspont eleve szokatlan és tulajdonképpen kezelhetetlen az EU belső rendszereiben, mert az egész miskulancia már régóta teljes mértékben az alakoskodásra és a háttéralkukra épül. Csak az a fő szabály, hogy a nap végén végül is senki nem mer ellentmondani a közös akaratnak nyíltan. Egyedül Orbán Viktor vállalta a véleményét, bármit is lehetett hallani korábban más országok vezetőinek árnyaltabb álláspontjáról. A miniszterelnök végül úgy döntött, hogy a "csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozó gesztus" ügyében nem szegül szembe a többi 26 ország közös akaratával.
Orbán Viktor a szavazás idején már abban a tudatban dönthetett, hogy Magyarország számára a pénzügyi körülmények az előző néhány napban kifejezetten előnyösen változtak. Ennek persze semmi köze semmihez, hiszen az EU-ban soha egyetlen nyugati politikusnak sem jutna eszébe össze nem tartozó dolgokat összekapcsolni és mindenféle mondvacsinált eljárásokkal zsarolgatni tagállamokat. De az Ukrajna 50 milliárd dolláros támogatására vonatkozó "vétó", ami az aktuális 7 éves EU-s költségvetés felülvizsgálatának elutasítását is jelenti ehhez képest nyilván nem tűnik majd bagatellnek a liberálisok számára.
Arról nem is beszélve, hogy Magyarországnak még körülbelül 75 alkalommal lesz jogi lehetősége arra, hogy megállítsa az ukrán csatlakozási folyamatot és végül a magyar parlamentnek is meg kell szavaznia azt. Rövid távon addig tovább erősödhetnek a békepárti hangok, felbátorodhatnak a józan álláspont képviselői. Az EP-választások eredményében is tükröződhet az európai emberek vágya a békés rendezésre.
A Fidesz az elmúlt évtizedekben számos alkalommal választotta a pragmatikus, racionális utat a taktikai döntések esetén és bár a patrióta szív ellenszegülést várt, ebben a végül is jelképes kérdésben ennél jobban valószínűleg nem volt érdemes feszíteni a húrt. Ez a szavazás végül el is vitte a show-t, a költségvetés módosítás bukását így könnyebb lesz eladnia az Európai Bizottságnak.
A magyar álláspont látszólag a csatlakozási tárgyalásokra helyezte a hangsúlyt, de az igazi döntés éjszaka volt, az EU költségvetésének módosításakor. Ukrajna tehát jelen állás szerint nem kap 50 milliárd eurót.
A miniszterelnök péntek reggeli interjújában nem volt optimista abban a tekintetben, hogy Magyarország tényleg megkapja azokat a neki járó forrásokat, amelyeket papíron már felszabadítottak a számára. Ez a felvetés nagyon szomorú képet fest a Bizottság és egyes nagyobb országok szavahihetőségéről is, nagyon erős hajlam van arra Brüsszelben, hogy visszaéljenek a hatalmukkal a kisebb tagországokkal szemben. De soha rosszabb érdekérvényesítési hatékonyságunk ne legyen. A többi pénzünket is ki kell csikarnunk belőlük valahogy majd a következő csúcson.
És persze Orbán Viktor fellépése már nyilván az EP-választásokra tekintő kiállás is volt, meg kellett mutatni Európában az embereknek, hogy a valódi jobboldali pártok és politikusok miként is védik meg Európa nyilvánvaló érdekeit.
