A háborús hangulat és az eszkaláció nyugati önérdek a túlélés érdekében
A nyugati társadalmak militarizálódnak, illetve a politikai elitjük igyekszik militarizálni. Nem ostobaság, amit csinálnak, sőt. Az önvédelmi ipar fejlesztésével és a sorkatonaság visszaállításával még az is lehet, megélik a XXI. század második felét.
Németországban Scholzot várhatóan nemsokára elzavarják a fenébe a kis aktatáskájával együtt. Talán a korábbi korrupciós ügyeit is előveszik, csak takarodjon már el. Ha pedig a kancellárt leváltják a kormányzó pártok, akkor egyéb pozíciókban is lesz mozgás. A boldog emlékezetű Liz Trussnál is ostobább német külügyminiszter, és a meseíróként rendkívül széles közgazdaságtani és vezető tapasztalatokat felhalmozó gazdasági miniszter is mehet Scholz után a rügeni tengerpartra napozni, feltöltődni. A bukmékerek szerint ebben az esetben Boris Pistorius jelenlegi védelmi miniszter veszi át a kancellári feladatokat, akiről érdemes tudni, hogy noha a sorkatonaságon túl semmi kapcsolata nem volt korábban a Bundeswehrrel, hamar bebizonyította, hogy fejben képes bármikor visszatérni a poroszos katonai hagyományokhoz és önfeledten kiszolgálja az amerikai érdekeket. És minden ellenkező híreszteléssel szemben az amerikai érdekek jórészt teljesen egybevágnak a német érdekekkel.
Mert rövid- és középtávon a németek előtt komolyabb kihívások is állnak, mint a német gazdaság állapota. Olcsó energiát majd szereznek valahonnan, illetve elveszik valakiktől erőszakkal, addig meg kipofozzák az alkotmánybíróságtól a szükséges költségvetési mozgásteret, hogy szemtelenül dotálhassák a megrendült iparukat. A Brüsszel és Berlin között húzódó, holdfényben szépen csillogó f@sznyálhíd miatt pedig se Ursula, se utódja nem fog kötelezettségszegési eljárásokat indítani olyan apróságért, mint a német ipar tiltott szubvenciója. Erre a mutatványra (törvényalkotás–hitel–szubvenció) egyébként egy közepesen idomított, valamelyest szobatiszta csimpánz is képes lett volna napsütéses időben, csak a Habeckkel súlyosbított Scholz kancellárnak nem jött össze. Féleszűek között félszemű a király.
Szóval a német gazdaság nem különösebben izgalmas megingásait simán lehet kezelni, ha elzavarják avokádót kapálni a legkártékonyabb zöldeket és a legostobább szociáldemokratákat. Hogy végre a szakértelem kerüljön kormányra, ahogy nálunk az amúgy semmihez nem értő kommunisták mantrázták a ’90-es években, amikor vissza akartak térni. Pistorius simán képes lesz összekalapálni egy működőképes kormányt, amelyik néhány törvény elfogadásával és némi hitelfelvétellel újra pályára állítja az országot. És akkor foglalkozhatnak a valódi kihívásokkal.
Németországnak ugyanis két valódi problémája van: a bevándorlás és a woke.
Ezt a két ügyet pedig egyszerre fogják kezelni, méghozzá a német (porosz) hagyományoknak megfelelően, a társadalom teljes militarizálásával. Első körben érkezik egy ötéves gazdaságfejlesztési terv, majd jöhet a Rajna-vidék remilitarizálása majd jöhet a sorkatonaság visszaállítása, pár kisebb léptékű háború, és minden rendben lesz. Ez mindössze tíz év, a birodalom meg ezer évig fennmarad utána. (Dehogy, nekimennek a ruszkiknak, a bábú pedig visszasétál a startmezőre.)
Amire Pistorius már most nagyon koncentrál, az a sorkatonaság visszaállítása. A sorkatonaság ugyanis az olyan töredezett és széttartó, modern nyelven színes társadalmakban, mint például a magyar, bújtatott integrációs és szocializációs program. Ahogy nálunk a XX. században sokszor a sorkatonaság során találkozott egy ormánsági cigány vagy egy alföldi tanyavilágból származó paraszt a higiéniával és a társadalmi érintkezés alapvető szabályaival, úgy a Neuköllnben született Kabílnak és M’Bambának is jól fog jönni egy kis fameszelés meg körlettakarítás a német néphadsereg sorozott állományában. Nekünk persze messze nincsenek olyan súlyos, a hazánk fennmaradását is megkérdőjelező gondjaink a lakosság egy-egy csoportjával, hiszen mindegyikük magyar, még ha tesznek is elé valami jelzőt, és mindegyikük a keresztény kultúrkör vonzáskörzetéből származik. A fejlett nyugati társadalmak ezzel nem büszkélkedhetnek, ott az együttélésnek még a peremfeltételei sincsenek meg. Sokan még a német nyelvet is ott fogják elsajátítani, meg azt is, hogy a késsel hadonászás és a ficki-ficki következménye az eltáv megvonása és a latrinatakarítás.
A woke ellenszere szintén a sorkatonaság. Ha az elitnek nincs ereje arra, hogy a sok félkegyelműt irányba állítsa, esetleg visszaterelje az országot a társadalomgyógyászati szakkollégiumok előtti időkbe, akkor a sok kis lila hajú hisztérika elmehet másfél évre kúszni a sárba, mintegy rehabilitációs céllal. Utána már biztos nem azzal szeretnének foglalkozni, hogy kinek milyen genitáliája van, és az adott genitáliához milyen származtatott jogok tartoznak, amiket mindenképpen egy NGO keretében kell óvodások között kifejleszteni, hanem elmennek dolgozni. Legalábbis a menthető részük.
A németeknek (sajnos) tényleg az egyetlen lehetősége a túlélésre a militarizálódás. Az más kérdés, hogy ez nekünk mennyire lesz jó. (Semennyire.) Az lett volna a helyes megoldás, ha Párizs mellett egy olyan papírt is aláíratnak velük, ami tartalmazza, hogy semmilyen olyan problémát nem okozhatnak maguknak, ami miatt vissza kell változniuk a megváltozás előtti állapotukba. És ami igaz a németekre, az igaz a hollandokra, a belgákra (ha lennének), a franciákra és a britekre is. Meg persze a portugálokra és a spanyolokra is. Nem véletlen, hogy azokban az országokban a legerősebb a háborús hisztéria, ahol a lakosság 20–30 százaléka kezelhetetlen, integrálatlan jövevényekből áll, a fiatalok többsége pedig dologtalan, de rendkívül képzett hülye.
Maradjunk normálisak és tartsuk zárva a határainkat, különben mehetünk mi is körletet takarítani!
