Pesti Srácok

Az aktivistáskodás után a munkát is el kéne végezni

Az aktivistáskodás után a munkát is el kéne végezni

Tuskék az állami média kíméletlen megszállásával és a genderlobbi mögé befújt hátszéllel nyitottak Lengyelországban, amiben csak az egyik érdekesség, hogy ez várna ránk is „européer” kormányzás esetén. Hasonlóan fontos, ennek a bizonyító ereje: mindenki láthatja, hogy a progresszívek számára tényleg ez az első számú, minden mást megelőző fontosságú ügy. Ha pedig lenézünk az ügy mélyére, akkor az nem arról szól, hogy az egynemű pároknak mijük legyen, hanem arról, hogy a heteroszexuális többségnek és az általa létrehozott hagyományos kultúrának mije ne legyen.

Ha valaki bírálni merészeli a genderlobbit, akkor előszeretettel vágnak vissza azzal, hogy „mit kell mindig ezen problémázni?”, és még a látensbuzizás is elő-előkerül „érvként”. Csak hát a lengyelországi eseményeken látszik, hogy nekik tényleg ez a fő ügyük. Kinek mi a fontos, ugye. Egy kormány első intézkedésének ugyanúgy üzenetértéke van, ahogy a kormányfő első külföldi útjának. A Fidesz-kormányzás az egyszerűsített honosítással kezdte a saját történetét, aminek a gyakorlati jelentősége mellett a jelképes ereje is megvolt: a nemzet újraegyesítésének programja. Tuskék és az ő nemzetközi a woke-világuk programja a homoszexualizmus – a lengyelek következő évei bánják, de legalább most már mindenkinek egyértelmű lehet, aki eddig nem akarta elhinni.

Szürreális, hogy egy tényleg maroknyi embert érintő és foglalkoztató témából összeurópai, sőt össznyugati ügyet sikerült kreálnia a fősodorbeli woke-újkommunista médiának és politikának, de mégiscsak ez a valós helyzet. Olyan dolgot kellene elfogadnia, hovatovább elismernie, ünnepelnie és szépnek találnia az elsöprő heteroszexuális többségnek, amely őket zsigerileg taszítja. A csapból is ez folyik, a nagy nemzetközi cégek világában már alig lehet úgy munkát vállalni, hogy az ne járjon kötelezően választható LGBTQ-ügy melletti kiállásokkal, és a friss lengyel példán látható, mennyire nyomasztó, amikor kormányprogrammá emelkedik. A genderlobbi törekvéseinek ékköve az ún. melegházasság, most pedig hirtelen az is nagyon fontossá vált, hogy katolikus áldást kaphassanak az egynemű párok.

Feltűnő a gendermozgalom lustasága. Nem hajlandóak maguknak saját kereteket, saját hagyományt, saját megnevezéseket kreálni, hanem bele akarnak furakodni a mások által megteremtett készbe.

PestiSracok facebook image

Pedig nem mondhatják, hogy nem kapnak segítséget. Magyarországon (és számos más országban) csak az egynemű pároknak van fenntartva a bejegyzett élettársi kapcsolat, amely jogi szempontból jóval tartalmasabb a heteroszexuálisok nyilvántartott élettársi kapcsolatánál. Ez tehát maga a homoszexuálisok házassága, csak az állam a maga bürokratikus világfelfogásával nem fáradt azzal, hogy valami olyan egyszerű, hangzatos, jól megjegyezhető nevet adjon neki, mint például a házasság. Ez már a homoszexuális közösségekre vár, hogy elnevezzék a sajátjukat.

A genderlobbi tehát célba ért, megkapták, amiért olyan sokat küzdöttek, mégsem elégedettek. Az aktivistáskodás és a teremtő munka az valóban két különböző dolog, ám amikor az előbbi célba ér, mégiscsak tudni kéne átállni az utóbbira. Pedig az állam mindent megtett értük, megadta az elvárható segítséget, ezért is furcsa az örökös hőzöngés meg homofóbozás. A Bajnai-kormány már 2009-ben az egyik első lépéseként lehetővé tette a homoszexuális pároknak a házasság jogi kereteivel csaknem azonos bejegyzett élettársi kapcsolatot (lásd a hasonlóságot Tuskék egyik első lépésével), és a fideszes kétharmad is meghagyta. Ezzel a roppant konstruktív lehetőséggel összesen 1195 esetben éltek 2022-ig bezárólag. Évente tízezrek kötnek házasságot, míg átlagosan legfeljebb 100-150 bejegyzett élettársi kapcsolat létesül. A felcsúti Pancho Arénát sem tudnák megtölteni a Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolatban élők. Láthatóan a homoszexuálisok többségének sem igazán fontos ez, mégis van egy harsány csoport, akik házassági lehetőséget követelnek nekik.

Miért ilyen fontos ez? Nem azért erőltetik, hogy nekik legyen, hanem azért, hogy nekünk ne. A gendermozgalmároknak nem a házasság lehetősége kell, hanem a mi házasságunk. A heteroszexuális házasságba akarnak bejutni homoszexuálisként. Nem alkotnak sajátot, sőt az állam megalkotta nekik, de azt belakni, elnevezni sem képesek, nem hajlandók, hanem be akarnak furakodni abba, amelyik nem az övék.

Ehhez hasonló a templomi áldás újonnan felmerült furcsa ügye. Megkockáztatható, hogy a homoszexuálisok körében végzett felmérésen az országosnál sokkal szerényebb szám jönne ki a katolikusok arányát illetően, mégis nagyon akarják, hogy lehessen templomi esküvőjük, meg az az áldás is nagyon kell a paptól az egynemű pároknak. Ha viszont nem katolikusok, akkor nem a katolikus templomi esküvő és áldás kell nekik, hanem a katolikusok esküvője és áldása. A másé kell nekik.

Pedig nyitva az ajtó, elvégezhetnék a saját feladatukat. Csinálhatnának saját szertartást, adhatnának neki saját nevet, sőt a statisztikát elnézve, akár mindannyian el is mehetnek egy komolyabb ilyen szertartásra megünnepelni egymást és önmagukat. Biztos vagyok benne, hogy a többségi társadalom részéről alig érnék támadások az ilyesmit, hiszen a többségi társadalmat nem érinti és nem érdekli ez a dolog. Különben is, amíg vannak olyan kártékony és veszélyes kommunák, mint például az amerikai Demokrata Párt, amelynek a nagyemberei pizzarendelős pedofil szeánszokat tartanak a rossz nyelvek szerint, addig azok elviszik a figyelmet. A homoszexuálisoknak pedig adjon áldást Perintfalvi Rita, ő bármilyen álvallásos szekta kötelékében hiteles tudna lenni.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.