Fekete-Győr András, a Momentum igazságkultúrájának kereszteslovagja
Donáth Anna végre definiálta a politikai közösségét: a Momentum olyan liberális párt, amely szembehelyezkedik a 2010 előtti sötét árnyakkal, a hazugság kultúrája helyett pedig az igazság kultúráját képviseli. No hiszen! Cseh Katalin korrupciógyanús ügye, Hajnal Miklós hazugsága a diplomájáról, és most a Fekete-Győr András által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban született másodfokú ítélet, pontosabban az arra adott pökhendi válasz... nos, ez lenne az igazságkultúra? Ez lenne a XXI. századi liberalizmus? Fekete-Győr András – amellett, hogy hülyének nézi a választópolgárokat – azt gondolja, hogy mindent megtehet, hogy neki következmények nélkül „a minden is” meg van engedve. A pofátlanság netovábbja, hogy az ítélet után az első sorban tüntet, lóbálja a morális bunkósbotot, mások felett pálcát tör. Pedig éppen ő az, aki méltatlanná vált a képviselői munkára. Vissza kellene adnia a mandátumát, ez egy normálisan működő demokráciában nem kérdés. Az általuk majmolt Nyugaton sem.
Fekete-Győr Andrást hivatalos személy ellen elkövetett erőszak miatt egy év börtönbüntetésre ítélték, amit a bíróság két év próbaidőre felfüggesztett. Ez ugyan még nem jogerős, de ha valaki látta a tüntetésről készült videókat, amelyen Fekete-Győr András füstgránátot dob a rendőrök irányába, annak nincs kétsége, annak minden világos. A Momentum szélsőséges párttá vált.
Fekete-Győr a Momentum tehertétele
András szélsőséges politikus. Újságírókat zaklat az Origo szerkesztőségében, heti rendszerességgel dehumanizálja Orbán Viktort és rendőrökre támad. Ám annyira nem bátor, hogy tetteiért vállalja a felelősséget. Valójában elkényeztetett, gyáva ember.
Fekete-Győr András ugyanakkor ma már tehertétel. Bugyuta mondatai (atomenergia, elektromos roller, stb.), illetve az erőszakos viselkedése miatt. Ez egyrészt morális, másrészt pedig politikai probléma. Mert milyen liberális politikus az, aki rendőrökre támad? Mennyire liberális az, aki számon kéri a másként gondolkodó újságírókat? És úgy általában vajon mitől liberális ez az öntelt, pofátlanul magyarázkodó ember? (Bocsánat a jelzőkért, de András ezt kiérdemelte.)
Hol van az igazság kultúrája, amikor Fekete-Győr a bíróság előtt gyáván magyarázkodik? Azt mondja – hülyének nézve a választópolgárt –, hogy ő volt sportolóként pontosan tudja, hová és milyen ívben kell dobni egy füstgránátot, hogy az ne okozzon sérülést. Majd hozzáteszi, hogy egyébként sem komoly eszközről van szó – valami játékboltban vette. Nyilván!
Fekete-Győr András méltatlanná vált arra, hogy folytassa a parlamenti képviselői munkáját. Ugyan nem jogerősen, de a videofelvételek alapján nem jogtalanul ítélték felfüggesztett börtönbüntetésre. Ilyenkor minimum, hogy hátralép egyet a politikus.
„Na és” kultúra
Ám Fekete-Győr nem ilyen közegben szocializálódott. Tsz-elnök nagypapa, impexes szülők, külföldi ösztöndíjak. András ahhoz szokott, hogy neki többet szabad, neki több dolog megengedett.
Minden Horn Gyula „na és?” tőmondatával indult. A kommunista diktatúra volt kiszolgálója, majd vezető tisztségviselője adta meg az első jelet arra, hogy a múltat – a bolsevik tanokat hajszálpontosan követve – semmissé lehet tenni, el lehet törölni a rendszerváltoztatás után is. Nem szükséges kommunista diktatúra ahhoz, hogy megmaradjon a „folytonosság” és a „következménynélküliség”, meg lehet ezt „szervezni” egy demokráciában is.
Már az a tény, hogy az állampárt utódja, az MSZP kormányra kerülhetett 1994-ben, és Horn Gyula lett a miniszterelnök, önmagában hordozza azt a morális kérdést, hogy mit lehet kezdeni a múltbeli bűnökkel. Horn Gyula, aki a karhatalmista múltját firtató kérdésre pökhendi módon azt bírta válaszolni, hogy „pufajkás voltam, na és?”
Azután jött Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, majd a rendőrterror. Következmény pedig sehol.
A Momentum esetében viszont azt gondoltuk, hogy mivel nem a kommunista diktatúrában sikereket elérő politikusokról van szó, így a felelősségvállalás és a moralitás is megváltozik majd. Nem így lett.
Legitim állítás volt, amikor a ’90-es években Fricz Tamás úgy fogalmazott, hogy Magyarország következmények nélküli ország. Ez igaz volt a 2010-ig tartó posztkommunizmusban. Aztán véget ért a balliberális hegemónia, hatalomra került a jobboldal, politikai forradalom zajlott le (fülkeforradalom), és láss csodát: a jobboldal felelősséget vállalt a tetteiért. Ha a Fideszben, vagy annak holdudvarában valaki politikai hibát vagy bűnt követ el, annak morális konzekvenciája és valós, kézzelfogható következménye van. Nem úgy a baloldalon.
Fricz Tamás mondata ma így hangzik helyesen: következmények nélküli baloldal.
Horn Gyula pufajkás múltja, Gyurcsány hazugságbeszéde, a rendőrterror és most Fekete-Győr András büntetőügye következmény nélkül maradt. Ez lényeges különbség a bal- és a jobboldal között.
A Momentum szélsőséges párttá vált
Donáth Anna azt mondta, hogy ők az igazság kultúráját képviselik Orbánnal és Gyurcsányékkal szemben. De hogy is lehetne az igazság kultúrája ott, ahol egy Fekete-Győr András megtarthatja parlamenti mandátumát? Ahol Cseh Katalin korrupciógyanús ügyeinek semmilyen következménye nincs? Ahol Hajnal Miklós lazán hazudhat a diplomájáról?
A Momentum valójában nem liberális, hanem szélsőséges párt. Alelnöke verekedni akar a megafonos fiúkkal, Fekete-Győr újságírókat inzultál és rendőrökre támad, a párt pedig – példátlan módon – a határon túli magyar pártokkal szemben kampányol a Felvidéken és Erdélyben is. (Ilyet még az SZDSZ sem tett.) Ráadásul Donáth Anna mindent megtesz azért, hogy Magyarországot megbüntessék Nyugaton, hogy ne jussunk hozzá a jogosan járó uniós forrásokhoz.
A magyar politikai rendszerben az igazi választóvonal a belülről vezérelt, illetve a kívülről irányított politikai közösségek között van – írja Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója.
A Momentum a nyugati birodalmaktól várja a segítséget, külföldi támogatással akar hatalomra jutni, így minden kritika nélkül másolja az unióban divatos progresszív politikai mintákat. Ez a bensőjükből fakad, ezen változtatni nem fognak.
Mindennek ellenére Fekete-Győr legalább a 2018-as erőszakos tüntetésen megsérült öt rendőrtől bocsánatot kérhetne. És ha már fellebbezett, legalább a jogerős ítéletig egy lépést hátraléphetne. De nem teszi, mert ilyen a természete. Az ál-liberális politikai vérmérséklete.
Éppen ezért nem csoda, hogy már nemcsak a hazai, hanem a Politico hírportál által készített közvélemény-kutatás szerint is kettő helyett egy mandátumot fognak csak szerezni júniusban, ami óriási bukás lesz.
Tehát mégiscsak lesz következménye ennek az álszent viselkedésnek? Meglátjuk.
