Aki egy atomhatalommal keverné háborúba a NATO-t, az háborús bűnös
Sokáig a legfőbb érv és ok az volt az európai egység feltétlen igénylése mellett, hogy így majd elkerülhetőek lesznek a háborúk. Németország és Franciaország évszázados, egymással kibékíthetetlennek tűnő ellentétben él, ám ha összekötik őket a kölcsönös gazdasági érdekek, akkor majd nem akarnak háborúzni Európa közepén, mondták.
Bármi is van a politikai folyamatokban, ha mind egy égisz alatt élünk és küzdünk, akkor senki nem akar majd vért ontani, egyrészt egyszerű számításból, másrészt az egymásra utaltság jelentette zsarolás miatt. Ezt is mondták. És ezek egyike sem tűnt elszállt feltételezésnek. Persze minden ilyen meglátás mögött egészen egyszerűen – és teljesen érthető okokból – az állt, hogy tényleg senki nem akarta megint vérbe borítani a kontinenset. Aztán elérkeztünk 2022-be.
Nem valami nagy meglepetésre az ukrán–orosz háborúra gondolok. És a dolgok valahogy elkezdtek másként működni, mint addig, egészen pontosan egészen máshogyan, mint 1945 óta. A második világháború lezárását követően – az előbb már említett, egyszerű, de nagyszerű logikára építve a biztonságpolitikát – alapelv volt Európa területén, hogy ha ilyen vagy olyan módon szerepet is vállaltak bizonyos országok egy-egy háborúban, azok mindig meglehetősen messze estek a kontinens területétől. Igyekeztek érvényesíteni sajátos nagy- vagy középhatalmi, esetenként már csak régiós érdekeiket – érdemes itt a gyarmati háborúk utolsó időszakára gondolni, Portugáliától Franciaországig –, de ezek távoli helyeket jelentettek. Semmiképpen sem összeurópai problémát.
Az egész kontinens arra, hogy mi is ez a háború úgy a maga borzalmában, ’45-öt követően a Balkánon figyelt fel, ám dacára a népirtásokig elmenő bűntetteknek, itt is kínosan ügyeltek arra, hogy állami szinten véletlenül se szálljanak bele a háborúba. És hol volt a szerb állam hadserege Oroszországétól...? Így sem akartak közvetlenül konfrontálódni. Pedig a háború támogatása és az abból való haszonszerzés akkor sem volt kisebb üzlet, mint manapság. Mégis, az akkori politikai generáció pontosan érezte, pénz ide vagy oda, hogy milyen veszélyekkel nézne szembe mindenki, ha engednének a bizonyos közegekben nyilván akkor is létező uszításnak.
Még egyszer mondom, valami oknál fogva ezt 2022-ig, legyenek azok bármilyen politikai színezetű európai, politikai vezetők is, értették. Aztán az orosz agresszió nyomában felütötte fejét az európai idiotizmus. Mondanám én, de ezzel tulajdonképpen felmentést is adnék mindazoknak, akik elképesztő hévvel igyekeznek háborúba vinni egész Európát. Nem idióták ezek, hanem egyszerű gonosztevők, háborús haszonlesők. Még pár éve sem tudtam volna elképzelni, hogy Franciaország vezetője halál komolyan azt mondja, igenis nyugati katonákat kellene küldeni Ukrajnába. Nyilván nem az ő fiait, mert hát nincsenek is neki, hanem valaki másokéit. És tessék, megteheti, megteszi, nem kíséri odaát különösebb felzúdulás.
Az sem meglepő már, de egy kicsit sem, hogy Nagy-Britannia vagy Németország, de még a kisebb gazdasági súllyal bíró államok is milyen komolyan beszállnak a háborúba. Könyörgöm, a napokban derült ki, hogy német katonatisztek azt latolgatták, a saját rakétáikkal vajon milyen orosz városokat lehetne támadni.
Hát, elég nagy utat jártunk be 2022-től kezdődően. Eleinte a duma az volt, hogy maximum sisakokat küldenek, aztán csak önvédelemre alkalmazható eszközöket, majd jól van, lehet támadó is, de Oroszország területére nem lehet vele átcsapni, aztán már ez sem számított, most pedig jönnek a katonák.
Lehet szeretni vagy sem az oroszokat, kurvára irreleváns. Aki arra bazírozik, hogy egy atomhatalommal keverné háborúba a NATO-t, az egy háborús bűnelkövető, akivel így is kell elbánni. Elég volt már abból, hogy ezek az ostoba és/vagy megvett faszok – alá lehet húzni, kire melyik igaz – a mi életünkkel, a gyerekeink életével játszanak, azért, hogy az amerikai érdekeket kiszolgálva még több kenőpénzt kaphassanak.
Vezető kép: Emmanuel Macron francia elnök hazája himnuszát énekli az ország haderejéhez intézett újévi beszéde után a délnyugat-franciaországi Mont-de-Marsan településnél lévő légitámaszponton 2023. január 20-án. Macron a védelmi kiadások jelentős mértékű növelését irányozta elő az évtized végéig, illetve Franciaország nukleáris fegyverzetű hadseregének átalakítását szorgalmazta az ukrajnai háború hatásainak figyelembevételével. Fotó: MTI/EPA/AP/Bob Edme
