A bebocsátási kvótarendszer és a beszélő pénzszerszámok világa vár ránk
A minap elfogadott európai migrációs paktumról sok helyütt értekeztek, arról viszont nem nagyon beszél senki, hogy nyugati nyomásra a kontinensen 1815 óta újra afrikaiakkal kereskednek. Pedig jobbára erről szól az egész: megint emberekből csinálnak pénzt, a kereskedelem mellé meg intézményrendszert is építenek, ahonnan szintén lehet szivattyúzni. Ennyire változtak meg.
Kicsit több mint 200 évig bírtuk Európában transzatlanti rabszolgakereskedelem nélkül. Oké, némileg leegyszerűsítettem és torzítottam, hiszen ma nem az USA-ba meg Spanyol-Amerika cukornád- és dohányültetvényeire szállítjuk az afrikai emberárut, hanem ide, Európába hozzuk őket, másodrangú proletárnak. Illetve Európában már korábban betiltották a rabszolgaság intézményét. Dániában, amely akkor is Nyugat-Európa erkölcsi világítótornya volt, már 1792-ben sem kereskedtek emberekkel. Fontos részlet, hogy a felvilágosodás csak boostolta a keresztényi megfontolásokból táplálkozó, humanitárius alapon álló ellenkezést a rabszolgasággal szemben, a XXI. század Európájában ezek hiánycikkek. Se kereszténység, se emberközpontúság, a felvilágosodásból meg töredékek maradtak kommunista apokrifek formájában. Ezért ugrottak vissza fejben évszázadokat derék nyugati embertársaink, és kereskednek újra arabusokkal meg szerecsenekkel.
Persze próbálják valami emberijogista és álhumánus paravánnak kitakarni a rideg valóságot, ami viszont arra mutat, hogy a kibocsátási kvótakereskedelemhez hasonló rendszert építenek, bebocsátási kvótakereskedelmet. Hogy mennyi széndioxidot szortyinthat egy-egy nemzetállam a levegőbe, az attól függ, mekkora az ország, mennyire erős a gazdasága, hányan lakják. A többiért meg pénzt adnak, vagy ha kevesebb fosszilist égetnek, mint tehetnék, akkor pénzt kapnak. Csodálatosan részletes, ugyanakkor teljesen értelmetlen rendszer, de legalább nem emberek a tárgyai az alkuknak, hanem a kortárs hisztériafizika első számú ellensége. És a lényege, hogy a környezetünket semmivel sem terheljük kevésbé, de legalább egy csomó olyan pénzember keres rajta rengeteget, akik semmivel nem járulnak hozzá a kontinens gazdaságához.
A migrációs paktumnak nevezett bebocsátási kvótakereskedelemmel pont így fogunk járni.
Ettől ugyanis nem fog kevesebb illegális migráns érkezni Afrikából és Ázsiából. Őket a határok őrzésével és a kibocsátó országok megregulázásával lehetne megállítani, de ilyesmiről hallani sem akar a nyugat ütődött elitje. Lesz helyette emberkereskedelem, amin egyesek egy halom pénzt fognak keresni.
Ha adunk a hagyományokra, akkor a regionális piacokat Prágában és Konstantinápolyban állítjuk majd fel. A legfontosabb elosztóközpontnak pedig a Krím, és a portugál és spanyol szigetek Afrika partja mellett lennének ideálisak. Valószínűleg még az infrastruktúra is megvan, elég lesz oda egy tisztasági festés. És utána kereskedünk, precízen és szépen, ahogy csillag megy az égen. Beérkezik mondjuk száz főnyi áru Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre, ahol alaposan megvizsgálják őket fizikai és szellemi adottságaik szerint. Lesz orvosi ellenőrzés is, végigtapogatják őket, vitaminokat kapnak. Az állomány legértékesebb tagjai közül Európa vezető országai válogatnak első körben, hiszen ők egyenlőbbek az egyenlők közül, náluk vannak a draftkártyák. Őket behajózzák a célállomásokra, ahol koszt és kvártély várja őket a hitvány és megterhelő munka mellett. A maradékot, ami a leválogatás előtti árutömeg 90 százaléka, szétosztják Európában. Mindenki annyit kap, amennyi jár neki arányosan a tulajdonrésze alapján. Ha pedig nem veszik át az árut, akkor kártérítést kell fizetniük, a szállítási díj mellett a termék teljes árát meg kell téríteniük, ami egyúttal növeli a termék értékét. Vagyis a mindennemű, a szaporodáson és étkezésen kívül semmilyen értelmes tevékenység elvégzésére képtelen alany mégis értékes lesz, hiszen mintegy beszélő részvényként pénzt termel a tulajdonos állam számára. Csak ügyelni kell arra, hogy a fenntartása kevesebbe kerüljön, mint amennyi a hozam.
Az így pénzt termelő beszélő részvényt a befektető állam a futamidő végéig magánál tartja, erre kötelezi őt a szerződés. A rafináltabbja megteheti, hogy a fenntartási és üzemeltetési költségeket szétteríti a bennszülött lakosság érdekérvényesítésre képtelen részei között, vagyis olyan helyre deponálja az árut, ahol nem az elit él, nem az elit dolgozik, nem az elit szórakozik. A számokat nézve egy-egy jövevényen akár évente 20 ezer eurót is lehet keresni, ami még akkor is jó pénz, ha vannak fenntartási és őrzési feladatok. Ez mindenképpen kitűnő üzlet, legfőképpen azok számára, akiknek nem okoz problémát, hogy a beszélő részvény tulajdonképpen egy élő, lélegző ember, aki jobban járt volna, ha segítségünkkel otthon marad. Vagy legalább általunk előidézett polgárháborúkkal, éhínségekkel, kirablásokkal, kedvezőtlen kereskedelmi feltételekkel és hamis ígéretekkel nem vesszük rá őket az elindulásra.
Csak hát nyugati embertársaink nem tartanak még itt a morális fejlődésben, ők az emberben csak a pénzt látják, ezért ahogy korábban, úgy ma is szívesen kereskednek velük. Legyünk megértőek, mi is ilyenek voltunk ezer éve!
