Magyarországot eddig kétszer rángatták bele a háborúba – Tisza István a magyar nemzetért (I. rész)
Érdemes szemezgetni gróf Tisza István miniszterelnök parlamenti beszédeiből (Tisza István Baráti Társaság, 2011), mert kibontakozik belőle az a dráma, ami az első világháborúba való belesodródásunkat okozta és a Szent István-i Magyarország feldarabolását. Az elején szögezzük le, hogy Tisza nem akarta a háborút– sőt eleinte Ferenc József sem–, utolsó pillanatig a békés megoldások híve volt, de a nagyhatalmak törekvései, a cári Oroszország agresszív területszerzési politikája, a szláv népek fellázítása az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, végülis elkerülhetetlenné tették a világégést.
Tisza István, a képviselőház előtti 1918. október 22-ei nagy hatású beszédében– ami a nagy államférfi utolsó parlamenti felszólalása volt– elmondta, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg és feleségének szarajevói meggyilkolása után (1914. június 28.) , a háború kitörése előtt a Monarchia ,,mindent elkövetett a béke fenntartására." Tisza idézi azt a felterjesztési levelet, amit tíz nappal a merénylet után ( 1914.július 8.) írt Ferenc Józsefnek, a magyar királynak és a monarchia császárának:
Olyan eljáráshoz, amely ily viszonyok közt a háborút provokálná, annyival kevésbé járulhatnék hozzá, mert egy következetes, tevékeny, sikerrel biztató balkán-politikának immár nincs többé akadálya és éppen most szereztük meg annak előfeltételeit, hogy mérvadó befolyást gyakorolhassunk a Balkánon...
(A miniszterelnök személyesen utazott és tárgyalt Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában). Majd Tisza István így folytatta beszédét a képviselőkhöz:
...Távol áll tőlem, hogy tétlen és erélytelen politikát ajánljak Szerbiával szemben. Nem nézhetjük indolensen (közömbösen), hogy ebben a szomszéd államban miként dolgoznak ellenünk, miként izgatják a hazaárulásra saját alattvalóikat, és készítik elő a gyilkos merényleteket...
Milyen ismerős gondolatok ezek? Akkoriban a cári Oroszország a testvérnépek nevében, a franciák, az angolok Romániában, a cseheknél, a szlovákoknál mindent elkövettek, hogy a gazdaságilag erős Osztrák-Magyar Monarchiát szétverjék, meggyengítsék. Napjainkban ugyanezek a külföldről irányított beavatkozási kísérletek zajlanak a belpolitikánkban, csak más dimenzióban.
Most a szuverenitásunkat, nemzeti önállóságunkat támadják, mert nem akarjuk elfogadni a globalista, nyílt társadalmat, a woke ideológiát és nem akarunk beolvadni a nagy multikulturális összeolvadás kohójába, azaz nem akarunk a migránsgettók, később idegen fajok uralkodása alatt, annak világában élni. Ehhez Brüsszel és az amerikai ultraliberális demokraták szabad kezet adtak. Így lettek nekünk is dollármilliókkal támogatott hazaárulóink. A jelenlegi, az országért felelős magyar kormány mindent megtesz, hogy ennek a káros eszmének ellent álljon és a több mint ezeréves keresztény államisággal rendelkező Magyarországot megvédje. Remélem sikerülni fog.
De térjünk vissza egy korábbi, száztíz évvel ezelőtti felelős magyar miniszterelnök szavaira, amit a császárnak írt:
...Egyáltalán nem foglalok amellett állást, hogy ezeket a provokációkat zsebre vágjuk... De nézetem szerint módot kell nyújtani Szerbiának a háború elkerülésére, és ha mégis háborúra kerülne a sor, bizonyságot kell szolgáltatnunk az egész világ előtt, hogy a jogos önvédelem talaján állunk. Ennélfogva határozott, de nem fenyegető hangú jegyzéket kellene Szerbiához intéznünk, amelyben felsorolnánk konkrét sérelmeinket és szabatos kívánságokat fűznénk hozzájuk... a visszavonulás útját nem szabad előtte elzárnunk.
A szokásos képviselői bekiabálások kísérték Tisza emlékező beszédét. Fényes László ezt kiabálta:,,- A szentséges pápa beszél!" (Fényes László képviselő, újságíró, a Károlyi Mihály párt tagja, a később a Tisza-perben felbujtóként megvádolták Tisza István meggyilkolásával.)
A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László
Szerbia provokációi Magyarország ellen azonban nem fejeződtek be. Közben Berchtold, a monarchia közös külügyminisztere önállósította magát. Kinek a tanácsára, befolyásolására, azt nem lehet tudni, de meg akarta törni Tisza háborúellenes magatartását és az aggodalmaskodó öreg császár és király tétovázását, ezért Franz Conrad tábornagy, a monarchia vezérkari főnökével egyetértésben meggyőzték Ferenc Józsefet, hogy írjon saját kezűleg levelet II. Vilmoshoz, Németország császárához, hogy egy Szerbia elleni háború esetében számíthat-e a Monarchia a hatályos szövetséges hűségre? Ezzel megkerülték Tiszát. Ennek tartalmát azért sürgönyben 1914. július 6-án Berchtold elküldte a magyar miniszterelnöknek. Közben a háborúpárti politikusok száma nőtt, ennek ellenére Tisza István kijelentette, hogy ,, Szerbia meglepetésszerű megtámadásához előzetes diplomáciai akció nélkül sohasem járulok hozzá."
Berchtold külügyminiszter azonban közölte, hogy július 8-án Ischlbe utazik őfelségéhez jelentéstételre. Eközben Tschirschky német nagykövet Berlinből táviratot küldött, hogy császári ura, II. Vilmos a Monarchiát Szerbia elleni fegyveres akcióra sürgeti. A háború kitörése most már küszöbön állt. Tisza ugyan elküldte tiltakozó felterjesztését Ischlbe, a magyar minisztertanács július 9-ei határozatával csatlakozott Tisza álláspontjához, de ez már késő volt. Nyilvánosságot kapott a nagyszerb összeesküvés, a román fegyvercsempészet és a szláv, román agresszív területszerzés koncepciója és a nagyhatalmak, beleértve Németországot is, akik mindenáron háborút akartak. 1914. július 28-án Ferenc József kiáltványt intézett ,,népeihez" :
Mindent megfontoltam és meggondoltam, nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.
Ezzel együtt megküldtük a hadüzenetet Szerbiának.
Egy-két dolgot világosan kell látni Tisza István politikájáról. A geszti gróf vallotta és hangoztatta is a meggyilkolása előtti pillanatban, hogy ezt a harcot ránk kényszerítették. Tisza István 1918. október 31-én reggel budapesti lakásán a Hermina úti 35/a. szám alatti Róheim-villában értesült a forradalom kitöréséről. Október utolsó napjaiban hozzátartozói és barátai már távozásra sürgették, mondták meg fogják gyilkolni, hiszen Károlyiék rosszhiszemű, demagóg, népbutító vádaskodásai következtében őt a közgyűlölet üldözte a háború állítólagos felidézése és bűnös meghosszabbítása miatt. Tisza azonban személyiségéből adódóan a menekülésnek még a látszatától is irtózott. S a fegyveres katonák jöttek lövésre készen, feltehetőleg Pogány József (később a Tanácsköztársaság népbiztosa) vezetésével. Unokahúga, gróf Almássy Denise így emlékezett:
a katonák Tiszát tették felelőssé a sok háborús nyomorúságért, az egyik azt mondta - kegyelmes úr ütött a végső óra -, majd eldördültek a lövések. Ezek voltak utolsó szavai: meglőttek..., itt a vég..., ennek így kellett lennie,...végem van, meghalok.
Egyértelmű volt, hogy Tisza az 1867-es kiegyezés alapján állt, mindig is nyíltan lándzsát tört a dualista rendszer változatlan fenntartása mellett, így tehát Ferenc József támaszát látta benne, még ha nem is nagyon szerette a nyakas kálvinistát.
Tisza István világosan látta, hogy a német és az orosz veszély közepette, valamint az egyre aktívabb nemzetiségekkel szemben a magyaroknak szüksége van a Habsburg hatalomra, a királyi Magyarország védelmére. Tisza elvi álláspontja:
Nem lehet magyar ember más állásponton, mint az egységes magyar politikai nemzet által alkotott nemzeti jellegű magyar állam elvi álláspontján. Ez az elvi alap felel meg a történelmi fejlődésnek, ez felel meg a magyar nemzet történelmi jogainak, de ez felel meg a tényleges erőviszonyoknak is
-mondta az országos ülésen a parlamentben 1914. január 14-én. Ugyanakkor mindig Magyarország érdekeit tartotta szem előtt, nem ismert megalkuvást. Nem véletlenül mondta:
Én kész vagyok akár királyom ellen is küzdeni, ha az alkotmányt bántja.
Ugye visszacsengenek a kiegyezés előkészítőjének, Deák Ferencnek a szavai, aki az ezeréves alkotmányt szem előtt tartva kötötte meg az egyezséget a Habsburg birodalom fejével, Ferenc Józseffel. A nemzetiségi kérdést is világosan látta Tisza és még számos javítani valót akart megoldani. Az 1914/15-ös állami költségvetés vitájában válaszolt a külföldről felheccelt Vajda Sándor, erdélyi román nacionalista képviselőnek:
a román nép anyagi kulturális szempontból sehol sem él olyan jó viszonyok között, mint Magyarországon.
A cári Oroszország, az orosz nagyhatalom nem először fenyegette Magyarország területi integritását, amikor a mai kárpátaljai terület ukránjai körében végzett pánszláv agitációt, vagy éppen az az Oroszország támogatta Szerbia Monarchia-ellenes tevékenységét Magyarország déli határainál. Így nem lehet csodálkozni, hogy Tisza István a Monarchia oldalán a német szövetség mellé állt, hogy megvédje nemzetét. Nem volt véletlen tehát, hogy az ellenzék obstrukciója ellenére kiállt a közös haderő fejlesztésének ügyében és a létszámemelést megszavaztatta az új véderő törvénnyel. A belső ellenzék - Károlyi Mihály, Vázsonyi Vilmos, Justh Gyula...- már ekkor dolgozott a haderő gyengítésén, magas költségekre hivatkozva. Mégis a miniszterelnöknek sikerült 1912 májusára megtörni a végeláthatatlan obstrukciót és megszavaztatni egy korszerűbb közös hadsereg felállítását.
Emlékezzünk, hogy az 1990 májusi első szabad választások után hogyan építették le a magyar hadsereget és védtelenné tették az országot. Ennek fő mozgatói az ellenzékben majd kormánypártban tevékenykedő szocialisták (MSZP, SZDSZ) és most ugyanazok csak más pártok képében, mint a Demokratikus Koalíció vagy a Momentum. Az utóbbi tíz évben sikerült rohamléptekben létszámban s a haditechnikában fejleszteni a magyar haderőt. Kérdezhetnénk, miért kell ez? Mert itt kereng a fejünk felett a III. világháború árnya. Szövetségesünk a NATO nem biztos, hogy egyedül meg akar bennünket védeni. A szövetségekről vannak tapasztalataink. Mindenesetre ennek a világméretű háború árnyát látta Tisza, amikor a monarchia hadseregét fel akarta készíteni egy esetleges háborúra.
Összegezve. Az első világháborúban a vesztesek oldalán kötöttünk ki. Miközben egyik fronton sem szenvedtünk megsemmisítő vereséget. Még Doberdónál sem, ahol a Monarchia területén harcoltunk. Gróf Tisza István utolsó országházi beszédében 1918. október 22-én ismételten leszögezte:
Ezzel az egyhangú elhatározással kezdtük meg a háborút. Hangsúlyoztuk valamennyien, akik részt vettünk annak intézésében minden egyes esetben, hogy ez a háború védelmi háború. Hogy ezt biztonságunk biztonságunk megóvásáért vívjuk, és hogy azt semmiféle agresszív hódító kívánságokkal és vágyakkal össze nem kötjük.
Száztíz éve történt. A történelem ismerete nagy tanítómester. Van mit belőle tanulni. A nagyhatalmak cselszövései kis országot csináltak belőlünk. Hosszú ideig kicsi is volt a szavunk, nem jutott messzire. Tisza István egykori miniszterelnök, államférfi példakép minden magyar számára. Nem érdemelte meg, amit a sors kimért rá. A Történelmi Magyarország összeomlása előtt Herczeg Ferenc így látta, így búcsúzott, alig egy héttel a később meggyilkolt politikustól :
...köszönjük Neked, István, hogy egy szürke, közömbös korban, mint a tündöklő hazafiság, mint a tündöklő kötelességérzet példája álltál előttünk.
(folytatjuk)
Vezető kép: Fortepan / Babarczy Eszter
