Van mire szerénynek lennünk
A választások értékelése nálam sokkal okosabb emberek dolga. Amit azonnal és könnyűszerrel megállapíthatunk, az három dolog: győztünk, a Tisza párt remekül szerepelt, baloldal meg nincs.
És persze itt el lehetne sütni a sokaknál szokásos toposzokat, hahahahehehihihi, hogy ért be a Magyar Péter, de tök fölösleges faszságokat beszélni, ha nem muszáj. Igenis, jól szerepeltek, amit lehet sok tényezővel magyarázni, de a tény el nem ismerése nem erőssé, hanem hülyévé tesz minket. Láttunk a Kárpát-medencében is számos alkalommal a semmiből belovagolni politikai alakulatokat - majd aztán nem is számban hamar figyelhettük a megsemmisülésüket is, lásd akár Szlovákiában Matovicot, aki választást nyert, majd dicstelen bukás után legutóbb az elnökválasztáson a magyar jelöltet sem tudta megelőzni -, és úgy tűnik, Magyar ilyen.
Rugózhatunk persze azon, hogy pár hónappal ezelőtt még a NER csecsén lógott, mint ahogy az azt megelőző évtizedben is, előhozakodhatunk személyes viselkedéssel meg övcsattal, de a választóit ez nem érdekli. Ezzel egyébként érdemes számot vetni. Persze, ettől még egy utolsó vamzer a csávó, de a politikai logika máshogy működik, mint időnként a mindennapi, reális.
De van egy ennél is fontosabb tényező. Mégpedig az, hogy a százalékok irrelevánsak. Lehet ezekkel b@szakodni, de a valódi számok érdekelnek mindenkit - nem meglepő módon. És a Fideszre vasárnap több ember szavazott, mint 2019-ben. A százalékok a részvétel arányától függenek, de választásokat az nyer, aki számszerűen sokat kap, abból meg közel kétharmados siker lett volna. Ilyen felhatalmazásért bárki összetenné a két kezét Európában, nem is véletlen, hogy kontinentálisan szokás szerint a Fidesz kapta legtöbb voksot.
Franciaországban a kormányzó párt majdnem feleannyit kapott, mint kihívója.
Németországban egyik kormányzó párt sem végzett a top2-ben.
Na, ezek vereségek.
Majd’ 45 százalékot szerezni, több mint 2 millió vokssal - a legtöbb, amit eddig kapott a Fidesz -, az egyértelmű siker, amit joggal értékelünk és persze ami joggal ösztönöz még több munkára.
Öcskösöm sajátos pszichózisában élő rajongóinak elmagyarázni a valóságot nem a mi feladatunk. Mert mi még arra is emlékszünk, amikor MZP volt a “true szent”, aki megdönti a kormányt.
A régi balosok meg így jártak.
