Vajon Budapesten mi lehetett a választói akarat?
A Budapesti Közgyűlés összetétele igen érdekesen alakult az ellenzéki térfélen nyár elején bekövetkezett földindulás következtében. A testület összetételére történő első rátekintés után ugyanennyire legitim kérdésnek tűnik az is, hogy mi az, amit biztos nem akartak a választók? Ahogy persze az is egy izgalmas kérdés, hogy ezeket a kívánságokat miként fogják a politikai pártok teljesíteni? Egyáltalán lehet-e Budapestet úgy vezetni, ahogy a választók szeretnék?
Mindenesetre, miután a Tisza párt olyan új szereplőként jelent meg a fővárosi listán, amelynek a fővárosra vonatkozó programjáról, fővárosi politikusairól nem lehet tudni semmit a Magyar Péter-jelenségen kívül, az talán kijelenthető, hogy a választók a fővárost eddig kormányzó DK és kapcsolt részei koalíciót szűk 80 százalékkal leszavazták. Talán az sem túlzás, hogy a Tisza szavazói majdnem annyira nem akarták Gyurcsányt, mint emennyire nem akarták a Fideszt sem.
Nyilván mindezek után az a budapesti polgárok konzekvens gondolkodását jelzi, hogy Karácsony Gergely, az ember, aki ezek szerint szerintük sem volt ott, néhány száz szavazattal ugyan, de túlélte a főpolgármester választást. Az a főpolgármester, aki a majdnem nyolcvan százalékkal leszavazott DK-ás koalíció arcaként funkcionált az előző öt évben. Karácsonynak még majdnem húszezer szavazattal nőtt is a támogatottsága az öt évvel ezelőttihez képest. Logikus. Végül is minden jót neki köszönhetnek a budapestiek, minden mást pedig a csúnya Fidesznek és a majdnem ugyanolyan csúnya Gyurcsánynak. Habár korábban a fővárosi ellenzéki szavazókat Gyurcsány és a DK pont nem zavarta korábban.
Karácsony Gergely Budapestre felszármazott megfelelési kényszeres vidékiként, tipikus budapesti politikus lett, nem lakhelye és működési területe alapján, hanem azért, mert pont megfelel annak a megfogalmazatlan és megfogalmazhatatlan fővárosi választói igénynek, amelyet a poszt-posztmodern politika kialakított. Nem tudom, volt-e olyan politikusa már a magyar történelemnek, akitől a támogatói (már amennyiben ebben a kontextusban a "rászavazás" támogatásnak számít) ennyire nem várták el, hogy bármit is csináljon. Karácsonytól láthatólag csak azt kívánják a "pestiek", legyen helyettük is megsértve, hogy nehéz az élet. A közgyűlésre tekintve nyilvánvaló, hogy mást nem is nagyon bíztak rá. Hacsak nem feltételezzük, vagy ők feltételezik, hogy a régi-új főpolgármester metamorfózison esik át, megvadul és hirtelen elkezd dolgozni. Eddig ennek nincsenek jelei.
Az élet pedig nehéz, meleg van, dugók vannak, zsúfolt és koszos némelykor a tömegközlekedés, és valahogy csak nem akarnak maguktól érvényesülni a magasztos erkölcsi elvek. Milyen választói akaratot lehet kibogarászni ebből az életérzésből? Azoknak a szándékai jól kiismerhetőek, akik a Fideszre és a Mi Hazánkra szavaztak. A választópolgárok ezen szűk egyharmada nem csak a baloldali életérzés kutyapiszok és hajléktalanok (akik segítenek anyagában átszínezni a kutyapiszkot) segítségével intézményesített és bemutatott utcaszínházát utasítja el, hanem valamiféle rendre is vágyakozik.
De a budapesti választók másik kétharmada országos politikaként is tekint a fővárosi és a kerületi politikára. A szavazatában mindig ki kell fejeződnie az O1G szellemiségének. És ez 2024 tavaszán már sokkal jobban megmutatkozott egy Magyar Péterre adott szavazatban, mint egy Gyurcsányra leadottban. A budapesti ellenzéki szavazók hirtelen felfedezték, hogy a Feri a Feri.
Nem jó hír ez a Tisza pártot üzemeltető tulajdonosi körnek sem. A Tisza-DK koalíció rontaná a Tiszához jelenleg kapcsolódó életérzést. A Tisza szavazók nem működőképes Budapestet akartak, hanem az "áradásukat" kifejező konfrontációsorozatot, amelynek során a a Fidesz minden más ellenzéke behódol nekik, a kizárólagos igazság birtokosainak. Bármilyen olyan politikai helyzet, amely stabilitást, működőképességet sugall egy kicsit Budapesten és életben tartja Karácsonyt számottevő politikusként, illetve Gyurcsányt tényezőként, elkedvetleníti a Tisza szavazókat, illetve megszünteti a párt azonnali politikai megváltást ígérő kommunikációjának vonzerejét. A Tisza párt és maga a megtestesülés sem egyezkedhet, mert a szavazói jelentős részének a gonosszal való paktálással lenne egyenértékű.
És végül a működésképtelen Budapest Karácsonyon kívül mindenkinek jó (már persze ha az ellenzék szokásos számítási módját alkalmazzuk, miszerint a normalitás és a rend maga a diktatúra). A Fidesz szavazók elégedetten állapíthatják meg azt a szomorú tényt, hogy rajtuk kívül mindenki más hülye. A Tisza szavazói tapicskolhatnak a káoszban, és üvöltözhetik egymásnak a szeánszokon, hogy minden kimaradt busz, gondozatlan park, elmaradó beruházás, ürítetlen szemetes, virág nélküli méhlegelő és kóbor utcai kaki, illetve felbukkanó hajléktalan az Orbán és az óellenzék hibája. Gyurcsány felmutathatja újra, hogy nélküle nincsen működőképes ellenzék Budapesten sem.
A kerületek majd elvegetálnak valahogy, Pikónak, Baranyinak, Niedermüllernek pont annyira lesz frappáns megoldása mindenre, mint eddig. A nyilvánosan sírva fakadó Karácsony Gergely lesz az egyetlen újdonság amire számíthatunk, ami neki elég is lesz a politikai túléléshez.
Azért persze megnéznénk egy Magyar Péter dominálta budapesti közgyűlési többséget, amelyben a Feriék is benne vannak, kiszavazó párbeszédesekkel, Vitézy és a Kutyák esetleges külső támogatásával. Biztos kedvesek lennének egymáshoz.
