A megállíthatatlan erőszak
Úgy látszik a XX. század világháborúi, a fasizmus, a nácizmus, a kommunizmus százötven milliónál is több emberáldozata, kegyetlenkedések, gyilkosságok Európától Ázsiáig, Ázsiától Amerikáig nem volt elég tapasztalat, hogy az erőszak kora véget érjen. A XXI. század emberisége ott folytatja, ahol a XX. század elitje abbahagyta. De ahhoz, hogy ez folytatódjon zavartalanul, ahhoz szükség van tömegekre, választói akaratra, akik közömbösségükkel, tájékozatlanságukkal vagy tudatosan támogatják a háborúkat, az emberiség ellenes cselekedeteket.
Nem véletlenül írta a múlt században Ortega y Gasset, hogy a civilizáció új uralkodó emberfajtát termelt ki Nyugaton: az átlagembert. Az átlag és a középszer lett a mindenség zsinórmértéke. ,,A mai európai közélet legfontosabb, - biztató vagy fenyegető?- jelensége a tömegek felnyomulása a teljes társadalmi hatalomig." Ezek az átlagemberek termelték ki Hitlert, Sztálint, nálunk a kunbélákat, a rákosikat, pétergáborokat és a kádárékat, Apró Antallal, Biszku Bélával együtt. Mind, mind az erőszak megtestesítői voltak. Szécsy János írja 1943-ban Az erőszak kora című könyvében, hogy
...az átlagember napjainkban nemcsak közepes tehetséget, vagy szürke egyéniséget jelent, hanem inkább pszichológiai magatartást: uralma nem a szellemi teljesítmény csökkenése, hanem a szellem teljes kiküszöbölésének vágya.
Most megint új erőszakos ideológiák fertőzik a világot, Európát és Magyarországot: a globalizmus, a neomarxizmus, a neoliberalizmus, a woke-izmus erőszaka. Terjed, mint a pestis, a spanyol nátha vagy a covid. A hatalom világuralmi mániákusai nemcsak a szellem teljes kiiktatására törekszenek, hanem morálisan is fel akarják számolni a társadalom tömegeinek megmaradt erkölcsét. Az aberráció, a beteges hajlam elfogadását tűzte ki zászlajára: a pedofíliát, a genderizmust, az LMBTQ minden formájának terjesztését. De itt nem állt meg a Nyugat, mert fellépett az európai kétezer éves keresztény civilizáció értékei ellen. Ehhez viszont szüksége van egy megfélemlített tömegre, szavazó bázisra, akik folyamatosan jóvá hagyják az emberiség értékeit őrző nemzeti kormányok elleni támadásokat, amelyek mögött legkevesebb százötven éve egy meghatározott pénzügyi háttérhatalom áll.
Igaz tehát az a következtetés, hogy a történelmi polgárság és az egyenjogú átlagember kereszteződéséből született kispolgár elöl jár mindenütt, ahol az ,,új világ" nevében pusztítani kell. Ilyenek voltak a bolsevisták, a nácik, a nyilasok, most meg megjelentek a normális polgári társadalom megdöntését akaró balos, szélsőséges szervezetek, mint a Black Lives Matter (csak a fekete életek számítanak) vagy az Antifa mozgalmak, melynek elméleti alapja neomarxizmus, és vissza akarják hozni a lenini, sztálini borzalmakat.
Napjainkban tehát megint egy új világ tömegpusztító víziója varázsolja el az embereket, amely közel áll egy harmadik világháború kirobbanásához, az emberiség pusztulásához. Hozzá kell tenni, hogy a világon-főleg nagy városokban-mindenhol létezik egy olyan számottevő lumpenréteg, amelyet nem érdekel a holnap, csak a mának él, kispénzekért, ígéretekkel meg lehet vásárolni és hajlandó a pusztítás mellett kiállni, s úgy gondolja, hogy pusztuljon minden, ami a gyökerekhez, a hagyományokhoz, a sok ezer éves értékekhez köti.
Sokszor az ember nem érti, hogy iskolázott, magasan kvalifikált emberek, politikusok, -például az Európai Unióban- miért nézik szenvtelenül, vagy miért járulnak aktívan hozzá Európa jóléti gazdaságának lerombolásához, kulturális vezető szerepének széthullásához, az európai fehér őslakosság kisemmizéséhez, háttérbe szorításához. Sőt, miért vesz részt tevékenyen az ukrán-orosz háború eszkalálásában? Valószínű nemcsak arról van szó, hogy megvásárolt, mázsára megvett politikusok kényszerhelyzetbe kerültek, de az is szerepet játszhatott, játszhat, hogy úgy gondolják, döntéseiknek nem lesz következménye, büntetlenséget élveznek, azaz szabadon lehetnek felelőtlenek. Ezt bizonyítja az európai parlamenti képviselők következmények nélküli korrupciója is.
A jelenlegi helyzet némileg hasonlít a második világháború előtti időszakra. Hitvallássá tették a gyűlölködést, az ellenségeskedést fajok, nemzetek, vallások ellen. Lásd a németek, szovjetek és a japánok politizálását az 1930-as évektől kezdve. Nem véletlenül fogalmazta meg Szécsy János Az erőszak kora című könyvében, hogy a gyűlölet hitvallása néhány évtized alatt proletarizálta a nyugati életet. Az átlagember minden megnyilatkozását áthatotta a gyűlölet, az ellenségeskedés ...Gyűlölködve dolgozott, tervezett és gyűlölködve szeretett...az ember érzelmeit nem a krisztusi lélek, hanem alantas és gonosz indulatok sugallták: ,,Felebarátom mindenki, aki ellenségem ellensége". Ez lett a huszadik századi ember szeretet törvénye. S jött a múlt században az emberiség történetének legpusztítóbb világháborúja, majd a hidegháború, amerikai-szovjet fegyverkezés, miközben pallósként ott lebegett mindannyiunk feje felett a III. világháború, az atomháború kirobbanása.
Mi folyik most a világban és a negyvenöt év szovjet megszállás, kommunista diktatúra után Magyarországon? Hozzátéve, hogy a szétszakított társadalmat az osztályharcos terror, a félelem, a leszámolás, az egymás elleni gyűlölet tartotta össze hazánkban. Eddig azt hittük, hogy ez csak a kommunisták privilégiuma. Lám, nem akar ebből kimaradni a formálódó új globalista világrend, amelyet nemcsak a világ liberálisai, zöldjei, ismeretlen magán-pénzügyi hatalmasságai támogatnak, hanem a különböző társadalmak öntudatlan tömegei, akik maguk is a vesztükbe rohannak. A világban, így az Egyesült Államokban a woke mozgalommal szét akarják verni a nemzeti önérzetet. Az európai neomarxisták, neoliberálisok hatalmuk megtartásáért feláldoznák az európai, keresztény civilizációt és háborúba masíroztatnának milliókat.
Magyarország egy külön történet. A negyvenöt év szovjet katonai megszállás, a Rákosi és Kádár kommunista diktatúrája, az 1956-os forradalom-és szabadságharc megtorlása mélyen bele ívódott a magyar társadalomba. Bár egy magyar kisebbség folytatná ott, amibe a Kádár rendszer, és a volt nomenklatúra hívei Gyurcsány Ferenccel együtt megbuktak, de a többség történelmi, nemzeti tudata, patriotizmusa sokkal erősebb mint gondolnánk, mert nem véletlenül több mint ezer éve a magyarság változatlanul meghatározó szerepet játszik a Kárpát-medencében.
A magyarok döntő többsége jelenleg nem akar a ,,hanyatló" balliberális Nyugathoz tartozni, hacsak az utolsó pillanatban ott is észhez nem térnek. A mi, haza ellen dolgozó ellenzékünk a hatalom megszerzéséért akár az USA-ban, vagy az Európai Unióban hazugságaival Magyarországot járatja le. Módszereihez tartoznak az erőszak, a gyűlölet keltés egymás ellen, a valós helyzet elferdítése, a színtiszta hazaárulás. Erre büszkék is, fennen hangoztatják magyarellenességüket. Az új messiás az ország tönkretételéért új eszközöket vetett be: balliberálisként nemzetinek állítja be magát, miközben piros-fehér-zöldben parádéznak, Himnuszt énekelnek. Híveit átveri, hogy ő legnagyobb magyar (péter). A Hősök terén szent királyaink, hadvezéreink előtt mond beszédet, őket idézi s mindazt, ami ma van, akik ma vannak, pocskondiázza. A magyar nyelv csodálatosan fejezi ki, hogy szülőföld, s e szó világosan jelzi gyermeki szeretetünket, melyet aziránt érzünk, kinek fizikai létünket, otthonérzésünket köszönhetjük. Az ő szájából még soha sem hangzott el, hogy szülőföld. Viszont üveggyöngyökért az Európai Néppártban, az Európai Unióban eladná Magyarország szuverenitását, kulturális identitását és elvesztegetné a magyar érdekeket. Bár a nők védelméért, a gyermekvédelemért szólal meg, míg tetteivel a nőket megalázza, megfélemlíti, mélyen megveti, saját gyermekeit otthagyja. Ez mondhatni barbár magatartás, semmi köze sincs a kereszténységhez, egy becsületes magyar ember magatartásához.
S végül visszatérnék a cikkem elejéhez, amely számos morális kérdést vett fel. Politikusként szabad-e hazudni, hamis ígéreteket tenni, félrevezeti embertársainkat? Ez a kérdés eléggé konzervatívnak, maradinak tűnik, de mégis helyénvaló. Azok az emberek, akiket megvezetnek, joggal gondolják, hogy támogatásukért valami jár. Nem tudják még, – vagy elfelejtették? – nem tudom, de az előző balliberális kormányzások mindig a becsapásokon alapultak. A felelőtlenség, a büntetlenség, a meggazdagodás a hazug politikusé, a hiszékenyeknek marad a csalódottság, az átverés fájdalma, a nyomorúság. Például nem szabad elfelejteni az átvert svájci frankhitelesek százezreit, akik közül többen elvesztették minden vagyonukat.
Csak mondom: Ne engedjünk a közhely, a közönségesség, az erőszak csábításának, a balliberalisták szirén hangjainak. Őrizzük meg szuverenitásunkat, szabad gondolkodásunkat, választási képességeinket, mérlegelési képességünket, önállóságunkat. Ha ezt nem értjük meg, elragadnak érzelmeink a döntéseinknél, akkor saját magunkat okulhatjuk a következményekért.
Vezető kép: Az 1791. május 3-i alkotmány (festmény), Jan Matejko lengyel festő műve
