Az agyhalottak kora
Valljuk be, néhány évtizede, vagy akár csak néhány éve nem gondoltuk volna, hogy lábon ki lehet hordani undorítóbbnál undorítóbb leleplezéseket és erkölcsi megsemmisüléseket a politikában. Az már egy nagyon furcsa jel volt, amikor Karácsony Gergely híres zuglói hangfelvétele úgy állta ki a próbát, hogy a gyávaság, sunyiság és becstelenség főpolgármesteri tisztséget ért 2019-ben, sőt, az "elásás" csupán poénként maradt meg az évek során az emlékezetben. Azóta csak úgy záporoznak az egymásról készült hangfelvételek, és jegyezzük meg, ezek az aljasságok elsősorban a baloldalhoz köthetőek, akik egymást hallgatják le, veszik fel és mószerolják be. Az erkölcsi szint és a vállalhatatlanság határa elképesztően csökken, következmények nincsenek, pedig egy normális közegben el kellene bujdosni az ilyen esetek nyilvánosságra kerülését követően. Manapság pedig dicséret is jár a hasonló leleplezések után.
Az erkölcsi nullák korát éljük, akik eleinte csak félve merészkedtek a fényre, hiszen tisztában voltak vele, hogy az alapvető normákat nem tudják betartani, valami egészen mást, valami deformáltat képviselnek, ami a többség számára gyomorforgató. Azonban a deviancia olyan mértékben hódított teret a világban, hogy szinte megbénultunk. Azt látjuk, hogy a kisszerű, kicsinyes, gyáva és aljas emberek bátran maguk köré gyűjtik hasonszőrű társaikat, akik bosszúvággyal és engesztelhetetlen dühvel viseltetnek a normalitás ellen, hiszen tudják, önnön nyomorultságukat sosem tudják levetkőzni, a becsület és tisztesség csak feldühíti őket.
Először még világbotrány volt egy-egy ilyen személy, vagy formáció színre lépése, azonban a woke térhódításával, a gyenge és jellemtelen emberek egyre bátrabb térhódításával már szinte meg sem rebben a szemünk, amikor viccpártok, kalózpártok komoly mennyiségű szavazatot kapnak. Olyan ez, mint a Rowan Atkinson által fémjelzett, igazi angol, abszurd humorral átitatott Fekete Vipera sorozat egyik epizódja, amikor a politikai jelöltek azon versenyeznek, hogy ki debilebb és kinek van több a rovásán, ki a legkorruptabb, valamint ki törődik a legkevésbé a választóival, mert az fog nyerni. Ma már ez valósággá vált, amikor csak kapkodjuk a fejünket, hogy egyes politikusok leleplező bizonyítékok után nagyokat mosolyognak és mennek tovább, mintha mi sem történt volna. Következmény nincs, az örvény pedig egyre mélyebbre rántja le a társadalmakat.
Amikor egy politikus dehonesztáló jelzőket használ a saját követőire, nyíltan lenézi, büdösnek, nyugdíjaskommandónak nevezi őket, mint Magyar Péter, akkor a minimum az, hogy az ember elbújik valahova és befejezi a pályafutását. De ehhez az is kell, hogy a követők egyből harsányan fellépjenek és kikérjék maguknak, hogy hülyének nézik őket.Ám sem a fentiek, sem az új gyerekek vásárlásának üzenete sem üti meg az ingerküszöböt és ahogy látható, a saját EP-képviselőinek az agyhalottnak nevezése is csak egy szolid novemberi tréfává silányul. Jó kérdés, hogy azok az emberek, akiket nyíltan lekreténeznek, Soros-ügynöknek neveznek, mint a Tisza Párt EP-képviselői, hogyan állnak majd ki Brüsszelben a kamerák elé, hogyan végzik majd a munkájukat úgy, hogy teljesen hülyének, agyhalottnak nevezi őket a főnökük, akik csak bábuként szolgálnak, mert éppen nem voltak jobb emberek kéznél.
Ez a jelenség azonban nem most jött, hiszen olyan világtendenciáról beszélünk, amelyet sajnos már egyre kevesebbszer tör meg a normalitás, pedig már az borzasztó lenne, ha ilyen deformált emberek és csoportok időnként hatalomhoz jutnának. Sajnos az emberiség történelme sok ilyen példával szolgált, de világjelenségnek mégsem nevezhettük. Ám valljuk be, lassan kevesebb a normális vezető a híres európai demokráciákban is, mint a félőrült, önfeladó és korrupt senkiházi. A tudatlanság és félműveltség divattá vált, a kereszténység ciki, az ezoterikus baromságok azonban hódítanak. Ne is csodálkozzunk hát, hogy az agyhalottak egyre bátrabbak és a nagy semmiért megindított hadjáratuk egész jól halad. A józan ész, a racionalitás, a bátorság és a becsület pedig egyre ritkábban követendő példa, sokkal egyszerűbb a sötétben bujkáló deviánsoknak azonosulni a hozzájuk hasonló félhülyékkel. Similis simili gaudet, azaz hasonló a hasonlónak örül. De hogy ezek az emberek mondhassák azt, hogy megújulást hoznak, hogy szép új világot építenek? Egy Pedro Sanchez, egy Olaf Scholz, egy Emmanuel Macron, vagy Keir Starmer lenne a megoldás a világ bajaira, vagy a zsebmessiás hazánkban? Évtizedekkel ezelőtt ezek az emberek még táskahordók sem lehettek volna egy közepes politikus mellett, most pedig ők döntenek a kontinensünk sorsáról, megválasztják őket, nem is beszélve a szellemekkel és zombikkal suttogó Joe Bidenről, vagy a woke-ot népszerűsítő, ám szerencsére nagyot bukó, vinnyogva kacarászó, semmihez sem értő Kamala Harrisről a tengerentúlról.
Kérdés, hogy van-e esély az agyhalottakkal szemben, van-e esély a normalitást visszahelyezni vezérfonálként az életünkbe? Harc és erőfeszítések nélkül nem fog menni, ez világos, hiszen semmit sem adnak ingyen, a kényelem pedig mindig zsákutcába visz. A józan ész azonban bátorsággal és kitartással párosulva nem ismerhet legyőzőt, akkor pedig többek között a semmihez sem értő Magyar Péter és szektája ismét oda kerül, ahova való, a szemétdombra, a követői közül pedig talán sokan kijózanodva maguk sem értik majd, miért nem merték bevallani maguknak, hogy micsoda tévúton jártak.
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PS
