Pesti Srácok

Mogyorónyi aggyal a mogyoróbokor ellen

Mogyorónyi aggyal a mogyoróbokor ellen

Nekünk is megvan a magunk csodafegyvere. Tagadhatatlan, hogy az agyhalott állapot a legjobb út a totális győzelemhez, már amennyiben arról a német hagyományoknak megfelelően gondolkozunk. Úgy összeurópai jelleggel. Putyin eléggé konkrétan elmagyarázta, milyen fokok vannak azon a bizonyos eszkalációs létrán, amin úgy mászunk felfelé, hogy az ütéseket az ukránok kapják. Erre úgy teszünk, mint akik szellemi fogyatékosok, és újabb lépéseket teszünk felfelé.

Az ukrán félnek gyaníthatóan voltak még elképzelései a Déli Gépgyárral, amit az oroszok Juzsmasnak, az ukránok Pivdennij hívtak, amíg rá nem dobták a mogyoróbokrot, amit meg mindenki Oresnyiknek nevez, és egy hiperszonikus ballisztikus rakéta. A katonai vállalat korábban pl. rakétákat gyártott, ami kifejezetten hasznos tevékenység egy háborúban. Most hatalmas bombatölcsérek találhatók az ukrán gépipar büszkeségének a helyén, és ezt nem másnak köszönhetik, mint annak a zseniális ötletnek, hogy milyen jópofa dolog volna amerikai, francia és brit rakétákkal támadni az orosz hátországot.

Zárójel. Természetesen ehhez minden joguk megvan. Elég hülyén venné ki magát az a szabály, mely szerint az oroszok mindent lőhetnek Ukrajnában, az ukránok meg csak a saját területüket támadhatják. Szóval igen, joguk van visszalőni, de az volt a kérdés, hogy van-e értelme, nyernek-e vele annyit, amiért megéri kockáztatni. Az eredményjelző tábla szerint pont annyi értelme volt, mint a kurszki betörésnek: akkor jó ötletnek tűnt.

Volt gépgyár, nincs gépgyár. Volt rakéta, nincs rakéta. Nem baj, majd jönnek a modern nyugati fegyverek – ha lenne nyugati gyártás. De az sincs, mert ott meg az űtődöttek nem fejtették meg az összefüggést az ipar állapota és a fegyverek száma között. Még mindig határozatokat hozunk arról mit szeretnénk, mik a vágyaink és mit tartunk erkölcsösnek. Gyártás meg nincs.

PestiSracok facebook image

Szóval nem, marhára nem volt jó ötlet (ukrán szempontból) átlépni egy vörös vonalat, mert az oroszok képesek voltak rá megfelelő és arányos választ adni. Ahogy nem volt jó ötlet akkor megtámadni a kurszki területet, amikor a háttérben éppen arról tárgyaltak, hogy az oroszok ne lőjék szét az ukrán energetikai szektort. Az ukránok támadtak, az oroszok meg szétlőtték azt.

És Európai meg Amerikai mit tanult a történtekből? Hogy nincsenek vörös vonalak, mert az oroszok nem dobták le az atomot. Igaz, keserves lesz áttelelni Ukrajnában, meg azok a fegyverek is jól jöttek volna Donbászban, ami Dnyipróban gyártottak volna, de hát így alakult. Akkor keressük meg a következő vörös vonalat, hogy az ukránoknak még szarabb legyen! És semmit nem fogtak fel az egészből a nyugati zsenik a kis mogyorónyi agyukkal. Ők sikert látnak ott, ami ukránoknak tragédia.

Nem eszkalálni kellene, hanem deeszkalálni, amennyiben szeretnénk, ha valami megmaradna Ukrajnából. Én nem ragaszkodom hozzá, de állítólag ez a legfontosabb nyugati cél mostanában. Csak akkor miért viselkednek Putyin hasznos idiótáiként?

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.