Tényleg bűn a távozás gondolata?
Donald Tusk és a magyarországi eltartott kisujjak álláspontjával szemben egyáltalán nem az. Az Európai Unió ugyanis nem egy nemes eszme, pláne nem a hazánk, és mi nem fejben bűnözünk, amikor elmerengünk a közös jövőn. Ténymegállapítás: az EU a minket körbevevő pillanatnyi, egyelőre optimális valóság, amit igyekeznünk illene minél kényelmesebbre berendezni, pl. az egymással való ordítozás helyett. De mindenképpen átmeneti állapot, nem örök és megbonthatatlan szövetség.
Orbán megint elsütötte, hogy várjuk a jobb ajánlatot az USA-tól. Elmondása szerint mindig ezt válaszolja a másik Donald, a Trump kérdésére, amikor arról érdeklődött, mikor hagyjuk ott a szakadékba rohanó Európai Uniót. Ezen az anekdotázáson pedig azonnal, reflexszerűen mindenki felháborodott, aki a politikai piacon a felháborodást árulja, mondván, még a felvetés is elfogadhatatlan, továbbá nem megengedhető. Annak ellenére állt fel a hápogókórus, hogy Orbán azzal folytatta, a távozás jelenleg egyáltalán nem szolgálná Magyarország érdekeit. Nincs miért megijedni tehát.
Elméleti síkon is nehezen képzelhető el, hogy összeállítható egy olyan amerikai ajánlat, amiért érdemes lenne beadni a válókeresetet Brüsszelben, de semmit ne zárjunk ki. Elég csak a 444 tegnapi cikkét olvasni, amiből süt a megdöbbenés, amiért Magyarország atomenergetikai együttműködésről tárgyal az USA-val, aminek része az is, hogy a Paks 2 miatt nem cseszegetnek minket, viszont a jövőben együttműködünk a kis moduláris reaktorok itthoni építésében. Nem üvöltöztek, nem utasítgattak, nem fenyegettek, hanem Magyar Levente Washingtonba látogatva konstruktív párbeszédet folytatott Andrew Peekel, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács Európáért és Oroszországért felelős főigazgatójával. Mennyivel kényelmesebb és előremutatóbb ez, mint az állandó óbégatás és hazudozás, ami itt, a mi kontinensünkön felváltotta a diplomáciai munkát.
Zárójel. A moduláris reaktorok teljesen más szabványok szerint működnek, mint a nagyobbak, ezért nem kell amerikai technológiára váltani; ez teljesen új sztori. Paksnál logikus volt maradni az orosznál, az SMR-eknél nyílt a technológiai és gazdasági verseny. Az amerikaiak meg ajánlatot tettek.
A távozás az EU-ból nem csak a fentiek miatt végiggondolható és végiggondolandó opció a jövőre. Hanem azért is, mert nem árt időről időre mérlegre tenni a tagságunkat. Akik bele vannak szeretve az Európai Unióba, azoknak sem árt néhány érvvel felvértezni magukat, ahhoz meg kiválóan hozzá lehet jutni egy olyan gondolatkísérlet végén, hogy mi lenne, ha kilépnénk.
Aki meg a kilépés gondolatára is csak ordítozni, fenyegetni, esetleg eltartott kisujjal és bevérzett szemmel siránkozni képes, az magáról állít ki meglehetősen lesújtó bizonyítványt. Meg úgy általában éve az Európai Unióról, mert ez a hozzáállás miatt rohanhat fék nélkül az EU szakadékba a Bizottság és az EP idiótának vezényletével. Az eltartott kisujjak és a hápogókórus tagjai hagyják őket tombolni – a kritika, az ellenvetés, az alternatívák felvetése tilos.
A gazdasági unió egy tök jó ötlet volt. Kár, hogy éppen ezt a részét vágják tönkre, miközben a politikai unió eleve egy kilátástalan fantazmagória volt. Nem miattunk, a göndör görögöt sem tartja össze semmi közös érték és kölcsönös szeretet a szubszaharai svédekkel. És majd ha az elsőből, a gazdasági együttműködésből nem marad semmi, a második pedig, az Egyesült Európai Szovjetek totális lesz, akkor bejelenthetjük, hogy „na császtok, mi léptünk!” Addig meg várjuk az egyre jobb és jobb ajánlatokat az USA-tól is, elvégre ma is csak a józan számítások szólnak az EU mellett, nem az örök fogadalom.
