Pesti Srácok

Az ellenzéki csomagnak a pride is kötelező része

Az ellenzéki csomagnak a pride is kötelező része
Fotó: Hatlaczki Balazs

Az a baj a totalitárius ideológiákkal, hogy a képviselői végül 60 fokos aszfalton kényszerülnek vonulni. Tulajdonképpen sajnálom őket.

Kezdjük a kötelező körrel, nehogy félreértsük egymást! E sorok szerzőjét alapesetben teljesen hidegen hagyja a pride. Sőt, olyan kompromisszumos megoldást is elfogadna, hogy az LMBTQ-lobbi kitakarodik a filmekből és a sporteseményekről, cserébe minden hétvégén megkapják az amúgy is lezárt pesti rakpartot. Szóval sem a tiltása, sem a fővárosi rendezvénybe csomagolt megtartása nem hozott lázba; ha nem lettem volna szolgálatban, akkor valami vízparton, kikapcsolt telefonnal lehozom a szombatot. De kénytelen voltam követni az eseményeket. 

Mindenki mindenféle trükköt és titkos szándékot látott bele a gyülekezési jog gyermekvédelmi szűkítésébe. Okos politológusok szerint egyrészt Magyar Péter volt a célpont, másrészt Magyar Péter volt a célpont, mert így hitvallásra kényszerült volna, hogy akkor menetel az aszfalton vagy sem. Ha volt is ilyen mesterterv, az ugyanolyan repülőrajtot vett, mint a pride tiltása, vagyis nem jött be. De tulajdonképpen lényegtelen, mert mint kiderült, egy pride kötelező ellenzéki talajgyakorlat lett, aki utálja a kormányt, az kint volt. 

A magamfajta önálló felnőtt embertől idegen ez a csomag-gondolkodás. Azért, mert valaki szerint O egy gé, attól miért kell elfogadnia a teljes csomagot? Miért nem válogat belőle, mint a vallásokból? Pl. tetszik neki a keresztényi szeretet, de hisz a lélekvándorlásban, és amúgy ateista, aki gnosztikusnak nevezi magát, mert az olyan okos szó. Nos, a vallás az pont nem menü, az készen van, aki katolikus, az sem a lélekvándorlásban, sem az eleve elrendelésben, sem a pénzben nem hisz. Cserébe a politikákból szemezgethet.

Olyanra gondolok, hogy a delikvensnek mondjuk tetszik a többkulcsos adó gondolata, de nem érzi helyesnek, ha női ruhába öltözött perverzek táncikálnak gyerekeknek. Vagy szívesen megtámadná Oroszországot Ukrajna miatt, de szereti a Magyarországon gyártott kínai autókat. Ettől még ugyanúgy elkötelezett kormányellenes maradna.

Nem kell mindent kipipálni, amit az ellenzékiség kínál! Nem kell mindenben hinni, amit a progresszió képvisel!

Ahogy én nem rajongom a Balaton partján, a kivágott nádasok helyére épített betonkockákat, úgy egy ellenzékinek sem kell kötelezően antiszemitának lenni és gázai népirtásokról hadoválni a terroristákat lájkolni – hogy egy másik aktuális példát hozzak. És úgy is lehet gyűlölni Orbánt, hogy közben nem vonul a forró aszfalton. Sokkal kényelmesebb, ha nem birka az ember. 

De nem vagyok ellendrukker, akinek a teljes csomag kell, az vigye! Pláne azért, mert kellemesen szellős volt a város többi része a pride alatt. Soha ilyen gyorsan nem végeztem a bevásárlással. 

 

Ajánljuk még

Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen

‎Polbeat 2025 június 11.
A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ, Stefka István és Huth Gergely pedig ezeket a témákat feszegeti majd a Polbeat következő, június 12-i, csütörtöki nyilvános felvételén, melyre ezúttal is az R56 Gasztrosörözőben kerítünk sort. Természetesen nem némi, hanem sok aktualitással fűszerezve, mert a szabadságharcosok és hazaárulók vetélkedése - sajnálatosan - örök!