A tiszások halk segélykiáltásai
Fotó: Bodnár Boglárka
A Való Tiszavilágban tényleg a lét a tét. Itt tényleg csak egy maradhat a végén, a különbség csak annyi, hogy az elején, és egész végig csak egy ember volt: Magyar Péter. Bár a tiszások egy része láthatóan megtisztelve érzi magát, hogy eldobható eszköze lehet egy elvált férfi kapuzárási pánikjával vívott harcának, de az éhesebbek kevésbé lelkesek attól, hogy egy személyes SZOT-üdülőt csinált a pártból. Így a csalódott fideszesek helyett a csalódott tiszások lesznek a választást eldöntő csoport, de addig még van hét hónap. És addig a Magyar Péter károsultak mentálhigiénés ellátását meg kell szervezni. Kezdjük is el!
Ha valakiről közismert, hogy bántalmazó mintákat követ társas kapcsolataiban, akkor érdemes odafigyelni környezetének halk segélykiáltásaira. Magyar Péter közismerten, rendőrségi jegyzőkönyvestül ilyen ember, aki egy igazságügyi minisztert is olyan érzelmi hullámvasútra tudott ültetni, hogy az sokáig képtelen volt kitörni. Most az új közösségéből hallunk halk, talán tudatalatti segélykiáltásokat. Ezúttal jó lenne idejében felismerni ezeket.
Az első segélykérő Tarr Zoltán volt. Tavaly ősszel Magyar Péter agyhalottnak és Soros-ügynöknek nevezte a párttársait, mert az egyikük engedély nélkül nyilatkozott egy sajtóterméknek. A reggeli órákban nyilvánosságra kerülő hangfelvételre a mobilfüggő Magyar Péter csak délután reagált. Nem cáfolta, hogy ilyesmit mondott volna harcostársairól, csupán egy hosszas posztban dicsérte a pártját, (amit "Ő" összerakott), akik nagyon értékes emberekből állnak és már akkor legalább 120 százalékkal vezették a felméréseket.
Az addig csendben lapító tiszás képviselők szállingózva reagáltak valamiféle pozitív, megerősítő üzenetet Magyar Péter posztjára, de Tarr Zoltán sztoikus kommentárja már akkor húsbavágó volt. Az alelnök csak annyi írt: a csapat jó. A hangsúly a csapaton van, amibe Magyar "Onemanshow" Péter fogalmilag nem fér bele. Ezt üzente meg akkor Tarr Zoltán.
Az etyeki fórumon, ahol a gazdaságpolitikai Magyar Péter mellett ülve (Dálnoki Áron, aki feleségének, az ország második leggazdagabb nőjének az árnyékából lépett a közéletbe - a szerk.) aztán ismét életjelet adott magáról. Itt ugyanis elmondta, hogy amit a Tisza tervez, nevezetesen a brutális adóemelés, az a biztos bukás receptje. Még azt is elmondta, hogy nem kellene erről beszélnie, mert annak bukás lesz a vége. Aztán csak elkezdte mondani. Mi ez, ha nem egy segélykiáltás?
Aztán ott van Farkas Dezső, aki rendkívül diplomatikusan fogalmazta meg azt, hogy borzasztó szellemi nihil uralkodik a Tiszában, mert minden a megváltó úr kezén fut át, nincs szakértői munka a pártban. Amikor meg van, annak annyi az eredménye, mint amit az etyeki fórumon is hallottunk.
Végül ne felejtsük el (bár már rég megtettük) Ordas Esztert se, aki - és ez számomra is megdöbbentő - a Tisza fővárosi frakcióvezetője volt. Ordas azzal vonult vissza, hogy a Tóni miatt, és nem a Tóniért hagy fel a tiszáskodással. Majd mikor már biztos távolságba vitte a Facebook-fiókját a volt főnökétől, már arról posztol, hogy mindenki hibázik, de ezért nem kell megalázni. Esetleg Önök ismernek olyan szereplőt a magyar közéletbe, aki megalázná azt, aki hibázik? Szerencse, hogy az övcsat nem került elő. Még.
Lehet, hogy az Tarr Zoltánnak van fenntartva. És talán éppen Randai Márk lesz az ítéletvégrehajtó. De ez egy másik eszmefuttatásra tartozik, úgyhogy ezt az eszmefuttatást bezárom, mint az újbudai Tisza szigeteket.
Ha őket- mármint az újbudai (volt) Tisza szigeteseket- kérdeznénk, biztosan tudnának olyan főnököt mondani, mint amilyenről Ordas Eszter beszélt. Nekik például egyszerre lett elegük, hogy pártépítés címen 80 napig üdültetik a főnököt, aki utána velük üvöltözik, hogy miért nincs még pártszervezet.
Márpedig ha tényleg vezet a 106-ból 412 egyéni körzetben a Tisza, akkor nem ártana inkább jelölteket behozni, mint elüldözni a már meglévő aktivistákat. Erre szerencsére már megvan a módszer: Petiék piacra dobták a politikus Tindert, ahol Ilike hiányában húzogathatja jobbra és többnyire balra a megfelelő social creditet szerző elvtársakat Magyar. Nagy innovátorok a tiszások, a kommunista Kínában ez a rendszer kiválóan működik a pártkáderek kiválasztására. Mekkora ötlet lenne ezt az egész társadalomra bevezetni! Aki nem jó elvtárs, annak nem jár a CSOK, meg az adókedvezmény. Mondjuk a többieknek sem, de aki erre felhívja a figyelmet, azt nyilván a Tóni fizeti. Amúgy is, merazorbán jobb vót’?
Itt talán érdemes is megállni hiszen az imént felsorolt Magyar Péter károsultak az élő példák arra, hogy ennek az embernek nem kell ötleteket adni. Amikor már a saját pártod is inkább azt szeretné, hogy megbukj, ideje szögre akasztani. Az is egy eredmény, hogy Magyar Péter másfél év alatt elérte azt, amihez más politikusoknak évtizedek kellettek: hogy sajátjai akarják megbuktatni. Talán még nem késő azoknak sem, akik kicsit túl mélyre merültek a megváltó úr imádatában.
