Érzed? Érzed, hogy mennyire fáj Trianon?
Önmagában elképesztően gusztustalannak tartom a „te is érzed, hogy mennyire fáj Trianon” mémeket. Egy kollektív transzgenerációs traumából értéksemlegesen vizsgálva is alsópolcos humort kreálni talán nem a legszerencsésebb. Főleg úgy, hogy perpillanat tényleg marhára fáj Trianon, hála ugyanazoknak a nemzeteknek, akik magát a békeszerződést ránk oktrojálták, és most az LNG-t is.
Brüsszelben kitalálták, hogy jövő januártól nem lehet orosz LNG-t importálni, jövő szeptembertől pedig vezetékes gázt sem lehet venni Oroszországtól. Aki ebben a konstrukcióban megfagyna, az amerikai LNG-vel pótolhatja a szükséges fűtőanyagot.
Én nem vagyok földrajztudós vagy kartográfus, de szerény ismeretem szerint az Egyesült Államok egy Amerika nevű földrészen található, ami nem egyenlő az európai kontinenssel, ezt a felvetést pedig egy Atlanti-óceán nevű víztömeg igyekszik nyomatékosítani. Ellenben a brüsszeli elit egy jelentős részével, nekem se tengerparti nyaralóm, se hajóm nincsen, de az általános ismeretek szerint a vízen való közlekedés legkézenfekvőbb módja a hajózás.
A megoldás tehát világos a brüsszeli kobakokban: Magyarország izzítsa a tankerhajóit, és vásároljon amerikai LNG-t, amelyet a tengerparti terminálokból aztán így vagy úgy eljuttat az ország más részeibe.
Marie Antoinette francia királynét parafrazálva, akiknek meg nem tudnak kenyeret venni, azok egyenek kalácsot!
Kedves nyugat-európai kútfők, mégis hogyan importáljunk a tengeri kikötőinkbe amerikai LNG-t, az ég szerelmére, ha éppen a ti elődjeiteknek köszönhetően nincsenek tengeri kikötőink? A trianoni békediktátum kimondott célja az volt, hogy a Magyar Királyság a jövőben ne legyen képes egy nagy közép-kelet-európai hatalom motorja lenni, ehhez meg kell fosztani az erőforrásaitól és a geopolitikai szempontból jelentős régióitól - például a tengeri kikötőktől. Jelentem, sikerült, éppen ezért örülnénk, hogy ha már kedves francia és brit barátaink ebbe a helyzetbe hoztak minket, legalább azt hagynák, hogy kezdjünk vele valamit.
Persze meg lehet oldani az LNG-t, de jó az nekünk?
Persze lehet vezetékeket építeni egy idegen országban, lehet kikötőket vásárolni, és ez szépen működik is. A kormány- nagyon helyesen- évekkel ezelőtt megtette ezt a trieszti kikötőépítéssel. Olaj terén pedig az Adria-vezetékre való rácsatlakozással.
Csak a megaláztatás évszázada után az emberben joggal merül fel a kérdés, hogy az olyan infrastrukturális beruházások felhasználhatóságát, amelyek működése nem kizárólag a mi kezünkben van, vajon mikor csavarja ki a kezünkből egy brüsszeli döntéshozó?
Ennél is fontosabb: miért kellett volna látszólag indokolatlan infrastrukturális beruházásokat végrehajtani egy idegen országban, ha már létező szállítási útvonalon egyébként is olcsóbb energiahordozót tudunk importálni?
A nyugat-európai hatalmaknak tehát most éppen az a problémájuk, hogy geopolitikailag el akartak lehetetleníteni egy országot, ami sikerült, és az most annak a kényszerpályának megfelelően cselekszik, amelyre egy évszázaddal ezelőtt ráállították. Kérem ezeket az aktuálisan jóembereket, hogy meséljenek még az úgynevezett igazságos békéről, aztán kezdjék meg elmagyarázni az ukránoknak, hogy tulajdonképpen jobban járnának a guyanai import kukoricával. Szóval most, hogy megpróbálunk tengerpart nélkül LNG-t importálni a tengeri kikötőinkbe, úgy igen. Nagyon is fáj Trianon. Akinek meg nem, annak ajánlom, hogy Trieszttől marékba hordja Budapestre az LNG-t.
