Mongol tempó

Azt mesélte, hogy a szlávok, pláne a ruszkik és a szerbek alapvetően kemény, kegyetlen arcok, de azokra már hatott a kereszténység: ismerik az irgalmat, értik a kompromisszum szó jelentését. Nem nagyon, de legalább egy picit. Ha nem is egészen vág egybe az ő emberségük a miénkkel, van esély a tárgyalásra. Az ukránokat – mondta nekem – más fából faragták. Náluk az a törvény, hogy vagy te erőszakolsz, vagy téged erőszakolnak. Vagy te rabolsz, vagy téged rabolnak ki.

Úr vagy szolga?

Ha szolga vagy, akkor az életed nem a tiéd. Fizeted a dézsmát, ha szemet vetnek a lányodra, akkor elviszik, vállalkozni pedig csak hűbéri esküvel lehet. A százalékot pedig mindenből le kell adnod, még a nyugdíjból is, hiszen egy földesúr területén élsz. Az emberi élet pedig értéktelen, csak akkor számítasz, ha az uradnak hasznos vagy. És nincs középút, nincs megúszás. Ölsz vagy ölnek – ezek voltak a békeidők, mert a leadben szereplő idősebb úrral még jóval a háború kitörése előtt beszélgettem.

Nem értettem, legyintettem. Ismerek pár kárpátaljai magyart, tudom, mennyire megutálták az elmúlt évtizedben az ukránokat. Pontosítok: a kijevi és lembergi ukránokat, mert akikkel együtt felnőttek, azokkal néhány sportszerű verekedésen túl semmilyen konfliktusuk nem volt. Aztán a Majdan tér után benácultak sajnos, és a 150 ezres magyar kisebbséget elkezdték ellenségként kezelni. Mintha az ő jelenlétük akadályozná a 40 milliós ukrán állam nemzeti ébredését és kulturális kibontakozását... Mindegy, mellékvágány.

Amikor minap egy visszataszító ábrázatú ukrán azt ugatta a kamerának, hogy 120 ezer TCK-s (a hadkiegészítőnek nevezett emberrabló) fog Magyarországra jönni, hogy az összes férfit becsomagolják, akkor világosodtam meg. Igen, ezek mongolok.

Ezek mongolok!

Igaza volt az öregnek! Ezek nemcsak elvárják, hogy te megdögölj a háborújukban, hanem tesznek is érte. Bizony, ha elfogy Ukrajnában a férfi, akkor nekiállnak a határokon átcsapni, hogy ott szedjék össze a következő turnus ágyútöltelékeit. Ahogy a mongolok arra kényszerítették az alföldi magyar parasztot, hogy a dunántúli magyar paraszt ellen meneteljen, különben ugyanúgy felkoncolják őt és családját, mint a teljes szomszéd falut, ahol vitatkoztak. Se a kegyelmet nem ismerik, sem a kompromisszum szó jelentését.

Ezek mongolok! Baszki, tényleg!

A fószer amúgy arról próbált meggyőzni (megismétlem, még jóval a háború kitörése előtt), hogy Ukrajnának nincs jövője. Ha nem az oroszok, akkor saját maguk pusztítják el az államukat, mert olyan lelkiségre építkeztek, ami középtávon sem működőképes. Igaza volt.

Ha megnézünk egy átlag azovost (azok nemcsak mongolok, hanem mongoloidok is), akinek az elképzeléseiből ukrán mainstream lett 2014 óta, akkor kb. olyan részletes és kifinomult világképet látunk, amit utoljára a mongol nagykánnál, Dzsingisznél. Azt szeretnék, hogy az egész ismert világ legyen Ukrajna. És ezért a nemes célért mi kezdjük el akár saját magunkat is megölni, természetesen az első sorokban menetelve. Hiszen mi értéktelenek vagyunk, arra születtünk, hogy őket szolgáljuk.

Simán elvárnák, hogy a magyarok, a szlovákok, a bárki menjen háborúba a magyarok, a szlovákok a bárki ellen az ő ügyük érdekében. A többiek meg fizessék őket. 120 ezer TCK-s mongolt is küldenek az ügy érdekében, mert azok tudnak érvelni – mondják már ők. Szolgálsz vagy halál!

Ezek tényleg mongolok!

Jó tanácsot nem adott az öreg, mert fel sem merült a beszélgetés során, hogy egyszer mi is összeakaszkodunk Ukrajnával. Marad nekünk a történelem. Építsünk kővárakat és legyünk résen: ha a 120 ezer TCK-s elkezd gyülekezni a határon, akkor verjünk oda! Mint a második államalapítónk és leszármazottai. 

Ja, amúgy vannak kőváraink és van haderőnk. Szóval nyugodtan próbálkozhatnak. Legfeljebb kiderül, állnak-e annyira jól, hogy 120 ezer TCK-st tudnak nélkülözni. Mert egy sem megy tér haza, a Kárpátok bénább oldalára, ha megpróbálkoznak. Ha nemcsak mongolok, hanem mongoloidok is.