Európával együtt megyünk a lecsóba
Amikor a miniszterelnökök a haza sorsát tartották a legfontosabbnak és nem tértek le a helyes útról, akkor a nemzet is jól járt. Andrássy Gyula, Bethlen István és Tisza István portréja.
Döntött a magyar választók többsége. A különlegessége, egyedisége Magyarországnak megszűnt. A fék, amely Európát lefelé, a szakadéktól megvédtek, az a fék, az az iránytű megszűnt létezni Orbán Viktor politikai vereségével.
Az Európai Unióban bár sok tagállam vezetője nem mert ellentmondani az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyen asszonynak, az uniós adminisztráció diktatórikus követeléseinek, de a mellékfolyósokon, négyszemközt vállon veregették a magyar miniszterelnököt, hogy jól csinálod, drukkolunk, igazad van, hogy nem engeded hazádba a migránsokat, az ukrán-orosz háború ellen lépsz fel, megakadályozod, hogy vétóddal euró ezer milliárdokat küldjenek a fegyverkezésre Ukrajnába és így tovább. Egyszóval az uniós tagállamok vezetői közül jó néhányan potyautasok voltak Orbán árnyékában.
Európával nem így kellett volna sorsközösségbe kerülnünk
Hiszen nekik is jól jött, ha jött az orosz olaj vagy fékezte az Oroszország elleni értelmetlen szankciókat. Igen, Orbán Viktor az európai normalitást képviselte, bot volt a bicikli küllők között, amely nem hagyta, hogy a bringa véglegesen elinduljon a lejtő felé. Szerették is, meg nem is. A tagállamoknak most már maguknak kell megvédeniük nemzeti érdekeiket, ami vagy sikerül, vagy nem. Mindenesetre Orbán nélkül nehezebb lesz az EU-nak. A magyar miniszterelnöknek volt szövetségese jócskán az unión belül és kívül is, mint az európai patrióták – ezt is ő alapította- és azok a nagyhatalmak (USA, Kína, Vatikán, több Ázsiai ország...) , akik a békében voltak érdekeltek, de a mély állam, a magán pénzhatalom, az Európai Egyesült Államok létrehozásának kierőszakolói legyűrték őt. Ez lesz az az európai massza, amely egybe akarja gyúrni a különböző kultúrákat, népeket egy központi vezérléssel , kizárva a nemzeti szuverenitást: ez győzedelmeskedett! Ebbe az utcába tévedt most Magyarország.
Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Miért mondom, hogy együtt megyünk Európával a levesbe, a lecsóba? -ahogy tetszik! –, mert a szemünk előtt zajlik, ahogyan a nyugati demokráciák feladják a több mint kétezer éves keresztény hagyományok, kultúra, civilizáció megőrzését, folytatását. Óhatatlanul helyébe lép az iszlám vallás, a muszlim kultúra, Allah mindenhatósága, a hitetlenség, a kilátástalanság, a nemtörődömség. Európa visszaszalad néhány ezer évet. Ezt sokan nem hiszik el, de ez nem vicc. A pénz hatalma helyett a még nagyobb pénzhatalma lesz a nyerő, miközben hanyatlik a nyugati kultúra, a művészet, mert már nincs mondanivalója polgárainak. Hol vannak az olyan nagy művészek, egyéniségek, mint Picasso, Fellini, Thomas Mann, Bartók Béla…, akik a helyes utat mutatták a világnak.
Európában a gazdasági fejlődés leállt, a kilábalást a háborúban, a fegyverkezésben látják, miközben hanyatlik a nyugati társadalom szerkezete is a sok millió migráns beengedésével. Most már nyugaton is látják, hogy a beözönlő különböző vallású, kultúrájú migráns tömeg nemhogy nem asszimilálható, de nem is integrálható. A Fidesz-KDNP választási vereségével eltűnik az Európai Unióból az a józan fék, az az iránytű Orbán Viktor személyével, ami még megmenthette volna Európát a háborútól, a migrációtól, a gendertől, az lmbtq-tól, a woke-tól, az aberrált világtól. Orbán Viktor, az államférfi több irányú, sikeres politizálásával feltette Magyarországot a világ térképére. Kétséges, hogy ott marad-e?
S a kis európai országok közül ez egyedül a magyar miniszterelnöknek sikerült.
Megbillent a józan politizálás serpenyője ezzel a választással, ami egész Európára, a nyugati civilizációra kihat.
A rossz javára billent, erősödött a serpenyő, a jó lefelé csúszott. Magyarország függetlensége került veszélybe a Tisza, Magyar Péter győzelmével, miután telefonon fognak Brüsszelből utasításokat adni a különböző feladatok végrehajtására. Marionett figurák fogják vezetni az országot. Megint hová fogunk jutni. A balliberális suttogó propaganda hetek óta azt próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy ezek, a Tisza párt, Magyar Péterék ugyanúgy jobboldali párt, mint a Fidesz, hiszen többségükben a NER kedvezményezettei közül kerültek ki. Ilyenformán ez igaz, de mégis ez fakenews, a legújabb hazugság. Le kell szögezni, hogy ez a Tisza virtigli globalista, keresztény- s magyar ellenes baloldali párt. Központi elvük elsősorban a saját zsebeik megtöltése és a külföldi érdekek kiszolgálása, ahol az igazi hangadók a progresszívek, a vad neomarxisták, neoliberálisok, teletűzdelve woke, lmbtq, gender hívekkel, akiknek egy része még a volt szocialista, szabad demokrata eszmeiség neveltjei voltak. Kisebb részben találhatók a pártban a falusi érdekek képviselői, elhintve néhány hiszékeny kereszténnyel. De szóhoz nem fognak jutni. Magyar közoktatás és kultúra újra prédájává fog válni a liberalizmusnak. Az új tiszás miniszter már meghirdette programját: kontroll helyett szabadságot az iskolában. Elindulhat tehát újra a szexuális szabadosság, a törvényileg engedélyezett könnyű drogozás, azaz megtörténik a minden megengedés érzékenyítése.
Egy szóval veszélybe kerül Magyarországon a gyermekvédelem, a nemzeti értékek, érdekek védelme. S ami a legfontosabb, veszélybe kerül ismét az alig megerősödő nemzeti identitásunk megtartása. Ami a Fidesz legnagyobb teljesítménye volt az elmúlt tizenhat évben, az identitásunk helyre tétele és a nemzetegyesítés. Eddig a ,,merjünk kicsik lenni”, kommunista meghatározás volt az alapvetés, az MSZP-SZDSZ gondolkodásában. Először ugyan Antall József,-negyven évnyi szovjet rabság után- az első szabadon választott miniszterelnök mondta ki, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni. Ezt a gyönyörű gondolatot Orbán Viktor teljesítette ki és váltotta valóra. Megvalósította a hazánktól erőszakkal elszakított magyar testvéreink kettős állampolgársága felvételének lehetőségét, támogatta szellemileg, anyagilag Erdély, Felvidék, Délvidék s Kárpátalja oktatási, kulturális felzárkózását Magyarországhoz, Európához. Magyarnak érezhette magát végre bárki, aki nemcsak magyar állampolgár volt, hanem magyar gyökerekkel rendelkezett. Hihetetlen teljesítmény volt ez, bekerült az Alaptörvénybe is. A magyar irodalomban, kultúrában, művészetben újra polgár jogot nyert a többi között Nyírő József, Wass Albert, Márai Sándor, Féja Géza, Szabó Dezső, majd az Egyesült Államokban világhírnévre szert tevő Korda Sándor, Zukor Adolf, William Fox (Fried Vilmos) -Hollywood megteremtői, s lehetett beszélni Zsigmond Vilmos Oscar díjas és Kovács László operatőrökről.
A magyar politikatörténetben a jelentőségükhöz méltón újra szerepelnek például Andrássy Gyula gróf, gróf Tisza István, Teleki Pál, Bethlen István, Varga Béla. A tudományban végre lehetett elismerően beszélni Teller Edéről, Szilárd Leóról, Szentgyörgyi Albertről, Neumann Jánosról, Gábor Dénesről. Helyükre kerültek a dolgok. A nemzeti szuverenitás gondolata, megőrzése evidens lett. Hogy ez az evidencia megint veszélybe került, abban most is nagy szerepe volt a magyar értelmiség egy része árulásának. Nem először a magyar történelemben. Ez a neomarxista, neoliberális, most már globalista értelmiség, amely tudja, hogy mit csinál – orránál fogva vezet tömegeket-, rendre nem szereti, ha a magyar nemzet időről-időre felemeli a fejét. A történelem eddig igazolta: fosztogatnak, gonoszkodnak, gyilkolásznak, börtönnel fenyegetnek. Megkaparintott hatalmuk idején Kun Béláék, Szamuely Tiborék, Rákosi Mátyásék, Kádár Jánosék, Horn Gyuláék, Gyurcsány Ferencék megpróbálták víz alá nyomni, a több mint ezer éves keresztény államisággal, európai kultúrkörrel rendelkező magyar nemzetet. Jól van ez így Barátaim?
