Pesti Srácok

Idén 250 éves az ország legrégebbi vállalkozása, amelyet még Mária Terézia alapított (VIDEÓ)

Idén 250 éves az ország legrégebbi vállalkozása, amelyet még Mária Terézia alapított (VIDEÓ)

Hazánk legrégebbi, jogfolytonosan működő vállalata a BÁV 1773-ban jött létre. A céget Első Magyar Királyi Zálogház néven Mária Terézia alapította. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállításában a BÁV történetén túl a hozzá fűződő színes világba kaphat bepillantást a látogató, megismerve a becsüsök feladatait, és hivatásuk szépségeit. A zálogházi, bizományi, aukciós és műkereskedelmi tevékenységen túl a tárlat egy személyesebb hangvételű vonulata, illetve egy önismeretei játék hozza közelebb a látogatót a műtárgyakhoz és a BÁV színes világához.

061.hu

Már az ókori görögök és rómaiak is éltek a hitelezés e módjával. Az első zálogkölcsönzéssel rendszeresen foglalkozó intézmények Kína Kr. u. 5. századi buddhista kolostorai voltak. A 15. században a ferences rend kezdeményezésére alapították meg az első zálogházat, amely a mons pietatis, a „kegyesség hegye” nevet kapta. Míg Európa nyugati részén rövid idő alatt elterjedtek az egyházi és állami fenntartású zálogházak, addig Közép- és Kelet- Európában csak lassan jelent meg az új intézmény. Bécsben 1707-ben nyílt meg Közép-Európa első zálogháza, a Dorotheum. Magyarországon szabályozás híján továbbra is szabadon működtek az uzsorások.

PestiSracok facebook image

A változás Mária Terézia uralkodása idején következett be: a királynő 1773-ban Magyarországon megalapította a Magyar Királyi Zálogházat, amely a mai BÁV jogelődje. Ez volt az első pénzügyletekkel foglalkozó állami intézmény az országban. Az intézmény a bevételek egy részét a szegények helyzetének javítására fordította. Kezdetben a Zálogházban adománygyűjtő perselyt is elhelyeztek. A Zálogházat 1787-ben II. József Budára költöztette. A pozsonyi intézmény fiókintézményként működött tovább. Tizenöt év múlva a Zálogház ismét székhelyet váltott: Pestre költözött. Ügyeit 1804-ig latinul, majd 1823-ig németül intézték, ezt követően áttértek a magyar nyelv használatára. A századforduló tájára már sokezres ügyfélköre volt a királyi zálogházaknak.

A két világháború közötti időszakban nagy mennyiségű műtárgy került a piacra, árverésre. Így kijelenthetjük, hogy a művészeti árverések története szorosan összekapcsolódik a műgyűjtés, műkereskedelem és a közgyűjtemények történetével. A világválság hatására a harmincas években hatalmas mennyiségű műtárgy cserélt gazdát. Számos múzeum gyarapodott értékes alkotásokkal, Csontváry Kosztka Tivadar Önarcképe is ekkor került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Az ékszerek kereskedelme is ez idő tájt került előtérbe. A zálogház egyfajta mecénási szerepben is feltűnt. A korabeli képzőművészet krémjének számos jeles alkotása itt talált műértő – és vásárló – közönségre.

1951-től Bizományi Áruház Vállalat – BÁV– néven tevékenykedett tovább a cég. A zálogüzletet szolgáltatás jellegű és szociális szempontokra figyelő kereskedelmi tevékenységként határozták meg. 1957-ben a műtárgykereskedelem nagy lendületet vett: a BÁV újraindította a művészi aukciókat. Az első árverést hatalmas érdeklődés övezte, még a Filmhíradó is közvetítette az eseményt. A BÁV logója az érték szimbóluma, a milói Vénusz lett.

A hatvanas évek elején már szakboltok is létesültek. A BÁV specializálódott. Nyíltak például kizárólag műszaki cikkeket, szőrméket, sportcikkeket vagy műtárgyakat forgalmazó egységei. A becsüsök munkáját egyre részletesebb és folyamatosan frissített irányárjegyzékek segítették. A bizományi- és a zálogüzletág katalógusaiban a műszaki cikkektől a gyémántig minden megtalálható volt. A divat, a kínálat, a fogyasztás hiteles kordokumentumai ezek a kiadványok.

Napjainkban az aranytárgyak, ékszerek, értékes órák és műtárgyak alkotják a zálogkölcsönök zömének fedezetét, de a szocializmusban jóval bővebb volt az elzálogosításra bocsátható tárgyak köre. A hatvanas évek végétől megindult a BÁV záloghálózatának visszaépítése. A bezárt fiókok újra kinyithattak. Népszerű zálogtárgyak voltak a ruhák, bőrkabátok és különösen az értékes szőrmebundák, illetve egyes műszaki cikkek. A zálogházat a társadalom minden rétege látogatta.

A Kádár-korszak hetvenes éveitől bővültek a BÁV szolgáltatásai is. Megnyílt a vállalat első ékszerboltja. Évről évre növekedett a lakberendezési cikkek iránti érdeklődés – mindenki a lakását csinosítgatta. A BÁV új szolgáltatásai között szerepelt a lakberendezési tanácsadás is. A vállalat lakberendezési részlegébe egyre több importáru érkezett. Kezdetben a „baráti” országokból, majd a „fejlődő tőkés országokból” (pl. India) kapott a BÁV rendszeresen árucikkeket. A stílbútorok, a régiségek kedvelői a BÁV műtárgyaukcióira jártak. A festmények iránt volt még nagyobb érdeklődés, illetve divatba jött a porcelánok gyűjtése is.

A BÁV a Konsumex-szel közösen 1964-ben, a korábbi üzletek összevonásával nyitotta meg az Operaház és a Balettintézet illusztris szomszédságában az Konsum-tourist üzletét. A konzumboltokban a porcelánok, műtárgyak mellett a márkás italok és cigaretták, a parfümök, Casio órák és a Barbie babák is csak itt voltak beszerezhetők.

A videót készítette: L. Szabó Fruzsina

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.