Amerikai érdekeket szolgálhat a kanadai szabadkereskedelmi egyezmény
Éppen csak félretették az USA-EU kereskedelmi egyezményt (TTIP), máris itt a következő: az Európai Bizottság 2016. július 5-én meglebegtette a tagállamok előtt az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) ratifikálást, amellyel kapcsolatban Németh Zsolt úgy fogalmazott, hogy „nem vállalható az aláírás elutasításának kockázata”. A dologgal csak egyetlen probléma van: mivel Kanada tagja az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi egyezménynek (NAFTA), és szinte minden amerikai vállalatnak van kirendeltsége az északi szomszédban, ezért nehéz azt feltételezni, hogy nem pont ugyanazokat a köröket futnánk.
Miközben az európai sajtó a TTIP kudarcának hírével nyugtat, felderengett egy új szabadkereskedelmi megállapodás, amely Kanada és az EU között jönne létre. Úgy tűnhet, a világ második legnagyobb, az európaiakhoz inkább hasonlító sztenderdekkel és gazdasági kibocsátással rendelkező országa lép az USA helyébe, valójában Európa ugyanúgy egy kvázi TTIP-t fog aláírni, ezzel mintegy kiskaput kínálva a kanadai leánnyal szinte kivétel nélkül rendelkező amerikai nagyvállalatoknak. Lázár János szerint a kettő nem összekeverendő, ami jó meglátás, hisz más betűkből áll, de mindenki számára nyilvánvaló, hogy a kanadai tojásból amerikai tyúk lesz.
Kanada eddig nem kifejezetten a kereskedelmi egyezmények nyertese
Az 1992. december 17-én aláírt, és 1994. január 1-jén életbe lépett NAFTA eredményeképpen hivatkozva nagyvállalataik az ipart első körben USA-ba, majd – az államokbeli versenytársaikhoz hasonlóan – Mexikóba költöztették, amelynek következtében 350 000 kanadai, és megszámlálhatatlanul sok amerikai vesztette el az állását. Az olcsó munkaerő persze csak a profitnak tett jót, a gyártott termékek minőségének a legkevésbé sem, Európa gazdaságának így végül nem a jóléti államuk költségeit tartalmazó kanadai termékekkel kell majd versenyeznie az egyezmény aláírása után, hanem a közép-amerikai bérmunkások filléres produktumaival.
Egy ilyen egyezmény az amerikai példákból kiindulva nem csak a dolgozóknak, hanem az államnak sem feltétlenül jó: például a vállalatok kormányokat perelhetnek a tengerentúlon, ha egy olyan rendelet lát napvilágot, ami veszélyezteti a bevételt, vagy bármi olyat tartalmaz, amely sérti az érdekeiket. Egy hatályos szabadkereskedelmi egyezmény megkötése után a nagyvállalatoknak lehetősége nyílik – a többi gazdasági szereplővel ellentétben –a perelni kívánt ország eljárásrendjének megkerülésére, választott bíróság előtt gyakorlatilag VIP utat kapnak a gyorsított jogi győzelem felé. A szabadkereskedelmi egyezmények eddigi tapasztalatai erre mutatnak, semmi nem garantálja azt, hogy a CETA-val és a TTIP-vel nem ez lenne a helyzet.
Az egyik leghíresebb példa erre egy 1996-os kanadai kormányrendelet kényszerű visszavonása és a visszavonás után megítélt gigantikus kártérítés kötelezettség. Egészségügyi adatokra hivatkozva a kanadai kormány betiltotta a MMT-t (Metil-ciklopenta-dienil-mangán-tricarbonil, amely a benzinhez adagolva helyettesíti a korábban használt ólomvegyületet, s ugyanolyan - a motor kopását akadályozó - hatást fejt ki.) importálását. Az adalékot importáló Ethyl Corporationnek ez nagyon nem tetszett és profitkiesésre hivatkozva 201 millióra perelte a kanadai államot. A pereskedés vége az lett, hogy Kanada visszavonta a tiltást, elismerte, hogy nem jelent egészségügyi kockázatot az adalék, és kártérítésként 13 millió dollárt fizetett az amerikai vállalatnak.
A NAFTA-ra hivatkozva összesen 37 alkalommal perelték nagyvállalatok a kanadai államot, ezzel pedig a legtöbbet perelt állam kitüntető címét érdemelte ki.
Lázár János a szeptember 29-i kormányinfón elmondta, öt éve zajlik a vita a Kanadai-Európai Kereskedelmi Egyezményről, így lett volna lehetőség kifejezni az aggályokat, de nem volt semmilyen komolyan vehető tiltakozás, amely ezeket jelezte volna. Ez egyébként nem meglepő, hiszen az elmúlt öt évben annyira hangos volt a TTIP körüli vita, hogy a CETA-nak lehetősége volt észrevétlenül beszivárogni a színfalak mögé, és megkezdeni a tárgyalásokat, ezzel mintegy kerülőutat biztosítva az amerikai nagyvállalatoknak.
CETA=TTIP=GMO?
Pedig a CETA-ban, a TTIP-hez hasonlóan közös célkitűzésként szerepel „a biotechnológiai termékekre vonatkozó szabályozás által a kereskedelemre gyakorolt negatív hatások minimalizálása.” Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi érdekeket az élelmiszerbiztonság, az egészségvédelem és a környezetvédelem elé helyezhetik. Magyarul a CETA támogatja a GMO nagymértékű elterjedését, annak ellenére, hogy nálunk például ennek tiltása az alkotmányban is szerepel. Egy esetleges aláírással ez már elve pereskedésre adhat majd okot. Annak ellenére, hogy a CETA az NAFTA során megismert jogi eljárásokkal ellentétben a vitarendezés finomított változatát, egy úgynevezett befektetési bírósági rendszert (ICS) alkalmazna, még ez is rengeteg veszélyt rejt az állam szuverenitása számára, mivel diszkriminatívan különleges jogokat ad a Kanadában bejegyezett cégeknek az európai uniós cégekkel szemben, amelyeknek nagy része amerikai. A helyzetet súlyosbítja, hogy az Európai Bizottság javasolja az Egyezmény ideiglenes hatályba léptetését, amely lehetővé tenné, hogy a cégek a magyar ratifikációt megelőzően bepereljék hazánkat egy vita esetén.
Fotó: flushthetpp.org
