“Nem Trump győzelmének örülök, hanem Clintonné bukásának” - vélemények az amerikai elnökválasztásról

Most még korai eldönteni, hogy a liberális hegemónián keletkezett-e egy nagy repedés, vagy egy újabb elitista lépett színre. Az egészen biztos, hogy a magyar-amerikai kapcsolatokban egy új fejezet kezdődik. Még egy tanulsága van a történetnek: mindannyiunknak felül kell kerekedni a statisztikák és a grafikonok igazságán, hiszen itt nem egy Fülöp-szigeteki önkormányzati választást, hanem az amerikai elnökválasztást mérték el brutálisan az arra illetékesek.

Amire tegnap celoztam: Amerikában kulturkampf volt. Pont ahogy azt mondtuk, bejött a dolog. Az elkövetkező napok fogják megmutatni mi volt a zsákban. Annak viszont lehet örülni, hogy az Underwoodok tündöklésének vége. Valószínűleg a "gyíkembersorosgyörgyös konteo" is léket kap. Trump vagy nagy elnök lesz vagy egy második Nixon. A megvalasztása "kulturális ellencsapás" és kihatása lesz keményen a kultúrára. Külön izgalmas lesz Hollywood! Érezni fogjuk a történéseket. Látványos lesz a kulturkampf újabb fejezete.

Mostanában valahogy kevésbé jönnek be Soros György tuti befektetései, valószínűleg nem jó a hangulat odaát. Trumpot egyelőre nem is ismerjük, de az a gyűlölet, ami felé árad, azért valahol biztató. Igazán jólesik látni elgurulni a gyógyszert a szólásszabadságért aggódó cenzoroknál, hallani a tőzsde bezuhanása miatt őszintén aggódó civil közgazdászokat, szembesülni a jövő kilátástalanságát magukon hordozó szabad, demokrata arcokkal. De a valósággal való kapcsolatot elvesztett és mindenkit pökhendin lehurrogó csapatban, valamint magyarországi fiókjaiban szerencsére értik a vereség okát, és ennek szellemében reagálnak. Önmagukban és a saját mindenkire ráerőltetett berendezkedésükben keresik a hibát, és eszükbe sem jutott parttalan dühöngésbe, elkeseredett fenyegetőzésbe, világvége jóslatok kibocsátásába kezdeni. És persze egy ilyen zakó után biztos hatni fognak a buta népre az általuk még hangosabban kiabált rasszista, idegengyűlölő, kisebbséggyűlölő, stb. vádak is, amelyek a választási sikerhez sajnos nem voltak elegendőek. Biztató, hogy a haladó liberálisok továbbra is mennyire frissen gondolkoznak.Az, hogy a hazai haladó sajtó végképp átváltott 60-as évek kommunista propaganda üzemmódba, és „az európai béke legfőbb őreiért” aggódik, az már jelzi, hogy fehér a hátuk a faltól. Hiába, a Béketábor mindig veszélyben van, éberség elvtársak!

Trump úr méltatása mellett ne feledkezzünk meg az est igazi fénypontjáról! Nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha Hillary ebből a keserű kudarcból is ugyanazokat a tanulságokat vonná, le, mint az előző, meg az előző, meg az ezeket megelőző keserű kudarcaiból. Az esély, a remény mindig él. A törekvés fontosabb, nemesebb, jellemformálóbb, mint a cél elérése! Rengeteg pozitív példa áll előtte, lám, a szerb vízilabdázókról se gondoltuk soha, hogy egyszer tényleg olimpiát nyernek. Bőven van még ideje és lehetősége, hiszen rengeteg néggyel osztható négyjegyű szám lesz, amikor a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak többsége ismét és ismét visszautasíthatja közeledését. Majd talán egyszer, Együtt 2072-76-80-ban eljön végre a pillanat! Mindenesetre nem szeretnék pók lenni a falon, amikor Hillary megjelenik idei eredményeivel az ő kis személyes Mr Teufelénél. Bizonyára közelebb kell majd mennie…

Mivel szeretem a teljesen felesleges és idióta sporthasonlatokat, ezért azt kell mondjam, olyan érzésem van, mint mikor a Liverpool az utolsó fordulóban elbukta a bajnokságot. Éjszaka, amíg követtem az eseményeket, végig a CNN-t néztem, ahol a műsorvezetők már régen felszívták a győzelmi kokaint és nem győztek másról beszélni, mint Clinton sikeréről. Erre reggel Trumpra ébredtem és másfél óráig úgy viselkedtem, mint Tim Burton Batman filmjében a békésen vonuló tömeg, miután Joker bekúrta a nevetőgázt. Összességében hidegen hagy az elnökválasztás, de a liberálisok citromba harapott arca megfizethetetlen.

A liberális és mindig nagyon PC amerikai és európai sajtóorgánumok, valamint az általuk hőn szeretett és támogatott liberális és PC politikusok teljesen kikészültek, hogy Trump lett az Amerikai Egyesült Államok új elnöke. Pedig az a rossz hírem, hogy éppen ők ültették Trumpot abba a székbe. Donald Trump előtt ők, a már eszetlen és egészségtelen liberalizmus és a betegesen erőltetett „polkorrektség” nyitották ki az ovális iroda ajtaját. Üzent a Brexit, most üzent Amerika is, hogy köszönik szépen, ők ebből már nem, vagy nem annyit kérnek, mint amennyit a torkukon le akarnak nyomni. Ébresztő Európa, ébresztő Európai Unió, mert legközelebb az unió választópolgárai üzennek. A világ és a politika hangosan, dübörögve változik, de a mainstream politikusok, az USA és az unió eddigi, mostani vezetői túl vakok és süketek voltak, hogy ezt észrevegyék, meghallják. Amerika tegnap egyértelműen és ordítva üzent: beintett a süket és vak, ráadásul romlott politikai elitjének, beintett a médiának, amely negyedik hatalmi ág képviselőinek túlnyomó többsége nyíltan Clintonné mellett kampányolt, és amely ezerrel nyomatta a PC-t, a liberalizmust, a dolgok megváltoztathatatlanságát és amely gyakorlatilag lehülyézett mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, ahogy az szerintük elvárható. Egyelőre senki nem tudja, hogy milyen elnök lesz Donald Trump, de egy biztos: Olyan elnöke régen nem volt az Amerikai Egyesült Államoknak, akinek megvan az esélye arra, hogy minden gazdasági, politikai érdekcsoporttól független legyen. Azt pedig ne felejtsük el, hogy Donald Trump irányításával új irányt vehetnek a magyar-amerikai kapcsolatok, a magyar ügy lekerülhet Washington napirendjéről.

Titkon reméltük, hogy így lesz, valójában senki nem gondolta komolyan, hogy van ennek reális alapja. Lehet, hogy Trump maga sem. Valójában egyébként nem Trump győzelme az, aminek lehet örülni, hanem Clinton bukásának, és ezt valószínűleg azok is így gondoják, akik tegnap az Egyesült Államokban vették a fáradtságot, hogy szavazzanak. Számomra az egyik legérdekesebb most a Facebookon az ismerősök kommentjeit olvasgatni, akik mivel mind “híres politológus-történész-elemzők”, most úgy érzik, hogy egy gonosz, elnyomó igazságtalan világban ébredtek fel, ahol holnap bezárják a CNN-t, lőni kezdenek a bevándorlókra és atomot szórnak Mexikóra. Persze minden negatív jóslat valószínűleg a lehető legtávolabb áll a valóságtól, Trumpot utálni maximum divatból lehet, hiszen egy olyan ember került a Fehér Házba, aki még soha nem szerepelt a politikában, így nem tudhatjuk, hogy mit várhatunk tőle. A legelegánsabb szerintem, ha most minden főállású hőbörgő beveszi a gyógyszerét, és ahelyett, hogy alternatív személyes névmásokon gondolkodik inkább figyel. Gyanítom, hogy hamarosan lesznek meglepetések.

Nem Trump győzelmének örülök, hanem Clintonné bukásának. Sosem felejthetjük el, hogy a volt külügyminiszter ránk szabadította az André Goodfriend nevű szélhámost, aki ma már bíróság előtt is bizonyított módon fals hírekre alapozva próbált kormányt buktatni, vett részt tüntetések szervezésében és a békétlenség szításában Magyarországon. Egy nagyhatalom képviselője így nem viselkedhet, Hillary Clinton végre oda került, ahova való, a politikai szemétdombra.