Pesti Srácok

"Jó volt látni sírni a liberálisokat" - Amerikai politikai nagyágyúk rombolták tovább a PC-t

"Jó volt látni sírni a liberálisokat" - Amerikai politikai nagyágyúk rombolták tovább a PC-t

Washingtonban éppen most zajlik az amerikai konzervatívok éves konferenciájára (CPAC), ami a Trump adminisztráció miatt idén a szokásosnál jóval nagyobb figyelmet kap, és a szokásosnál jóval különlegesebb is. A tegnapi nap különösen izgalmasra sikerült, ennek oka pedig főleg Steve Bannon, Reince Priebus és Kellyanne Conway, akik elmondták, hogy számukra minden nap egy küzdelem, leszögezték azt, hogy bizony dekonstruálni (magyarul: lerombolni) kell az elburjánzott adminisztrációjú államot, és szóba került, hogy milyen Doland Trumppal dolgozni.

Az Amerikai Konzervatív Unió (ACU) által a washingtoni a Gaylord National Resort & Convention Centerben szervezett CPAC tulajdonképpen a konzervatívok éves találkozója, ahol aktuálpolitikáról, a múltról és a jövőjéről beszélgetnek - az egész felfogható egy nagy jobbos fesztiválként is, ahol még a kormánytagok is embereknek tűnnek, mintha csak egy baráti társaságban ülnénk velük a kedvenc kocsmánkban, vagy Tusnádfürdőn. Az eseményen egyébként showman-ek és vállalkozók is jelen vannak, tehát közel sem szűkül a fellépők listája a politikai döntéshozókra. Idén volt egy kis kavar a felszólalók tekintetében, hiszen visszavonták Milo Yiannopoulos meghívását a nem rég héten kiszivárgott pedofília-mentegető-botránya miatt.

Steve Bannon és Reince Priebus futotta a legnagyobbat

Steve Bannon Reince Priebusszal, a Fehér Ház kabinetfőnökével együtt tartott panelbeszélgetést, amelyben a sajtóra és a Trump-kormányzattal ellenséges erőkre is célozva leszögezte:

PestiSracok facebook image

Bannon hozzátette, Donald Trump az az ember, aki összehozta a konzervatívokat, és az egész mozgalmat az tartja össze, hogy egy percig sem kételkedik senki abban, hogy győzni fognak és megvalósítják az elképzeléseiket. Erre reagálva Priebus hozzátette, Trump az az ember, aki megtalálta, hogy mire van szüksége az amerikai népnek, akiknek már elegük van a hagyományos értelemben vett politikusokból, az ügyek szürke intézőiből, és valaki olyat kerestek, aki kilóg a washingotni establishmentből.

Bannon felemlegette, hogy bár a kampány összeszedetlen és szakmaiatlan volt sok ponton, mégis milyen jó volt azon a bizonyos estén a liberálisokat sírni látni.

A hallgatóságot apró kulisszatitkokba is beavatták, például Trump sokszor panaszkodik arra, hogy minden nap jönnek hozzá azzal, hogy kissé mérsékelnie kellene magát, kevesebb támadási felületet nyújtania ellenfeleinek, de ezt nem teheti, mert nem a mérsékelt politika mellett kötelezte el magát, ezt ígérte meg a választóinak, és ennek alapján folytatja elnöki munkáját.

Meglátása szerint a Fehér Ház hosszú ideig tartó konfliktusra rendezkedett be, mert tisztában van azzal, hogy Washington és a jelenlegi világrend átalakítása ezzel jár majd.

Harcban állnak a médiával és az elburjánzott adminisztrációval

Természetesen sokat beszélgettek a médiáva való nem enyhülő viszonyukrókról is, ezzel kapcsolatban Bannon azt gondolja, a helyzet csak romlani fog a jövőben, mert soha nem lesznek hajlandóak elfogadni se Trump személyéóiségét, se programját. A beszélgetés során kiemelték azt is, hogy bizony mindenképpen le kívánják építeni a az elburjánzott adminisztrációjú államot”

Bannon a beszélgetés vége felé azt is elmondta, hogy mindegy, hogy a jobboldalon ki populista, ki libertárius, vagy bármi más, a lényeg, hogy a világnézetüknek van közös alapja, ez pedig részben az, ahogy Amerika nem egy gazdasági szövetség nyitott határokkal, hanem egy nemzet, amelynek van kultúrája, van oka, hogy létezzen, és emellett elég erős (gazdaságilag) ahhoz, hogy ne kelljen másokhoz igazodnia.

Priebus hangsúlyozta azt is, hogy nagyon fontos, hogy Trump ne 4, hanem 8 évig kormányozzon. A beszélgetést végig taps és ováció kísérte.

Nőként is jó Trumpnak dolgozni

A tegbapi nap másik izgalmas megszólalója volt Kellyanne Conway tanácsadó, aki szerint Trumppal kapcsolatban sokan nem értik, hogy menyire szenvedélyes, és mennyire jó főnök. A tanácsadó sokat beszélt arról, hogy milyen dolog nőként a Fehér Házban dolgozni, és mekkora áldásnak tartja, hogy megkapta az élettől ezt a hatalmas lehetőséget.

Azt is említette, hogy az első női elnök titulus még szabad Amerikában, ezért csak biztatni tudja a lányokat, hogy érdeklődjenek a politika iránt.

Szóba került a demokraták által szervezett női felvonulás, a Women’s March is, illetve az, hogy Kellyanne Conwaynek nagy szerepe volt abban, hogy megtudta a világ, mit jelent nőként republikánusnak lenni. Hozzátette, hogy ahogy a fiatal generáció tagjaihoz hasonlóan ő maga sem szereti a titulusokat, így nem tudná magát feministának nevezni, de van egyfajta személyes feminizmus, ami azt jelenti, a nők képesek meghozni a saját döntéseiket.

A konferencián magyar idő szerint ma délután 16 órától Donald Trump amerikai elnök lép színre, hamarosan arról is beszámolunk.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.