Nehéz a dolga a német rendőrnek - Az M1-en tálalt ki a migránsokról a szakszervezet elnöke
Nyilatkozott a magyar közmédiának Rainer Wendt, a Német Rendőrszakszervezet (DPolG) elnöke. Az interjú nem futott be nagy karriert a magyar nyilvánosságban, pedig a német nyilvánosságban kötelező mantrák ismételgetése mellett a szakszervezeti vezető olyanokat mondott Németország, a német állam működéséről, amilyet a magyar ellenzék sem szokott a magyarról.
Először persze figyelembe kell vennünk azt is, hogy a németországi közbeszéd sokkal jobban eltolódott liberális irányba, mint a magyarországi valaha is. Egy Heller Ágnes-Konrád György beszélgetést kell itt elképzelnünk, amelyet Kálmán Olga moderál és mindhármuknak különösen rossz napjuk van.
Rainer Wendt nyilatkozata legelőször is világossá teszi, hogy maguk a német átlagemberek is a bevándorlás következményeit látják jelenleg a legnagyobb társadalmi problémának, mert már szinte mindenki napi szinten találkozik annak káros következményeivel. Nem meglepő módon ő is arra kényszerül (vagy kényszerítve érzi magát erre, illetve egyszerűen nem teheti meg, hogy ne ezt mondja), hogy ő is az AfD-hez képest határozza meg magát. Vagyis a jó menekültpolitika legfőbb célja nem más, mint az AfD megállítása és nem Németország, a németek megvédése. Bármennyire is hihetetlen, ez az aránytévesztés határozza meg a német politikusok gondolkozását.
Mindent persze egy bátor ember sem mer kimondani, Seehofer „mestertervében” reménykedve komolyan azt mondja, hogy az elutasított menedékkérőket vissza lehet juttatni majd a hazájukba. Nem mellékes itt megjegyezni, hogy a végén itt milliós nagyságrendű tömegről lesz szó, akik közül tízezreket például adott esetben a közeli Afganisztánba kellene visszavinni. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi német jogrend 95 százalékos biztonsággal zárja ki azt, hogy tényleg kiutasítsák azt, akinek legalább elfogadható szintű ügyvédje van. Rainer Wendt szerint az elmúlt év bevándorláspolitikája félelmet keltett az emberekben és az az érzés nem alaptalan, hiszen még most is jönnek azonosítatlan és a német jogrend szerint azonosíthatatlan bevándorlók az országban. Vegyük észre a finom csúsztatást: a bevándorláspolitika a félelmetes, és nem a bevándorlók. A szövetségi és a helyi kormányzatok kontrollvesztése a félelmetes, és nem az, hogy szándékosan és tudatosan engedték idáig fajulni a helyzetet.
Rainer Wendt szerint a német állam kettős mércével mér, hiszen Németországban még egy horgászengedélyhez is igazolni kell a személyazonosságot, feltéve, ha nem migráns, bevándorló, menedékkérő az ember. Mert ez utóbbiaknak bemondásra megy minden. Wendt elismeri, amit persze mindenki tud, de szinte senki sem mondja ki, hogy „az integráció szinte sehol sem volt sikeres, kivéve néhány egyedi esetet, mert mindig van egy-egy ember, aki megveti itt a lábát, gyorsan megtanul németül, elfogadja a törvényeinket és beilleszkedik a társadalomba”.
Ez annyira így van, hogy a „nyugatnémeteknek” még a „keletnémeteket” sem sikerült integrálniuk. Ezt is csak néhány politikus merte eddig kimondani. 1992-ben egy egykori kelet-berlini gimnáziumban, egy érettségi előtt álló osztállyal találkoztunk valami ifjúsági ismerkedős program keretében, amit a német kormány finanszírozott. A kelet-berlini fiatalok - őszinte megdöbbenésünkre - azt mondák, hogy az egyesülés eufóriájának elmúltával most már inkább megszállásnak élik meg a történteket. A másik németek ugyanis olyan attitűdöket mutatnak feléjük, és nem testvérieket. Pedig itt csak alig negyvenöt év széttartó kulturális fejlődését kellett volna újra összehozni.
Van, hogy egy példa többet mond ezer elemzésnél. Wendt szerint vannak olyan területek Németországban, ahol a párhuzamos társadalmak már a saját közlekedési szabályaikat kényszerítik ki. Még jó, hogy egyenlőre a megerősített német rendőrjárőrök számára nincsenek „no-go” zónák Németországban - csak a sima járőröknek, meg mindenki másnak nem tanácsos bemenni ezekbe a városrészekbe.
Wendt végső következtetése az, hogy az elmúlt évtizedekben az állam iránti tisztelet és bizalom gyöngült meg végzetesen Németországban. Sokan csak szolgáltató államot akarnak, amely fizet, mint a katonatiszt, de semmilyen módon nem szólhat bele az emberek életébe. Érdekes, de az összes migráns is így van ezzel. A német rendőrök talán nem is voltak tudatában az elmúlt évtizedekben, hogy mennyire az irántuk megnyilvánuló tiszteleten alapul a munkájuk sikere. Ha milliószámra vannak olyan emberek egy országban, akik nem félnek az államtól és nem is tisztelik azt, akkor az állam végül működésképtelenné válik. Különösen gyorsítja ezt a folyamatot az, hogy mindeközben azok, akik nem működnek együtt az állam képviselőivel semmiben, minden juttatást megkapnak a még mindig németes precizitással működő hivataloktól.
A legutóbbi, badacsonyi esetre gondolva, alighanem a saját rendőreinket is meg kellene hallgatnunk egyszer.
A vezető képet Rainer Wendt szakszervezeti elnökről a DPA ügynökség adta közre.
