Néhány német és osztrák többet ér az EU-nak, mint ezer magyar
A magyar kormány és a brüsszeli elit közti sorozatos konfliktusok nyomán rendszeresen felmerül a vád, hogy Orbán Viktor kivezeti az országot az EU-ból, illetve a másik oldalról az igény, hogy el kéne hagyni az ilyen zsarnoki, birodalomépítő uniót. Pedig ha a szervezet működésének mélyére nézünk, akkor nem az a valódi kérdés, hogy miért vagyunk bent, vagy miért nem lépünk ki, hanem az, hogy az Európai Unió miért nem képes igazságosan működni és megfelelni a saját szabályainak. Ott azt látjuk, hogy a nyugat még mindig nem vetkőzte le a gyarmattartó jellemvonását, amelyet ugyanúgy kétszínűséggel leplez, mint egykor.
Két napja keltett széles körű felháborodást, hogy az Európai Unió Bírósága elmeszelte a földtörvényt, amely megszüntette azt a gyakorlatot, hogy zsebszerződésekkel külföldi kézre játszottak magyar földterületeket. Az ítélet indoklása szerint a törvény uniós jogot sért, mert a más tagállambeli állampolgárok haszonélvezeti jogának megszüntetésével nem teljesíti a tőke szabad mozgásának elvét. A magyar földtörvény értelmében egyébként külföldi állampolgár is vásárolhat magyar termőföldet, ha igazolhatóan Magyarországon él, ő maga gazdálkodik rajta, és elvégezte az aranykalászos gazdatanfolyamot. A haszonélvezeti jog ezzel párhuzamosan már kizárólag a tulajdonos közeli hozzátartozója javára tartható fenn, így tehát a követelménynek nem megfelelő haszonélvezeti jogokat is megszüntették. Ezzel nemcsak az új zsebszerződések megkötését próbálja meggátolni a magyar állam, hanem a változatos módszereket használó régiek jelentős részét is érvénytelenítette.
Egy német agrárcég tulajdonosai, valamint egy osztrák állampolgárságú vállalkozó közigazgatási eljárást indítottak az elvesztett haszonélvezeti joguk miatt. Az illetékes magyar bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kért az összevont ügyekkel kapcsolatban az EU Bíróságától, amely 2018-as ítéletében megállapította, hogy a magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal. Ezt az ítéletet meg sem várva az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen ugyanebben az ügyben – az erről döntő, szintén elmarasztaló bírósági ítélet érkezett meg most.
Nem kell a pontos szabályozás, csak a jó sok tőke áramoljon szabadon!
Mezőgazdasági ügyekben a kis- és közepes birtokok kialakítása, a vidéki lakosság megtartása és a spekuláció elleni fellépés fontos cél, amely érdekében az államok szabályozhatják a szektort, ám ezek a célok ütköznek a tőke szabad áramlásának elvével. A bírósági gyakorlatban azonban az utóbbi egyre erősebben érvényesül az agrárium érdekeivel szemben. Ez a szabályozás kárára megy, ami uniószerte birtokpolitikai bizonytalanságokat okoz, mert gyakran nem világos, miként lehet jól összeegyeztetni a tagállami szabályokat az uniósakkal. És mit tesz az Európai Bizottság ebben a helyzetben? Ahelyett, hogy a pontosabb szabályozáson dolgozna, összehangolná az agrárérdekeket, inkább rászáll az új tagállamokra, hogy kedvezzen a régieknek.
Ugyanolyan horderejű dolgokért sokkal lelkesebben vizsgálja az EB a 2004 óta csatlakozott tagállamokat, mint a régieket, amikor pedig kénytelen válaszolni az ennek okát firtató kérdésekre, akkor rendszeresen önellentmondásokba keveredik. Azt állítja, hogy minden tagállamot vizsgálnak, aztán ha kiderül, hogy mégiscsak megkülönböztetett figyelmet kapnak az újak, akkor arra hivatkoznak, hogy ezekből a tagállamokból érkeznek panaszok. Ha kiderül, hogy a régi tagállamokból is érkeznek hivatalos panaszok, akkor az a kifogás, hogy a régi tagállamokban több panasz merül fel, amikor pedig ennek is a fordítottja igazolódik be, akkor hallgatásba burkolóznak, de persze a régi tagállamok ellen még ilyenkor sem sietnek a kötelezettségszegési eljárás megindításával.
Mindig van kifogás, miért nem mozdulnak meg
Amikor nagyjából ötven német személy indított egyéni eljárást az osztrák szabályozás miatt, az Európai Bizottság megvárta ennek a pernek az ítéletét, majd azt, hogy Ausztria nem hajtotta végre az ebben foglaltakat, és csak akkor indította meg a kötelezettségszegési eljárást. Emlékezhetünk, hogy a magyar földszabályozás ügyében az EB-nek esze ágában sem volt megvárni az egyéni perek ítéletét, pedig ott csak néhány személy indított eljárást, nem ötven. Ennek ellenére már az egyéni perek lezárulta előtt egy évvel szorgosan Magyarország nyakába varrta a kötelezettségszegési eljárást.
Érdekesség, hogy a szlovák kárpótlási törvény ügyében (erről ITT írtunk bővebben) nem volt ilyen lelkes a Bizottság, hogy fellépjen. Ekkor éppen az egyéni perek lehetőségével magyarázta, miért nem indít kötelezettségszegési eljárást, és erre még most sem hajlandó, holott a legújabb állásfoglalásában már maga is elbizonytalanodott, és nem tudta egyértelműen megválaszolni, hogy lehetséges-e egyéni pereket indítani az ügyben. Ez ráadásul nem olyan közvetett, de teljesíthető feltételeket szab, mint amilyeneket a magyar földtörvény alkalmaz, hanem állampolgárságon alapuló, közvetlen diszkrimináció, amely a lehető legsúlyosabb eset. Az Európai Bizottság, „a szerződések őre” itt mégsem lép, az ezernél több károsult ellenére sem, hiszen emögött nem húzódik meg semmilyen régi tagország érdeke.
Reméljük, hogy a magyarokat érintő kárpótlási ügyekben az uniós intézmények a jövőben a jog talaján állva fogják orvosolni a jogsértéseket
– nyilatkozta ezzel kapcsolatban a PestiSrácoknak Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója.
Önmagát ünnepli a saját szabályait megszegő EU
Ez az Európai Unió hirdeti tehát önmagát a kiegyensúlyozott jogállamiság csúcsaként, és állítja a szőnyeg szélére például Magyarországot és Lengyelországot, a jogállamiságuk állapotáért aggódva. Ha a folyamatok valódi működését nézzük, akkor viszont világossá válik, hogy a Nyugat még mindig ragaszkodik a gyarmattartó attitűdjéhez, másodrangú tagokként tekint a 2004 óta csatlakozottakra, és ezt az EU intézményi működésében is érvényre juttatja a mi rovásunkra. A „közös értékek”, a jogállamiság és a szabadság hangzatos jelszavai még mindig azt jelentik a gyakorlatban, hogy csendben eltűrhetjük a másodrangú helyzetünket, mert a nekünk fontos ügyek úgyis elsikkadnak a brüsszeli bürokrácia zegzugaiban. Az EP-választások tétje tehát nem csupán a bevándorlás megakadályozása, hanem a liberális elit által kisajátított Európai Unió tisztességes, saját szabályait betartó működése is.
