A Demokrata Párt épp kinyírja magát, káosz a demokraták iowai előválasztásának szavazatszámlálásán
Az amerikai baloldal, a liberálisok, akik manapság a Demokrata Párt körül tömörülnek, egyre jobban hasonlítanak a mi helyi liberális ámokfutóinkra. Amerikában persze a baloldali, szocialista, liberális teljesen mást jelent, mint Európában, de a pszichiátriai okok és legyünk jóindulatúak, a gazdaságiak és az ideológiaiak azért hasonlóak, mint nálunk. Amerika most találkozik az ultrabalos ideológiákkal először a mainstreamben és nem viseli jól. A hagyományos demokraták és az összes „rendszerkritikus” irányvonal összemixelése már Clintonnál sem sikerült, pedig ő tényleg integratív jelölt volt, mert el lehet adni centrum politikusnak, miközben a feminizmus, a genderőrület és a szocialisztikus elvek képviseletét is bele lehetett látni a személyébe. Aztán most nem tudnak eredményt hirdetni Iowában, az első nagy figyelmet kapó előválasztáson, mert valami nem stimmel. És persze senki nem tudja, hogy mi.
Amerika nagy és nagyon gazdag, társadalma etnikailag és kulturálisan még sokkal heterogénebb, mint a hagyományos európai társadalmak, nemcsak a közép-európai nemzetállamokhoz képest, hanem még a teljesen multikulturális vagyis kultúra nélküli Németországhoz vagy Franciaországhoz képest is. Európa és Amerika most éppen elveszíti a hagyományait, egy ideológiára cseréli, de azért ez másképp történik ott, mint itt. Az európainál sokkal rétegzettebb, erősebb szubidentitásokkal rendelkező átlagamerikai másképp reagál a körülötte létező világ felbomlására, mint ahogy az a liberális ideológiából nézve elképzelhető. Ezért van még a porondon Trump és ezért élnek még, nagyon is a reményei a második terminusra.
A Demokrata Párt értelemszerűen mindig is egy gyűjtőpárt volt. Érdemes megnézni a „The West Wing” című sorozatot, amely nemcsak szórakoztató, hanem egyúttal azt is megmutatja, hogy az amerikai liberálisok milyennek álmodják meg a Demokrata Pártot húsz évvel ezelőtt. A valósághoz persze semmi köze sincs, de tökéletes kép a demokrata álomról, és arról is persze, hogy milyennek képzelik a republikánusokat. A sorozat egyébként többek között attól jó, hogy számtalan esetben fogalmaz meg, a már akkor kibontakozó „progresszív” politikával kapcsolatban kérdéseket, erkölcsileg helyeselve őket, de lehetetlennek tekintve a gyakorlati következményeiket. Az alkotó Aaron Sorkin még azt is meg merte tenni, hogy gonosznak, ostobának, agresszívnek és destruktívnak ábrázoljon haladó ideológiákat képviselő embereket. Minden párt szenved a szélsőségeseivel, de a Demokrata Pártot mostanra gyakorlatilag felőrölték a progresszívek, már a félidős választások előtt is számos régi demokratát mészároltak le helyben a haladárok, Tordai Bence vagy Szél Bernadett-szerű, csak még azoknál is szétesettebb figurákat juttatva a képviselőházba az örök demokrata körzetekben is.
Az iowai kaukusz szervezési káosza mögött egy teljesen új szociológiai helyzet áll az, hogy az egyébként profi pártszervezetet is elérte a progresszió és újították, nem úgy csinálták, ahogy szokták és valószínűleg nem azok csinálták, akik szokták. A CNN elemzése szerint, egyenesen be is fellegzett ezzel ennek az előválasztási formának, ahol jelölőgyűléseken jelölnek a demokrata szavazók, több fordulóban is akár, és így osztják el a megszerezhető támogatást. Amerikában is teljesen megszokott már évtizedek óta, hogy kétségbe vonják a választások tisztaságát, ez most is így lesz, vagyis gyengítik annak a pozícióját, aki esetleg jól jött ki az előválasztásból Iowában. Amerikában nem egységes a választási rendszer, technikailag az elnökválasztáson sem, és komoly irodalma van annak, hogy a szavazás módjának meghatározásával hogyan lehet manipulálni az egyes rétegek szavazatait. Arról nem is beszélve, hogy négy évvel ezelőtt a Demokrata Párt országos bizottsága mindent megtett Clinton győzelméért az előválasztások során, ha nincs hátszele az egykori first ladynek, nagy valószínűséggel Sanders lett volna a demokrata elnökjelölt. Ezek a kis stiklik nem viselték meg sem a Demokrata Párt, sem a Clinton mögött álló progresszívek hitelességét, sokkal inkább kampányhibák és nagyképűsége miatt veszített később Trump ellen.
A hiszterizált demokraták és progresszívek már négy éve is belebetegedtek Trump győzelmébe, már most pánikban vannak attól a gondolattól, hogy jelenleg nem látszik olyan demokrata elnökjelölt a horizonton, akibe hitük szerint nyugodtan belehelyezhetik minden reményüket.
Ez a káosz nem használ egyik jelöltnek sem, főleg az esélyeseknek nem, hiszen ők cipelni fogják a folyamat végéig a Demokrata Párt impotenciájának emlékét. Amire a republikánusok természetesen minden percben emlékeztetni fogják az amerikaiakat. A jelöltek persze a saját meglepően jó szereplésüket jelentették be a saját szavazatszámlálásaik alapján, és ha tényleg meglepetés lesz, ez a tény csak tovább fogja rontani az eredmények komolyan vehetőségét. Egyenlőre úgy tűnik a kósza hírekből, hogy Biden és Sanders küzd a győzelemért, mindketten valamivel 25 százalék fölött teljesítve, de semmi sem biztos. Az országos demokrata vezetés már újra pánikban van, hiszen ők biztosan nem Sanders-t akarják.
Több jelölt reménykedett abban, hogy a jól behatárolt főműsoridőben kiderülő eredmények katarzisát meglovagolva kap lendületet a kampánya. Igazából mindegyiknek szüksége is lett volna erre. New Hampshire lesz a következő állomás, a nagy remények temetőjébe és a nagy diadalmenetek kiindulópontjára most senki nem érkezik igazán elégedetten.
Vezető kép: MTI/EPA/Michael Reynolds
