Francesco Giubilei a PS-nek: egy EU-összeomlás valószínűbb, mint az olasz kilépés
Interjút adott a PestiSrácok.hu-nak Francesco Giubilei olasz politológus, az Il Giornale című jobboldali napilap munkatársa. A politológus véleménye szerint vállalhatatlan az Európai Unió viselkedése a krízis idején, és úgy véli egy EU-összeomlás valószínűbb, mint az olasz kilépés az unióból, míg egy valódi Európába vezető út pedig nem más, mint a nemzetek Európájának felépítése. Tavaly novemberben Giubilei egyébként a Terror Háza vendége volt, ahol egy konferencián kifejtette: határozottan vissza kell utasítani a Liga szélsőjobboldalinak történő kikiáltását a liberális média és elit részéről, mert ez nem más, mint hazugság.
Ismeretes, Olaszország a járvány gócpontjává vált; a sajtót bejárták a megdöbbentő képek az ottani helyzetről. Történt bármilyen változás? Hogyan lehetne jellemezni a jelenlegi állapotokat?
Az olaszországi helyzet továbbra is bonyolult: egészségügyi szempontból napi több száz, ezer haláleset történik, az egészet tetőzi egy gazdasági válsághelyzet és egy szociális probléma is, ezeknek pedig súlyos következményei lesznek az elkövetkezendő hónapokban, években. A világnak időre lesz szüksége, hogy visszatérjen oda, ahol ezelőtt tartott, a vészhelyzetnek durva következményei lesznek a gazdaságokra nézve. Nálunk is szorult helyzetben vannak azok, akik a turizmusban dolgoznak: az éttermek, a hotelek, az utazási ügynökségek leálltak... Attól tartunk, hogy Olaszországban a válsághelyzet sokkal erősebb lesz, mint más európai országokban, amik a szociális rendszert is tönkreteszik.
Az EU meg sem próbált úgy csinálni, mintha ebben a helyzetben segíteni akarna, így Olaszország főleg Kínától és Oroszországtól kapott támogatást. Mi lehet ennek az oka? Emlékezetes, hogy Von der Leyen egy sajtótájékoztatón azzal próbálta magyarázni a történteket, hogy az EU csak teret akar adni az egyes országoknak, hogy a helyi körülményekhez mérten, a helyi módszerekkel harcolhassanak a járvány ellen. Szép lenne, jó lenne, ha ez teljes mértékben igaz lenne, de jól láthatóan nem erről van szó.
Vállalhatatlan az Európai Unió viselkedése a krízis idején; az EU a lassúságával, a brüsszeli bürokráciával, a végtelen beszélgetésekkel – amiknek nem volt eredménye – az államok feletti uniók bukásának jelképévé vált. A mai napig is – a szokásos eszközökön és az ESM-alapok lehetséges felhasználásán túl – semmilyen extra intézkedést nem láttunk, ez utóbbi viszont azt jelenti, hogy a jövőre nézve komolyan el fogunk adósodni.
Miközben ők nem tesznek szinte semmit, nekiálltak kritizálni, fenyegetni Orbán Viktort, és megvádolni a magyar miniszterelnököt azzal, hogy diktatúrát épít. Mindezt azért, mert a kormányunk egyelőre nem látja a járvány végét – ahogy egyébként senki más sem –, így a biztonságunk érdekében így látta a legjobbnak. Nem mellesleg mindezt kétharmados felhatalmazással.
Próbáltam minél többet megtudni a lehető legobjektívebben az Orbán Viktorék által elfogadott törvényről, és közben azzal a szomorú ténnyel szembesültem, hogy Olaszországban – ahogy más országokban is – rengeteg álhír terjed. Sajnos, amikor a médiában szóba kerül Magyarország, akkor kizárólag az előítéleteket látni; ugyanígy van ez Donald Trump vagy Boris Johnson esetében is. Tudjuk, hogy a balliberális média imádja támadni a konzervatív vezetőket. Hihetetlen egyébként, hogy megpróbálja bárki magát objektívnek mutatni, miközben folyton támad mindent, amit Orbán csinál, közben pedig semmit nem tud a magyar politikai kontextusról.
Hogyan fogja ez a malőr befolyásolni Olaszország EU-tagságát? Láttuk, hogy nem lehetetlen kilépni az unióból – lehetséges, hogy ez lesz a dolog vége?
Ez az első alkalom Olaszországban, hogy az "Italexitről" hallunk anélkül, hogy ezt a kifejezést direktben, vagy gyakran használnánk. Nemcsak az Európa-ellenes pártok, de már azok az emberek is, akik eddig liberális pártokra szavaztak és támogatták az Európai Uniót, néhány héttel ezelőttig új megoldásokat és válaszokat követeltek. Olaszországnak szerintem egy Nagy-Britanniához hasonló referendum nem elég; ahhoz, hogy az olasz kilépés valaha bekövetkezhessen, egy hosszabb és hangsúlyosabb folyamatra van szükség, különböző parlamenti folyamatokkal és alkotmányos reformmal. Szerintem egy EU-összeomlás valószínűbb, mint az olasz kilépés.
Ezzel már majdnem választ kaptam a következő kérdésemre: milyennek néz ki Európa és az Európai Unió lehetséges jövője a krízis után? Láthatjuk, hogy a tagállamok bezárkóztak, a saját kezükbe vették a sorsuk alakítását, saját megoldásaik vannak a vírus kezelésésre, bár ezek nem mindig hatékonyak.
Az út, ami Európába vezet, nem más, mint a nemzetek Európájának felépítése, ami kizárólag erős történelmi és kulturális hagyományokon nyugszik, és ez előrébb való a gazdaságnál is. Ez egy olyan Európa, amely nagyobb mozgásteret és autonómiát enged a nemzetekenek, amelyek bebizonyították, hogy kizárólag ők nyújthatnak segítséget az állampolgáraiknak ebben a krízisben. Az egyetlen út Európa felé egy emberek Európája, egy olyan Európa helyett, amelyet a pénzügyi dinamika irányít.
Az olasz példát nézve mennyi a valószínűsége, hogy a járvány után visszatérhet az élet a normál kerékvágásba?
Sajnálatos, de nem látom, hogy gyorsan visszatérhetünk az életünkhöz; nem elég néhány hét majd, hogy visszaszokjunk a múlt szokásaira. Még akkor is, ha a kormányok feloldják a vészhelyzetet, akkor is akkorák lesznek a gazdasági károk, hogy hónapok, vagy akár évek is kellhetnek, hogy péládul a fogyasztás visszatérjen a válság előtti állapotra.
A magyar baloldal nem igazán szeretne együttműködni a kormánnyal, a válsághelyzetet politikai haszonszerzésre használja fel. Úgy hallottuk, hogy Salvini ellenzékben nem teszi ezt: nem támadja a kormányt, és próbál mindent megtenni az egység érdekében, ami ember életeket menthet.
A koronavírus-járvány egy politikailag nagyon összetett és törékeny helyzetet teremtett, ahol az ország és népe a miniszterelnököt nem, mint politikai figura, hanem egy intézmény vezetőjeként támogatja. Ellenkező esetben lehet, hogy hasonló lenne a szituáció csak kevesebb médium foglalkozna vele. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a kormány kommunikációja – és maga a kommunikációs lehetőségek java – a járvánnyal foglalkozik, és kevesebb kapacitása marad más témákra. Amikor sorra kerül a kommunikáció lehetősége, a konzervatív jobbnak óvatosan kell lépnie. Vannak olyanok, akik azt kívánják, hogy a kormány felé irányuló kommunikáció aggresszívabb legyen, viszont vannak olyanok, akik gyengédebb és kevésbé vitagerjesztő fellépést várnak. Nehéz eldönteni, hogy mi a megfelelő fellépés ilyen időkben. Nem akarjuk megharagítani azokat, akik a járvány idején összetartást sürgetnek, viszont nem akarjuk, hogy a kormány döntéseibe egyáltalán ne legyen sem beleszólásunk, sem véleményünk róla.
Fotó: Facebook
